A beszédes szerv
A beszédben és evéskor is használjuk, felelős az ízérzékelésért, elváltozásai betegségekről is árulkodhatnak. Ennek ellenére nincs külön a nyelvért felelős szakterület az orvostudományban.
Beszéd formálója, ízek érzékelője – ennyit tud az átlagember a nyelvről, holott e fontos szervünk ennél sokkal többre hivatott, és több feladatot teljesít. Többek között fontos szerepe van az emésztés első fázisában, a tápcsatorna kezdeteként működik, a fogak által megőrölt ételt hátratolja a garatba, ahonnan az a nyelőcsőbe jut, majd onnan a gyomorba. Ízlelőbimbói, melyek V alakban helyezkednek el, megkülönböztetik a négy alapízt: az édest, a sóst, a keserűt és a savanyút. Ezen túl érzőidegekkel is jól ellátott terület a nyelv, mozgató és érző idegei révén hideget, meleget, a szájba került legapróbb idegen testeket is észleli.
Mindent összegezve a nyelv beszédes szervünk, és nemcsak azért, mert működése szorosan összefügg a beszéd képzésével, hanem mert egész szervezetünk állapotáról információt szolgáltat, hasonlóan a talpunkhoz –megtalálható rajta az egész szervezetünk, szerveink „lenyomata”.
Ha ilyen fontos szervről van szó, jogosan adódik a kérdés, vajon miért nem hasznosítja értékes tulajdonságait a modern orvoslás. Nyelvünket nem szokás „orvoshoz vinni”, megvizsgáltatni, legfeljebb akkor, ha látványos, érezhető elváltozást tapasztalunk rajta. „Akkor viszont már rendszerint késő” – mondja mély meggyőződéssel Csiszár Róbert főorvos, aki fogorvosként praktizál, tehát alaposan ismeri a szájüreg minden zegét-zugát, de emellett, illetve ezzel együtt a természetgyógyászati ismereteit is hasznosítja. A nyelvdiagnosztika a nyugati orvoslásban nem terjedt el, mondhatni, elhanyagolt terület, viszont a kínaiaknál régi, hagyományos és igen hasznos diagnosztikai módszer.
A páciensek nem is tudják igazán, hova, melyik szakterületen működő orvoshoz forduljanak nyelvproblémáikkal. Ez azért van, mert határterületről van szó, a fogorvos, a szájsebész, a belgyógyász, a bőrgyógyász és a fül-orr-gégész is foglalkozik vele elvben, de valójában nincs igazi „gazdája” a gyógyászatban. Leginkább a gyermekorvos az, aki igyekszik – jó esetben – tájékozódni a nyelv állapota alapján a páciens egészségi állapotáról.
(Forrás: Wikimedia Commons / GNU-FDL 1.2)
Talán nem véletlen, hogy forgalomban van egy úgynevezett prevenciós levél, valójában felsőbb utasítás, amely kötelezi a fogorvost például az összes szájképlet, tehát a nyelv alapos vizsgálatára is. Egyébként a nyelv az egyik legkönnyebben vizsgálható szerv, és sok mindenről tájékoztatja az orvost, ha kellő figyelmet fordítanak rá. A nyelv elhanyagolt rendellenességei idővel komoly, jelentős egészségügyi kockázatot jelentenek.
Már a színe is beszédes
Votisky Péter fül-orr-gégész vallja, azért is érdemes több figyelmet fordítani erre a fontos szervre, mert a betegség tényleges megjelenése előtt már felhívja a szakember figyelmét a beteg szerv, illetve a szervezet funkciózavarára.
Mi mindenről árulkodik a nyelv? A szakorvosok szerint már a színe is beszédes. Normális esetben az egészséges nyelv halványpiros, kissé nedves, kevés bevonat – lepedék – van rajta, mozgékony, hajlékony. A merev, elszíneződött nyelv már a szervezet energiaegyensúly-zavarára enged következtetni. A sötét, szinte fekete nyelv tüdő-, máj-, lép- vagy veseelváltozásokra utal, ha erősen lepedékes, akkor emésztőszervi problémák állhatnak a háttérben. De a nyelv színén és bevonatán túl már maga az alakja is jelzés értékű, a kissé hegyes, nem túl lekerekített a normális, a duzzadt, megnagyobbodott nyelv rendellenes.
A nyelv elváltozásai sokfélék. A teljesség igénye nélkül, csupán néhány: a fájdalmas nyelv tápanyaghiányt jelez, a „térkép nyelv” felszívódási zavarokat, a duzzadt nyelv pajzsmirigybetegséget, nedves vagy túl száraz állapota a szervezet vízháztartásának állapotára utal. Főként anyagcsere-betegségek, vitaminhiány, vérképzőszervi zavarok azok, amelyekre a nyelv állapotából következtet az orvos.
Lászlófy Csaba szájsebész azt mondja, bár sok betegség tünete a szájüregben mutatkozik meg – vagyis a beteg szájképlete sok elváltozásra felhívja az orvos figyelmét –, nemcsak a különböző szervek betegségére utalhat, hanem vannak a nyelvnek saját kórjai is. Ezek lehetnek fejlődési rendellenességek következményei, mint például a kis nyelv vagy az abnormálisan nagy, esetleg a lenőtt nyelv, vagy a nyelv teljes hiánya – ezek mind sebészi beavatkozást igényelnek. De vannak egyéb szélsőséges esetek is, például rovarcsípés, harapás, amikor evés közben saját magunk harapunk a nyelvünkre, jelentős sérülést okozva. Előfordul kóros hámburjánzás, krónikus gyulladások, gombás, vírusos fertőzések, amelyek mind orvosi beavatkozást igényelnek.
„Sok gyulladás szinte rákmegelőző állapotot jelez a nyelven, előfordulnak jó és rosszindulatú nyelvdaganatok is. Bár a nyelvrákot leginkább férfi betegségnek tartják a túlzott dohányzásra és alkoholizálásra utalva, sajnos nőknél is gyakori az előfordulása” – szögezi le a szájsebész.
Szólni kell még – nem is utolsó sorban – a megfelelő szájhigiénéről, amelyhez a nyelv is hozzátartozik. Ha elfogadjuk, hogy a nyelv a szervezet tükre, akkor nem nehéz belátni, hogy ezt a tükröt gondosan kell kezelni, mert csak így képes világos, érthető képet mutatni.