Uráli pillangó
A Horthyt kisminkelve ábrázoló plakát sokak felháborodását kiváltotta – akárcsak az a rajzfilm, mely Mannerheim tábornokot, a 20. század első felének jelentős finn államférfiját homoszexuálisnak ábrázolta.
A héten a 444 arról adott hírt, hogy Horthy Miklós képével reklámozzák a Budapest Pride-ot – még a Vitézi Rend is tiltakozott. Finnországban néhány éve hasonló botrány zajlott le – ezután mondja valaki, hogy nem vagyunk rokonok!
(Forrás: monarchista.blogspot.hu)
Rendezője Katariina Lillqvist. Csehországban tanult, most is ott él, ám a film készítése idején Finnországban lakott. Az Uráli pillangó alkotói között is sok cseh található, a film egy csehországi stúdióban készült. Lillqvist korábban több filmet forgatott Franz Kafka művei alapján, most pedig Bulgakov Mester és Margaritájából forgat egész estés filmet.
2008-ban készült az Uralin perhonen (Uráli pillangó) című, közel fél órás bábfilm. Bár a filmben a neve sehol nem hangzik el, a film nézői számára egyértelmű, hogy főhőse Carl Gustav Emil Mannerheim, „a marsall”, a Finn Köztársaság megalapítója, aki a finn polgárháborúban a fehérek élén állt, és aki alapvető szerepet játszott az 1939-es és 1944-es szovjet megszállási kísérletek visszaverésében. 1944 és 1946 között pedig a Finn Köztársaság elnöke volt. Élete tehát sokban hasonlít Horthyéra, de sokban különbözik is tőle.
A film Mannerheim életének azzal a szakaszával kezdődik, amikor még cári szolgálatban állt. Megunja Pétervárt, a cár kiismerhetetlen parancsait, felesége női szeszélyeit, melyeket sosem tud kielégíteni. Elindul Keletre (1906 és 1909 között valóban vezetett egy expedíciót Belső-Ázsiába és Kínába), és Kirgíziában végre talál egy fiatalembert, aki semmit sem kérdez. A fiú egy sámán fia, a hegyek között nőtt fel, nem is tud oroszul, így ha akarnának sem tudnának akár egy szót is váltani. A fiú Mannerheimmel tart.
(Forrás: Wikimedia Commons / Eric Enno Tamm)
A főhőst féltékeny felesége hazatérésre kényszeríti, kedvese pedig pillangóvá változik, és utánarepül. Finnországban kitör a forradalom, elkezdődik a polgárháború. Ennek során a főhős elhagyja szerelmét. A kirgiz fiút lelövik...
... ám csupán megsebesül. A boldogságát azonban nem nyeri vissza, és végül meghal. A film a magányos főhős képével zárul.
A filmben rendkívül kevés a szöveg, nagy teret hagy a látvány szabad értelmezésének. A filmben több utalás található Hugo Simberg finn festő képeire – mindezek fényében talán meglepő, hogy a rendező a témát először hangjátékként dolgozta fel Hannu Salama írónővel 2004-ben.
(Forrás: Wikimedia Commons / Hugo Simberg)
Botrányt a rádióadás nem váltott ki, a film annál inkább. Lillqvist maga is elismerte, hogy „vörös gyökerei” vannak, Mannerheimet mészárosnak tartja, és a filmnek bevallottan célja volt, hogy bemutassa Mannerheim „sötét oldalát” – a filmben a kaszással koccint, ember alakú bábokat lő le Tamperében. (Tampere volt a vörösök központja a polgárháborúban.)
