7 tipp a gyermek korai fejlesztésére
Írországban óriási hiány van logopédusokból és beszédterapeutákból – erre enged következtetni az a tény, hogy nem kevesebb mint 24 ezer fiatal szerepel a beszédterápiákkal foglalkozó egészségügyi szervezet várólistáján. Mivel az illetékesek az igényeket nem tudják kielégíteni, fejlesztő tippeket javasolnak a szülőknek otthonra.
A körülbelül 6 millió lakosú Írországban közel 24 ezer azoknak a gyermekeknek és kamaszkorúaknak a száma, akik várólistára helyezve várják, hogy feltérképezzék beszédproblémáikat, majd ennek alapján megfelelő kezelést kapjanak. A várakozók közel fele már túl van az értékelési szakaszon, és terápiára vár, a másik felét pedig még nem is látta beszédterapeuta. Több mint másfélezer fiatal már két éve szerepel a listán eredmény nélkül – írja az ír Independent.
Az illetékes egészségügyi szervezet saját bevallása szerint mindent megtesz a helyzet javítása érdekében: az utóbbi 6 év alatt 50 százalékkal növelte a beszédterapeuták számát. Azonban így is csupán 776 szakember áll a beszédhibákkal küzdők rendelkezésére.
A szakemberek ezért arra bátorítják a szülőket, hogy maguk vegyék kézbe az ügyet, míg gyerekeik meg nem kapják a szakszerű ellátást. Az elhivatott szülőknek a következő tippeket ajánlják.
1. Kezdjünk már egészen korán meséskönyvet lapozgatni a kicsikkel. Nem muszáj olvasnunk is nekik, csak az a fontos, hogy meséljünk arról, amit a képeken látni.
2. Séta közben válasszunk ki bizonyos dolgokat, és beszéljünk róluk. Egészen piciknek például: „nézd, ott egy busz”. Minél idősebb a csemete, annál több részletet adhatunk megfigyeléseinkhez (például „ott egy zöld csuklós busz”.)
3. Ahogy a baba növekszik, úgy érdemes neki egyre több mondókát, versikét szavalni, gyermekdalt dúdolgatni. A fő, hogy legyen benne rím.
4. A háttérzaj megnehezíti a gyermeknek az odafigyelést, így amikor hozzá beszélünk, kapcsoljuk inkább ki a tévét, rádiót.
5. Ha a kicsi egy szó kimondásával próbálkozik, és elvéti, javítsuk ki, de véletlenül se szidjuk le a hibáért. (Például: ha felkiált az utcán, hogy „vau-vau”, mondjuk: „igen, ott egy kutya”.)
6. Amikor beszélünk a gyerekhez, hívjuk fel a figyelmét úgy, hogy minden mondat elején kimondjuk a nevét.
7. Korlátozzuk a cumihasználatot alvásidőre, mert nehéz úgy beszélni tanulni, hogy közben a csemete cumit szopogat.
Döbbenten olvasom a cikket... ilyen jótanácsokat kell osztani az ír szülőknek? Ezt nem tudják maguktól? Hiszen ez a legtermészetesebb dolog, hogy foglalkozom a saját gyermekemmel.Ehhez semmilyen szaktudás, iskola nem kell, józan paraszti ész elegendő.Elképesztő. Ehhez "elhivatott" szülőnek kell lenni? Sima szülőnek lenni nem jó? Hiszen ez nem egy feladat, ez maga öröm, hogy kommunikálhatok a gyermekkel, nem?