Sör, bor, palikka
A finnek tudnak partizni. Ezt a tulajdonságukat pedig átvitték az Újvilágba is. A hétvégén már a 16. FAFF-ot (Finnish American Folk Festival) rendezik az USA-ban, ahol ha sör nem is, palikka biztos folyni fog. De mi is az a palikka és ki a titokzatos nevű Szent Urho?
Az idei, 16. FAFF (Finnish American Folk Festival – Amerikai Finn Folklórfesztivál) mottója az, hogy „gyökereink mélyre nyúlnak". És hogy miből táplálkoznak ezek a gyökerek, azt láthatjuk azon a poszteren, amelyet Debbie Littlefield az idei fesztiválra készített. A képen jól megfigyelhető, milyen fontos része az amerikai finn identitásnak a természetközeliség (utal erre a szarvas, a hal és a faház is), emellett persze a kulináris értékek sem szorulnak háttérbe, a poszteren megjelenik a tipikus finn kalács és az elmaradhatatlan kávé is. A fesztivál programja sok titkot elárul az amerikás finnekről, akik az Újvilágba szakadt hazánk fiaihoz hasonlóan elsősorban a Nagy Tavak vidékén telepedtek le.
(Forrás: Debbie Littlefield)
Szent Urho és a szöcskék
Az Amerikába kivándorló finnek nemcsak a régi hagyományokat ápolták, számos saját szokást is kialakítottak. A legérdekesebb talán Szent Urho ünnepe. A rossz nyelvek szerint az újvilági finnek azért találták ki a szentet (és vegyük figyelembe, hogy evangélikus hitűek!) és az egész ünnepkört, hogy az írekkel együtt bulizhassanak, vagy ha lehet, le is pipálják őket. Szent Urho ünnepe ugyanis március 16-ra esik, vagyis egy nappal az írek híres szentjének, Szent Patriknak a napja előtt tartják.
Van még egy párhuzam a két szent történetében. Szent Patrik többek között arról híres, hogy elüldözte az ír szigetről a kígyókat. Szent Urho egyik hőstette pedig abban állt, hogy Finnországból kipaterolta a szöcskéket, ezzel megmentette az ősi finn szőlőültetvényeket (!). Állítólag azt kiáltotta, hogy „Heinäsirkka, heinäsirkka, mene täältä hiiteen” vagyis ’Szöcske, szöcske, menj a pokolba’. Szent Urho attribútumai közt így megtaláljuk mind a szőlőfürtöt, mind a favillára tűzött szöcskét. A minnesotai Menahga településen még szobrot is állítottak neki a helytörténeti múzeum mellett.
Finnország ugye ma sem a boráról és szőlőjéről híres, szóval a sztori hitelessége ezer sebből vérzik. De a lényeg persze nem ez. Egyébként annak ellenére, hogy az Urho-legenda viszonylag újkeletű, már legendák fűződnek a kialakulásához. Egyes híresztelések szerint az ötvenes években találta ki a minnesotai Richard Mattson, akit a munkatársa megkérdezett, hogy a finneknél is van-e valami Szent Patrik-naphoz hasonló ünnepség. Így alakult ki Szent Urho ünnepe, amely természetesen nem folyhat le zene, tánc és mérhetetlen kávéivás nélkül. A következő videóban beleshetünk egy kicsit az amerikai finnek életébe, ünneplésébe, és hallhatjuk a tipikus amerikai finn kiejtést.
Urho nevéhez híven (az Urho jelentése ’hős, vitéz’) hőssé lett, azóta dalok is születtek róla, és mindenféle ajándéktárgyakat készítenek elképzelt képmásával. A dalok érdekessége, hogy még ma is a bevándorlók generációjának angol kiejtésével éneklik, és szóválasztásában is azt a Finnglish (kevert finn–angol) nyelvváltozatot tükrözi, amely elsősorban az első generációs amerikai finnekre volt jellemző. Az észak-amerikai kontinensen (mind az USA-ban, mind Kanadában) számos vicc fűződik ehhez a beszédmódhoz. Az egyik leghíresebb például egy bevándorló finnről szól, aki átruccan Kanadába, majd az USA-ba visszatérve a határőrrel a következő beszélgetést folytatja:
Határőr: Are you the resident of the USA?
Finn: Are you razy, I am not the resident of the USA, the resident of the USA is Ruman.
A megfejtéshez tudni kell, hogy a finn nyelv kerüli a szó eleji mássalhangzó-torlódásokat, szóval a félkövérrel kiemelt szavak helyett az amerikai angolban crazy, president, president és Truman állnának. Angolul nem tudóknak: a vicc arra játszik rá, hogy az amerikai finn számára az angol president ’elnök’ és a resident ’lakos’ szavak ugyanúgy hangzanak, és míg a határőr azt kérdezi, hogy a finn amerikai lakos-e, addig az úgy érti, hogy ő-e az USA elnöke.