A film nagy társadalmi vitát váltott ki: egyfelől arról, hogy meddig terjednek a szólásszabadság határai, másfelől arról, hogy valóban homoszexuális volt-e Mannerheim. Egyes jobboldali politikusok egyenesen az alkotók fejét követelték – elsősorban nem azt sérelmezték, hogy a film Mannerheimet gyilkosnak mutatja be, hanem azt, hogy homoszexuálisnak. Egyes állítások szerint a film úgy ábrázolja Mannerheimet, ahogy a Vörös Hadsereg propagandafilmjei tették. Voltak azonban kritikusok, akik mesterműnek titulálták a filmet, hőseit könnyen sebezhetőnek és kifejezőnek, a történetet tragikusnak, a kivitelezést avantgardnak. Volt olyan vélemény, mely szerint a film sokat tesz a homoszexuálisokhoz kötődő előítéletek ellen.
Ami Mannerheim szexuális orientációját illeti, a finn Wikipédia szerint már a (melyik?) háború idején voltak arról pletykák, hogy Mannerheim homoszexuális. Feljegyezték róla, hogy gyakran mutatkozott kivételesen jóképű katonák körében. A rendező szerint a történet tamperei mendemondákon alapul.
(Forrás: Marten Gimp)
Idén tavasszal el egy cikk foglalkozott azzal, hogy mi lehet a pletykák kiindulópontja. 1886 nagycsütörtökén, amikor Mannerheim a haminai kadétiskolába járt, kimenőt kapott. Egy közeli kocsmába ment, saját feljegyzései szerint végül egyik tanárának fivérénél kötött ki, és az ügyeletes tiszt reggel ott ébresztette. Büntetésből a hadseregből való kilépésre szólították fel, ami csak egy fokkal volt enyhébb büntetés a lefegyverzéstől. A puszta engedély nélküli távollétért azonban ez túl nagy büntetés lett volna. Mannaerheim naplójegyzetei a történtekről zavarosak és ellentétben állnak más adatokkal. A kadétiskola iratai szerint egy rosszhírű férfival ment annak lakóhelyére, vidékre. A férfi minden bizonnyal a helyi távíróállomás vezetője volt, aki „homofil” hírében állt. A szolgálati napló később is utal Mannerheim „erkölcsi aberrációira” és „szégyenteljes kicsapongásaira”. Minden bizonnyal ezek az események alapozták meg a Mannerheim homoszexualitására vonatkozó gyanúkat. Az események azonban később az ő javára fordultak: áthelyezték Pétervárra, ahol a csinos finn lovastiszt lenyűgözte a hölgyeket...
Az egészben persze teljesen érdektelen, hogy Mannerheim meleg volt-e. Ez a magánügye. Ami a történetben érdekes, hogy ha meleg volt, ezt nem vállalhatta nyilvánosan; ha pedig nem volt az, akkor nem vállalhatta volna akkor sem, ha az lett volna. Ez az, ami mindannyiunkat érint, akár melegek vagyunk, akár nem.
Források, ajánlott olvasmányok
Uralin perhonen és kapcsolódó szócikkek a Wikipédián
@Fejes László (nyest.hu): szerintem senki nem is állította az ellenkezőjét, azért is idéztem be a filmrészletet. A kor bálozási szokásaiban ez tökéletesen bevett dolog volt.
@deakt: Nem állítottuk, hogy Horthy meleg volt. Viszont nem tartotta visszataszítónak, hogy férfiak nőnek öltözzenek.
@Fejes László (nyest.hu): Biztos hogy 1930 előtt, az említett Pilch Jenő könyvben is benne van (ami nekem megvan). Ámbár teljesen irreleváns a dolog hiszen Horthy nem volt meleg (közelébe nem került volna a szárnysegédi állásnak, ha csak hírlik róla, hogy az - lásd Lajos Viktor esetét), másfelől a korban az ilyen típusú beöltözős jelmezbál teljesen elfogadott volt - lásd ezt a báljelenetet www.youtube.com/watch?v=0D2W7r3lGRw#t=245 - , harmadrészt számomra már kissé erőltetetten túltárgyalt a téma.
@deakt: Valóban, a kép 1883-ból származik, javítottam. Azt, ehogye bnebn a formában hol jelent meg először, enm tudom, mindenesetre a kép forrása ezt írja: „A kép önmagában is kuriózum, de igazán elgondolkodtatóvá a megjelenésének körülményei teszik, hiszen 1930. március 2-án jelent meg ebben a formátumban először, [...]” Ha mégsem, ezt az információt ott kellene helyreigazítani.
