Románok őrizték meg az ősmagyar mondát
Népi motívumaink világában különleges szerep jutott a szarvasnak. Hol kalandvágyó legényeket vezet új vidékekre, hol napot, holdat vagy egyéb világító holmit hordoz az agancsán – néha pedig meggondolatlan ifjak változnak szarvassá. Nyomába eredve mi is különös tájakra juthatunk el: az észak-eurázsiai folklór bonyolult története bontakozik ki előttünk.
Regösénekeink és krónikáink csodaszarvasával a legmélyrehatóbban Lükő Gábor néprajzkutató foglalkozott Hímfi és a szarvas c. kötetében. A mondakör kutatására egy furcsa hasonlóság hívta föl a figyelmét, mégpedig az általa jól ismert havasalföldi román kolindák (óévbúcsúztató énekek) és az obi-ugor népek „Jávorcsillag”-mondája között. (Lükő Gábor ugyanis pár évig népdalokat gyűjtött az obi-ugorok földjén.)
(Forrás: Wikimedia commons)
Ékes nagy utakon, avagy a világ első biatlonja
Az obi-ugor mítoszban egy csapat jávorszarvassal találkozunk, „akik” még az emberiség megteremtése előtti időkben az Ob folyó partján (más változat szerint egy völgyben) legelésznek. Csak egy fiatal borjú nem eszik. Anyja megkérdi tőle, mi baja van, mire a borjú elmondja, az éjjel igen baljós álmot álmodott: egy félisteni vadász (a manysiknál Mos-Hum-pi: Mos-Hím, azaz a mos nemzetséget alapító férfi fia; a hantiknál Lunk-poh, azaz a Szellem fia) sítalpakon és nyilakkal fölfegyverkezve megtámadta a csordát. Anyja erre így felel: Van nékem hét gyors bikaborjam, azokat senki sem éri utól! – Ebben a pillanatban megjelenik a vadász, és „turuj”-tollas nyilával eltalálja az anyaszarvast. A borjak szétszélednek, a vadász nyomukba ered. Sítalpnyomai erdei útként kanyarognak a tajgán keresztül, és ahol síbotját a földbe szúrja, ott halastó keletkezik. A hét bikaborjú végül is lekörözi a hőst, de legalább az ünő megvan.
A hanti változatban eredetileg a jávornak hat lába van, és a vadász kettőt levág, hogy az embereknek majd legyen esélyük utólérni.
Visszatérve a zsákmányhoz, úgy találja, túl nagy: ha az égiek megalkotják az embereket, és azok vadászni akarnak, ilyen óriási szarvassal nem tudnak majd mit kezdeni. A hős feldobja a hatalmas jávort az égre, hadd legyen belőle csillagkép: mégpedig az, melyet mi Göncölszekér néven ismerünk. Mellette pedig ott ragyog a Tejút, ami az ugorok hite szerint Mos-Hum-pi / Lunk-poh sítalpainak nyoma.
Havas(alföld)
Furcsamód a monda első fele több havaselvei kolindával párhuzamot mutat: ott is szarvasok legelésznek a völgyben, kivéve egy kis borjút, aki aggasztó álmot látott a csordát üldöző vadászról. Anyja ott is megnyugtatja, hogy borjait soha senki nem érheti utol, ott is hirtelen előbukkan a vadász, és immár lóháton a szarvasok nyomába ered. Az anyát le is lövi, míg a többieknek sikerül elmenekülniük. Egyes kolindákban a halastó képe is megjelenik, de az égből hullott harmatból keletkezvén.
A román folklór kutatói már többször megjegyezték, hogy a szarvasvadászatról szóló havasalföldi regölés mind szerkezetében, mind dallamvilágában erősen eltér Románia egyéb vidékeiről származó kolindáktól.
E dalok hangkészlete ugyanis szó-pentaton, és gyakori bennük a gondolatpárhuzam, ami a balkáni költészetben ismeretlen; az uráli és altaji népek körében viszont igen népszerű. A szövegek ritmusa is elüt a többi kolindáétól. Ráadásul a román kolindák motívumainak mindig találni megfelelőt vagy a környező szláv, vagy a románsággal rokon, latin eredetű népeknél – a vadász jöttét megálmodó szarvasok képe viszont teljesen egyedülálló.
Lükő Gábor elmélete szerint az ugor Jávorcsillag-mítosz valamilyen formában a honfoglaló magyarságnál is megvolt; a románság pedig tőlük vehette át, beépítve saját népszokásaikba. Emellett szól még az is, hogy Havasalföldet a legkorábbi (XI-XII. századi) román–magyar érintkezések színtereként tartják számon.
Dunán innen, Dunán túl
A magyar folklórban már csak töredékeiben lelhető fel a Jávorcsillag mondája – szintén egy óévbúcsúztató szokásban, a dunántúli regösénekekben. Egy Vas megyei faluból, Dozmatról származó ének szerint például
Amott keletkezik
Amellett keletkezik
Egy ékes nagy út
Egy halastó-állás
Azt is felfogá
Az apró sárocska
Arra is rászokik
Csodafiú szarvas.
Hej regö rejtem…
Változata egy másik Vas megyei faluból, Nyőgérről:
Itt is keletkezik
Egy csodató
Aztat körülveszik
Csodatévő szarvasok
Az új esztendőben!
Az Őrségben így éneklik:
Amott keletkezik
Egy sebes fol(y)óvíz,
Azt körülfogja
Szép zöld pázsit,
Abban legeltetik
Csodaféle szarvas.
Csodaféle szarvasnak
Ezer ága-boga,
Ezer ága-bogán
Ezer misegyertya,
Gyulladván gyulladjék,
Oltatván aludjék,
Haj, regő rejtem...
