Hitler és a Múminok
Hogy férnek meg egymás mellett Hitler és a magyarok által is kedvelt mesefigurák, a Múminok? A Tove Jansson-emlékévben fény derült a Múminok származásának sötét titkára...
Tove Jansson születésének 100. évfordulójára az Ateneum, a finn nemzeti galéria rendhagyó emlékkiállítással készült. A tárlat szervezői arra törekedtek, hogy Tove Janssont teljesen új szemszögből mutassák be a látogatóknak. Bizonyára Magyarországon is csak kevesen tudják, hogy a híres Múmin-történeteket kiötlő művésznek politikai témájú karikatúrái is készültek. A merész és filozofikus rajzok azonban nemcsak a kortársakra gyakoroltak jelentős hatást, hanem a Múmin-univerzum kezdetét is jelentették.
(Forrás: A Garm folyóirat borítói (http://goo.gl/h3dRfc))
Hitler: „Mer kaka!”
Tove Jansson karikatúráit a Garm című finnországi svéd szatirikus lapban közölte. Az 1923–1953 között megjelenő folyóirat egy skandináv mitológiai hősről, az alvilágot őrző kutyáról kapta a nevét. Ez a kutya szerepelt a kiadvány logóján is, amelyet nem mellesleg Tove Jansson édesanyja, Signe Hammarsten-Jansson tervezett. A 15 éves Tove rajzait is ő vitte be a laphoz, a még fiatal, de nagyon tehetséges lány alkotásaiból hamarosan néhány címlapra is került.
(Forrás: A Garm folyóirat borítói (http://goo.gl/h3dRfc))
Tove Jansson politikai karikaturistaként csak 1938-ban debütált, amikor is a Hitlerről készített karikatúrája a Garm címlapjára került. A folyóirat szerkesztői liberális demokrata nézeteket vallottak. A lap ezért mind a fasizmust, mind a kommunizmust pellengérre állította, és mivel a svéd nyelvű kisebbség kiadványa volt, a túlzott finnesítési törekvéseket szintén elítélte.
A leghíresebb antifasiszta borító Tove Jansson nevéhez fűződik, ezen a képen Hitler elkényeztetett gyerekként követel még több süteményt (ez áll a svéd feliraton: Mer kaka! „Még süteményt!”), bár már számos félig elfogyasztott tortadarab hever körülötte. Ha jobban megnézzük, az összecsócsált szeletekre bekebelezett városok, országok és országrészek neve van írva, az új torta pedig a földgolyót mintázza.
(Forrás: Finn Nemzeti Galéria / Jenni Nurminen)
A képen mindegyik felnőtt a követelőző akarnok kedvére akar tenni, és ezért készségesen hordják elébe az újabb finom falatokat. A még érintetlen „édességek” között megtaláljuk Hollandiát a gyarmataival együtt, Belgiumot vagy akár Svájcot is. Ne felejtsük el, hogy a karikatúra 1938-ban készült, ekkor még nem lehetett tudni, mely európai területeket kebelezi be Hitler.
A Hitler-képen még nincs rajta a Múmin-alak, Jansson a keresztnevével szignózta az alkotását. A kortársak és az utókor is nagyon bátor dolognak tartották, hogy a fiatal művész saját nevén jelentette meg a karikatúráit. Különösen a negyvenes évek elején, amikor még nem lehetett sejteni, mi lesz a háború kimenetele.
Színre lép a troll
A 40-es években az alkotásokon a művész neve mellett megjelenik a Múmin-figura is, és lassan állandó szereplője lesz a karikatúráknak. A kezdetben szignóként alkalmazott Múmin-alakok, amelyeket Tove Jansson ekkor még Snorknak nevez, azonban korántsem egyformák az összes karikatúrán, mindig az adott képet kommentálják, kiegészítik a látottakat. Snork sokkal ironikusabb és kritikusabb, mint későbbi változata, a Mumintroll (Múminbocs).