@nudniq: „Csakhogy a negatív karakter jellemzésére a homoszexualitását is használják.” Hogyhogy a jellemzésére? Egy történetről van szó.
„ téma lenne ennek a sorozatgyilkosnak a feltételezett zsidósága (ráadásul ezt kész tényként kezelné), azt sem tekinthetnénk az antiszemita előítéletek elleni fontos megnyilvánulásnak” Attól függ. Ha pl. arról van szó, hogy az előítéletek következtében elszenvedett bántalmazásoknak köszönhető a torzult lelki világa, akkor igen.
A Horthyt ábrázoló kép nem 1908-ból, hanem az 1928-as Pilch Jenő : Horthy Miklós c. könyvből származik.
@JL: >>A "sötét oldal" alatt valószínűleg nem a homoszexualitást értették<< ezzel tisztában vagyok.
Csakhogy a negatív karakter jellemzésére a homoszexualitását is használják. Azaz egy amúgy negatívan megítélt szereplőt hoznak összefüggésbe a homoszexualitással.
Ha például egy kegyetlen sorozatgyilkosról szóló filmben központi téma lenne ennek a sorozatgyilkosnak a feltételezett zsidósága (ráadásul ezt kész tényként kezelné), azt sem tekinthetnénk az antiszemita előítéletek elleni fontos megnyilvánulásnak... sőt.
A "sötét oldal" alatt valószínűleg nem a homoszexualitást értették hanem a főhős kegyetlenségét – a szeretője iránt úgy mint a vörösek iránt is.
Egyébként: Helsingin Sanomat tavaly egy hosszú cikket közölt, főleg Mannerheim saját iratainak alapján, amelyek most váltak érhetővé: files.snstatic.fi/hs/2013/7/mannerheim/ . A fő téma Mannerheim nőügyei, különösen a problémás viszony, amelynek kezdetén még hatályban volt a korábban, Oroszországban kötött házassága. A cikk végén egy interjú Mannerheim szeretőjének unokaöccsével, szerinte a családban mindenki tudott a marsall és "Kitty néni" viszonyáról, esetleges homoszexuális viszonyokról pedig semmit.
Szóval: a rokon szerint Mannerheim maga nem volt meleg, de nem volt homofób sem. Az egyik legjobb barátja a sógora volt, akinek a házassága – Mannerheim nővérével – azon ment tönkre, hogy Sophie Mannerheim rajtakapta a férjét a férfi szeretőjével. Mannerheim és a sógor barátsága pedig túlélte ezt is. Azon kívül Mannerheim egyik lánya idősebb korában együtt élt egy nővel, az öreg marsall mindig nagyon barátságosan és kedvesen bánt lányának élettársával.
A régi világbeli úri rétegekben mindig voltak (fél)nyiltan homoszexuális emberek, rokonok, barátok, és amíg mindenki "finoman, diszkréten" rendezte a magánéletét, addig nem illett beleszólni az ő magánéletükbe. El tudnám képzelni, hogy Horthy is így volt a "deviáns hajlamú" kortársaival. Talán nem volt a tolerancia jelképe, de valószínű, hogy a modern brutális, hiszterikus homofóbia is idegen lett volna számára.
Deviáns homokosok cionista hátszéllel. Horthy az Horthy a buzi meg buzi. Briliánst az ürülékkel még soha sehol nem vetettek össze, max platinával , arannyal, gyémánttal.
Ha egyfelől a >>filmnek bevallottan célja volt, hogy bemutassa Mannerheim „sötét oldalát”<< másfelől ugyanez a film a homoszexualitását állítja középpontba, akkor szerintem nemhogy sokat tenne >>a homoszexuálisokhoz kötődő előítéletek ellen<<, hanem éppen ellenkezőleg... :(