Az Egyesült Államokba költöző finnek elsősorban a Nagy Tavak környékén telepedtek le, mivel a természet itt nagyon hasonlított az otthoni tájakra. A kivándorló finneknek, mivel a nagy (skandináv) kivándorlás után érkeztek, már nem jutottak jó földek, a legtöbben fűrészmalmokban dolgoztak. A másik nagyobb kolónia a legtávolabbi, nyugati parti államokban, Washingtonban és Oregonban telepedett meg, a FAFF-fesztivált is Washington államban rendezik. A következő térképen megfigyelhetjük, hogy az USA melyik részén élnek a legtöbben a finn származású lakosok.
(Forrás: Wikimedia Commons / PD-USGOV-DOC-CENSUS)
Jól jönne egy kis palikka
A palikka a másik olyan hagyomány, amelyet az észak-amerikai kontinensen élő finnek a maguk találmányának tartanak. Maga a játék mölkky néven Finnországban is elterjedt, de természetesen számos változata él, és (más) skandináv államokban is szívesen játsszák. (Az egy külön sztorit megérne amúgy, hogy Finnországot a skandináv államokhoz lehet-e sorolni.) Nagy valószínűséggel mind a palikka, mind a mölkky elsősorban egy karjalai kyykkä nevezetű ügyességi játékra megy vissza, ennek egyszerűsített változatát képviselik. A játék lényege, hogy egy dobófával úgy döntsük fel a 12 fahasábot, hogy végül 50 pontot szerezzünk. Ha csak egy darabot döntünk föl, azt a pontot kapjuk, amilyen szám a hasábon áll, ha viszont sikerül egyszerre többet földöntenünk, akkor a hasábok száma alapján kapjuk a pontot. A hasábok először egy kupacban vannak, majd egyre távolabb kerülnek egymástól, mert mindig ott kell őket felállítani, ahova az előző játékos taszította őket. Ha valaki meghaladja az 50 pontot egy dobással, a pontszáma 25-re ugrik vissza. A játékhoz nem kell sok kellék, persze némi fa és kezdő favágókészségek nem ártanak, de ez a finneknek, mint favágónemzetnek, általában nem szokott gondot okozni.
(Forrás: Wikimedia Commons / Teemu Maki)
Az amerikai finn közösség Szent Urho mellett számos valódi hírességgel büszkélkedhet. Az amerikai történelemben az egyik első jeles finn származású személy John Morton (eredeti családneve Marttinen) volt, aki egyike volt azoknak, akik aláírták a Függetlenségi Nyilatkozatot. A mostani hírességek között is akad szép számmal olyan, aki finn ősökkel büszkélkedhet. Ha kutakodunk kedvenc sztárjaink múltjában, kiderülhet róluk, hogy valamelyik felmenőjük finn volt. A leghíresebbek például a színész Matt Damon vagy a rendező David Lynch.
A következő videón egy híres amerikai finn country énekesnő, Jenny „Jingo” Viitala (1918–2009) számol be az életéről, családja és szülővárosa (a michigani Toivola) történetéről, a finnek és a helyi csipua (chippewa) indiánok jó kapcsolatáról. A hölgy finnül beszél, a videó angol feliratos. Ha nem is értjük ezt a két nyelvet, már csak a régi fényképek és archív felvételek miatt is érdemes megnézni a videót, amelyet az énekesnő által rajzolt képregények is színesítenek.
Nyelvi szempontból számos csemegét tartogat a felvétel: megfigyelhetjük például, hogy a hölgy bizonyos jelenségek megnevezésére nem finnországi finn szót, hanem az amerikai angolból átvett kifejezést alkalmaz, például leikki (< angol lake) ’tó’, seintti (< angol saint) ’szent’, és hogy bizonyos témáknál (például amikor az iskolájáról beszél) angolra vált.
" Szent Urho egyik hőstette pedig abban állt, hogy Finnországból kipaterolta a szöcskéket, ezzel megmentette az ősi finn szőlőültetvényeket (!)"
Nem annyira furcsa ez a dolog, mint amennyire első látásra tűnik:
a kereszténység miatt a bor kultusza a középkor elején igen nagy hatása volt. Tudjuk - fennmaradt forrásokból - hogy a kolostorok mindenhol megpróbálkoztak szőlőültetéssel. Gyakran sikertelenül, de sok esetben a középkori optimum időszaka ebben kezükre játszott. (Főleg, hogy a kereszténység Dél-Svédország és a Baltikum felől terjedt el Finnországban is - emellett Finnország még nem jelentette teljesen azt a területet, amit ma értünk alatta - ahol tudjuk, hogy kísérleteztek a szőlőművelés meghonosításával). Saját termés hiányában pedig nagy szerepet kapott a borimport.
Nem valószínű, de nem alaptalan tehát "ősi finn szőlőültetvényekről beszélni".