Snork a Jansson-család legendáriuma szerint egy vita hevében született. Tove Jansson az egyik testvérével csúnyán összekapott Immanuel Kanttal kapcsolatban. Nagyon dühbe gurult, a kerti budi falára sértésképpen egy csúnya alakot rajzolt. A figura későbbi, sokkal kerekebb és kedvesebb változata aztán meghódította a világot...
(Forrás: Muumittaja blog)
A Snork, majd később Mumintroll nevet viselő figura a Garm című újságban 1943-tól szerepel a háborús karikatúrák szignójaként. A háború mint téma a karikatúrákat és egy-két festményt kivéve közvetlenül nem jelenik meg Jansson munkásságában, a Múmin-történetekről azonban tudjuk, hogy az alkotó világháborús traumájából születtek. A háborús események miatt egyre inkább kétségbe eső művész 1939 telén úgy érezte, képtelen festeni. Új kifejezési formát keresett, ekkor kezdte írni az első Múmin-regényt. A Múmin-történetekben a háború kevésbé direkten, inkább allegorikusan van jelen, például a szereplők a nagy árvíz idején eltűnt apjuk után kutatnak, vagy rettegve várják az üstököst, amely az egész Múmin-völgyet pusztulással fenyegeti.
(Forrás: Tove Jansson Múmin-képregényeiből)
A mai Múmin-őrületet ismerve nehéz elképzelni, hogy Tove Jansson nem volt mindig ilyen népszerű a finnek körében. Kezdeti ismeretlenségét leginkább az okozta, hogy anyanyelvén, svédül írt, és így a finn közönség nem értette, és nem érezte a magáénak az alkotásait. Például a képregényei már sok más nyelven megjelentek, mire végre a finn fordításuk elkészült.
Tove Jansson ma leginkább a Múmin-világ megalkotójaként ismert. A művész ugyanakkor küzdött ez ellen a népszerűség ellen, mert úgy érezte, hogy az írás és a képregényrajzolás miatt nincs ideje a festészetre, amellyel mindig is foglalkozni akart. Ennek ellenére nem a képzőművészet hozta meg a sikert Janssonnak.
A Múmin-történetekre azóta egész iparág épül, és a figurák a finn országimázs fontos közvetítőivé váltak. Használati tárgyakon kívül Múmin-figurás édességek is szép számban kaphatók Finnországban. Ezért talán nem meglepő, hogy az Ateneumban megrendezett kiállítást az egyik leghíresebb finn édességgyár, a Fazer is támogatja. A cég több szálon kapcsolódik Jansson munkásságához. A kezdő művész az 1930-as évek végén Helsinki Munkkiniemi városrészében lakott albérletben a Fazer cég egyik bérházában. Mivel nem mindig volt pénze a bérleti díjra, felajánlotta a tulajdonosoknak, hogy freskóval fizet a lakhatásért. Két falfestménye még ma is látható ezen a házon.
Ezenkívül Tove Jansson az 1950-es években több reklámot is rajzolt a Fazer-termékeknek. Ezeken a hirdetéseken is felfedezhető a Múmin-figura. Ekkor jelentek meg az első kifejezetten Múmin témájú Fazer-termékek, amelyeknek csomagolását szintén Tove Jansson tervezte. Kezdetben csak cukorkákat készítettek, ma már a Múmin-keksz a cég legnépszerűbb terméke.
(Forrás: www.fazer.fi)
A finnországi siker mellett az animációs feldolgozásoknak köszönhetően Múmin-völgy lakói Ázsiában is hódítanak, a japánok után most a kínaiak, illetve a dél-koreaiak körében válnak egyre népszerűbbé Tove Jansson történeteinek szereplői. Ezt a népszerűséget az édességipar is kihasználja, a Múmin-finomságok legnagyobb felvevőpiaca Japán, ahol Finnország után a legtöbb Múmin-rajongó található. Ezek után nem meglepő, hogy az Ateneum kiállítása jövőre Japánba költözik, ahol öt múzeumban mutatják be a helsinki gyűjtemény egyes részeit. Érdekes lesz megfigyelni, hogyan viszonyul majd a Múminokhoz szokott japán közönség Jansson háborús karikatúráihoz.