A finnek átírják...
a dizájnról alkotott elképzeléseinket? 2012-ben a dizájn fővárosa lesz Helsinki. Kétnyelvű fényjátékok, élhetővé tett terek, olvasási készséget fejlesztő programok, persze mobilra. A dizájnév programjából csemegéztünk.
Könnyű felismerni a magyarországi finnbarátokat. Biztos, hogy találunk náluk valami finnesen egyszerű dolgot, ami mégis tartalmaz egy-egy ötletes megoldást. Legyen az archaikus motívumot újrahasznosító ékszer, dizájnos gumicsizma vagy érdekes alakú váza. Praktikus, letisztult formájú és természetbarát. Ezek talán a finn dizájn legfontosabb jellemzői. A (M)ilyenek a finnek? című kiállításra is sokan küldték be apró-cseprő finnes emléktárgyaikat, amelyek általában a legismertebb finn márkák sorába illeszkedtek bele. De vajon túl tudnak-e lépni a finnek a megszokott dizájnos hétköznapokon, és valami frisset és újat kínálni a dizájnév keretében a finn fővárosba látogatóknak?
A dizájn fővárosai
2004 óta jelöl ki városokat az Iparművészeti Társaságok Nemzetközi Tanácsa (The International Council of Societies of Industrial Design) a dizájn fővárosává. Eddig Torinó (2008) és Szöul (2010) részesült ebben a címben, idén Helsinki, 2014-ben pedig Fokváros ad helyet majd ennek a rendezvénysorozatnak.
A program igen gazdag, a legérdekesebbek a város arculatát átformálni igyekvő események. Helsinkin kívül a főváros néhány alvóvárosa is részt vesz a projektben, többek között Kauniainen, ahol az unalmas szürke városházát azzal kívánják feldobni helyi tervezők, hogy változó színekben kivilágítják, és kétnyelvű feliratokat vetítenek rá. A feliratok pedig nem központi lózungok lesznek, hanem a városka finn és svéd lakóinak a kézírásos formában leadott véleménye arról, miért is jó ezen a helyen lakni. (Magyarországon is lenne számos hely, amelyet vidámabbá lehetne tenni hasonló módszerrel.)
A programok célja az is, hogy az eddig kihasználatlan tereket élhetővé alakítsák, újragondolják. Így kap új arculatot az a vásárcsarnok is, amely 1933-ban vágóhídnak épült. Mivel az épület története több szálon kötődik a kulinária világához, fiatal tervezők és séfek azzal az ötlettel álltak elő, hogy szeptembertől kezdődően négy hónapra birtokukba veszik a régi mészárszéket, és termelői piaccá, valamint éttermekké alakítják, természetesen mindezt sok dizájnnal kapcsolatos programmal fűszerezve. A kialakítandó vendéglők nem hagyományos éttermek lennének, hanem pop-up jellegűek, vagyis a vendégeknek a közösségi média (Facebook, Twitter) figyelésével kell kideríteniük, a város melyik pontján „jár” épp kedvenc éttermük, illetve milyen jellegű vendéglátó egységek „érkeztek” a régi vágóhíd épületébe az adott időszakban.
Mesesmskete
A dizájn nemcsak az épületeken fog megjelenni, és nem is pusztán képzőművészeti alkotások formájában. Több olyan projekt is van, amelyek például az információáramlást kívánják elősegíteni, elsősorban azt, hogy a városlakók tájékozottak legyenek saját települések ügyeivel, fejlesztéseivel kapcsolatban.
A számítógépes programfejlesztések is nagy szerepet kapnak a dizájnév eseményei közt, többek között az a jótékonysági célú mozgalom, amely az írástudatlanság felszámolását célozza meg (Grapho Learning Initiative). Az Ekapeli (tkp. ’első játék’) nevű, az olvasást játékosan tanító számítógépes programot, illetve mobilalkalmazást a finn gyerekek ingyen megkapják az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával. A bevándorlóknak külön program készül, például a legnagyobb számban az országba érkező orosz anyanyelvű gyerekeknek olyan feladatokat dolgoztak ki, amelyek a számukra nehéz hang(kapcsolat)okat (például ä, ö, öü) segítik elsajátítani (mind kimondani, mind kiolvasni) a gyerekeknek.
EU támogatással számos nyelvre átalakították a programot, mert például az angol esetében nem volt alkalmazható a finn módszer, hiszen a finn helyesírás nagymértékben tükrözi a kiejtést, míg ez az angolról általánosságban nem mondható el. Az Ekapeli gyártója GraphoGAME néven terjeszti tovább az olvasást tanító programot, elsősorban nehéz helyzetben élő afrikai családokhoz szeretnék eljuttatni a készülékeket, hogy valamilyen mértékben csökkenteni lehessen az analfabéta afrikai gyerekek számát. Mivel az afrikai családok nagy része rendelkezik mobiltelefonnal, a programhoz írtak egy telefonos alkalmazást. A cég egy történetíró versenyt is kihirdetett, a győztes sztorikat eljuttatják a lelkes kis olvasókhoz. A programnak az is része, hogy a kisgyerek, miután már valamilyen szinten megtanult olvasni, sms formájában rövid történeteket kap a tanárától, amelyeken gyakorolhatja az olvasást.
Az interdiszciplinaritás az egész rendezvénysorozatot jellemzi. Ezt a szemléletmódot tükrözi az az érdekes vállalkozás, amely a film és az építészeti dizájn világát kívánja egyesíteni. Helsinki egyik legrégibb mozijában, az art deco-stílusban épült Orionban találkoznak a film és a dizájn rajongói, többek között az egyetemi filmklub tagjai, hogy ismeretterjesztő előadások és -vetítések révén minél szélesebb körben elültessék az építészet és a dizájn iránti érdeklődést. A következő videó a Dalok a konyhából (Salmer fra kjøkkenet) című norvég film bemutatója, és bár nem finn környezetben játszódik, ironikus képet ad az egész skandináv (észak-európai) dizájn „tudományos” hátteréről.
Érdekesnek ígérkeznek még a múzeumok által szervezett programok is. A Finn Építészeti Múzeum interaktív kiállítása hét olyan épületet mutat be szerte a világon, amelyeket finn tervezők alkottak meg. A kiállítás arra tesz kísérletet, hogy a finn kontextustól némileg eltávolodva, külföldi környezetben tárja elénk a kortárs finn építészetet. A hét alkotás között olyan változatos funkciójú és földrajzi elhelyezkedésű épületeket találhatunk, mint a kínai Wuxi város operaháza, a tallinni kortárs művészeti múzeum vagy a dél-koreai Pan Gyo városban felépített lakóház. (Pan Gyo városa egy építészeti projekt keretében létrejött település Szöul közelében. Az építészeti cégek versenyeztek abban, ki tud minél ökologikusabb lakóterületet kialakítani, hogy a lakók minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjanak hátra. Talán mondanunk sem kell, milyen nemzetiségű cég ért el első helyet a projektben...) A kiállításon a látogatók virtuális túrán vehetnek részt a videóinstallációk segítségével.
A Vantaai Városi Múzeum kiállítása a paleolitikumtól kezdve napjainkig a használati tárgyakat vizsgálja abból a szempontból, hogyan érvényesül bennük egyszerre az esztétikum és a funkcionalitás, például elmerenghetünk azon, miként lehetne egybevetni a kőbalták dizájnját a mai formatervezett hétköznapi használati tárgyakéval.