200 éves a magyar médiaháború
Éppen 200 éve halt meg Rát Mátyás, az első magyar nyelvű újság szerkesztője. A magyar nyelvért és a szólásszabadságért egyaránt harcolt.
1749. április 13-án született egy győri iparos-kereskedő családban. Tanulmányait a pozsonyi evangélikus líceumban végezte, majd beutazta Magyarországot és Erdélyt, ezután négy évet töltött a híres göttingai egyetemen. 1779-ben Pozsonyban telepedett le, ahol benyújtotta kérelmét egy magyar nyelvű újság kiadására (addig a magyar zsurnalisztika egy német nyelvű lapra, a Pressburger Zeitungra szorítkozott.). Az engedélyt azzal a kikötéssel kapta meg, hogy az anyagokat a Helytartótanáccsal cenzúráztatnia kell. A Magyar Hírmondó első száma 1780. január 1-jén jelent meg, a beköszöntő a magyar sajtó késői jelentkezésének okait kutatva a nemességet okolta: nincs bennük érdeklődés és fogékonyság, elszigetelten élnek, mint „féreg a dióban”. Az újságot Rát szinte teljes egészében maga írta és szerkesztette, ami szinte emberfeletti feladatot jelentett.
Az egyhasábos, kis nyolcadrétű lap hetente kétszer jelent meg, szorosan kapcsolódva a postajáratok indulásához, mert a kezdetben háromszázhúsz, később már ötszáz előfizető az országban elszórtan élt. Rát igyekezett olvasóit a világ történéseiről is tájékoztatni, így beszámolt például az amerikai függetlenségi háborúról, Belgium szabadságharcáról. Itthon valóságos „tudósítói hálózatot” működtetett: az önkéntes levelező „írástudók”, papok, tanárok örömmel kapták tollvégre a jelentős és az apró-cseprő eseményeket, de hosszú és rossz versekkel is elárasztották a szerkesztőt.
Rát véleményéről vajmi keveset tudni a cenzúra miatt, de a tudományos és irodalmi folyóiratok hiánya feletti elégedetlenségének így is hangot adott. A nyomába lépő szerkesztők, Révai Miklós, Barczafalvi Szabó Dávid, Szacsvay Sándor is az ő elvei szerint jártak el. Az újság Pozsonyi Magyar Múzsa címmel 1787-től egy évig melléklapot is kiadott irodalmi és tudományos tematikával, hogy mentesítsék a főlapot.
Rát a nyelvújító mozgalomnak is hátteret kívánt biztosítani, mert a hivatalos latin, majd német nyelvvel szemben a magyart akarta erősíteni és alkalmassá tenni az irodalom és a tudomány művelésre. Vigyázott arra, hogy stílusa magyaros és közérthető legyen, nem kedvelte az idegen szavakat, azt vallotta: új fogalmakat új szavakkal kell kifejezni, a „dolognak mivoltához alkalmaztatott új szólásokkal”.
Az 1788-ban megszűnt Magyar Hírmondót újabb lapok követték: a Magyar Kurír, a Hadi és Más Nevezetes Történetek, majd a Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid alapította Magyar Museum.
Rát Mátyás 1782-ben felhagyott az újságírással. 1783-ban prédikátor lett Győrött, s bár többször is próbálkozott azzal, hogy írói munkásságából éljen meg, s megpályázta a budai egyetem matematikai tanszékét is (sikertelenül), élete legnagyobb részében lelkészként ténykedett. Tervezett tudományos munkáit nem tudta elkészíteni, így latin-német-magyar szótárát sem volt alkalma kiadni. A sokat csalódott Rát 1810. február 5-én halt meg, 61 éves korában.