A cirill írás kizárólagosságát követelik Szerbiában
Nyílt levélben kérte a cirill írás kizárólagossága melletti kiállást egy országos tekintélynek örvendő újvidéki egyesület.
A Cirilica nevű országosan ismert és tekintélynek örvendő szervezet azt akarja, hogy végre „európai módon” kerüljön pont a szerb nyelv írásával kapcsolatos vita végére, és csak cirill betűkkel lehessen írni az országban, ahol jelenleg a cirill és a latin írásmód is használatban van.
Az Ivan Klajn akadémikushoz, a szerb nyelv szabályrendszerén dolgozó bizottság elnökéhez, az új szerb helyesírási szabályzat munkálatainak felügyelőjéhez intézett levél szerint „a szerb nyelvészet – néhány kivételt leszámítva – a szerbhorvátság foglya lett”, ezért Szerbiában két írás, a latin és a cirill egymás mellett létezik. A szerben kívül nincs még egy nép, amely két különböző betűrendszert kénytelen megtanulni és használni.
A kérdés elsősorban nyelvészeti, mivel az írás mindig a nyelvhez igazodik – állítja a levelet aláíró Dragoljub Zbiljic, a Cirilica társaság elnöke. Emlékeztet arra is, hogy a szerb alkotmány egyértelműen kimondja: Szerbiában a cirill írás a hivatalos.
Ennek ellenére Szerbiában máig párhuzamosan létezik a kétféle írásmód, amelyet a jugoszláv időkben vezettek be. Az általános iskola első osztályában a gyerekek előbb a cirill írást tanulják meg, de még ugyanabban az évben a latint is elsajátítják. Egyfajta mítosz is rárakódott a kettős írásbeliségre: sokan állítják, hogy az Európára nyitottabb, haladóbb szellemiségű emberek, újságok, intézmények használják a latin írást, és a cirill a nacionalizmus, a bezárkózás jele, holott csak arról van szó, hogy a latin írás a horvátokkal közös délszláv állam létrejöttekor, nekik tett gesztusként bekerült a mindennapi használatba.
A volt Jugoszlávia államai közül hasonló kettősség van még Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában és Montenegróban. Horvátországban, amely miatt a latin írás elterjedt a volt délszláv államban, utoljára a 15-16. században használták a cirill betűket.