A dozmati regösének megőrzött egy apró, de fontos motívumot, amit a havaselvei folklór nem vett át, mégpedig az ékes nagy út képét. A hanti és manysi mondák vadászának sítalpnyomai behálózták az egész erdőt, majd a lelőtt szarvassal együtt az égre kerültek.
Dunának, Obnak egy a hangja
De nem lehet véletlen a halastó-állás és az ugor hérosz síbotja által fakasztott halastó közti egyezés sem. Az őrségi regösének sebes folyóvize pedig a monda Ob mentén játszódó verzióját juttatja eszünkbe.
Krónikáink csodaszarvasmondájával Jankovics Marcell néprajzkutató, rajzfilmkészítő is foglalkozott. Most nem megyünk bele olyan kérdésekbe, mint hun-magyar azonosságtudat, vagy hogy Ázsiában hol találni még vadászó testvérpárról szóló mesét. Jankovics Marcell egyik tanulmányában olvashatunk egy érdekes észrevételt:
…A rén az egyetlen szarvasfajta, amire jellemző, hogy a tehene is agancsot visel – a mondabeli ünő is agancsos! Nem ritka a teljesen fehérszőrű állat sem – a mondabeli ’égi’ szarvasoknak is világítóan fehérnek kell lenniük… [t.i. a Képes Krónika ábrázolásain]
Fent említett romániai újévi énekek közt is találunk egyet – a fogarasi kolindát – melyben szarvasünőnek agancsot tulajdonítanak. Egy Mán nevű vitéz a tóparton legelésző „szarvasok anyját” veszi célba nyilával, mire az megszólal: „Hej, Mán, ne nyilazz meg, s ne üldözz, mert felveszlek a szarvaimra, s meghurcollak a kisebb-nagyobb havasokon…”
(Forrás: Wikimedia commons / Per Harald Olsen)
A blogunk címében is szereplő szarvasfajta egykor a sarkkörtől a belső-ázsiai sztyeppékig őshonos volt, így nem meglepő, ha tényleg az ő emléke maradt fenn ősi regéinkben.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (20):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Fejes László (nyest.hu): "De hát maga Mátyás román volt!"
Kevesbe volt Matyas kiraly roman mint Sarkozy Miklos magyar.
@scasc: Szep pontositas!
Nagyon jo a cikk! Nehany cim az erintett roman kolindak kozul nagyon jol jott volna.
"Lükő Gábor elmélete szerint az ugor Jávorcsillag-mítosz valamilyen formában a honfoglaló magyarságnál is megvolt;"
Hát, valószíûleg pontosabb lenne azt mondani, hogy az (északi) sztyeppeövezetbôl származó ugor (rén)-szarvas-mítosz, él tovább mind a tundrába-vonult obi-ugoroknál, mind a magyaroknál.
@Fejes László (nyest.hu):
Erdélyi ismerőseim is gyakran felvetik Mátyás román voltának témáját, ami nem csoda, mert nekik meg kell tanulniuk a román tananyagot is. A válaszom általában az, hogy semmi kultúrális nyoma nincs annak, hogy a hunyadiak románok lettek volna. Több idegen nemzetből származó királyunk is volt, mi is adtunk királyt más nemzeteknek (a királynékról nem is beszélve), a kultúrális hatás minden esetben erőteljes, sok esetben tankönyi anyag. Sem Hunyadi János, sem Mátyás személyi választásaiban, építkezési ízlésében, vallási orientációjában nem jelentkezik a román eredet. Mátyás udvaráról, diplomáciájáról elég sok forrás létezik, sohasem hallottam arról, hogy a család származását emlegették volna. Ennélfogva szerintem Mátyás románságát illetően nincs miről beszélni.
Érdemes elolvasni a Pallas lexikon "Hunyadi" címszava alatt írottakat, egyedül az biztos, hogy Hunyadi János anyja Morsinai Erzsébet volt román, bár a Morsinai család eredetét nem részletezik.
Amúgy az oláh eredet,vagy éppen lét, engem nem zavar/na különösebben. A korabeli társadalmi elit mindenhol szívesen házasodott idegen országból vagy -ba. A Zrinyiek példája mutatja, hogy az idegen származás milyen erőteljesen jelentkezik - ha van, és fontos.
Sokkal édeksebbnek tartom, hogy olyan bizonytalan származással mint a Hunyadiaké milyen társadalmi felemelkedést lehetett produkálni. Ez kicsit kétségbevonja a feudaizmusról kialakult sztereotipiákat.
@Fejes László (nyest.hu): És ha se nem román,se nem magyar,se nem kun,hanem szláv ősei lehettek ? Ez sem valószínűtlenebb az előbbi lehetőségeknél.
De még ha román ősei is voltak,akkor sem mondhatjuk,hogy "csak" román volt,mivel az anyja Szilágyi Erzsébet volt,és valószínűleg már Hunyadi János anyja is magyar volt.
"Az egész már ott el lett tolva, amikor a magyart tették meg államnyelvnek, .."
Akkor Románia,Szlovákia és Szerbia is megtehetné azt a gesztust,hogy a magyart is hivatalos státuszúvá emeli (hasonlóan Finnország vagy Svájc példájához).A nacionalista politikusok saját magukkal keverednek ellentmondásba,mikor az egykori magyar "elnyomásról" beszélnek,holott az ő kormányaik is ugyanazt művelték (sokszor még durvábban).
Ezért írtam azt,hogy felesleges a múltra hivatkozni (de persze az elhallgatás sem a legjobb megoldás egyes esetekben).
@Roland2: Hunyadi János apja Havasalföldről származott, a legvalószínűbb, hogy román volt. Még akkor is, ha kun felmenői voltak. (Mondjuk ez az egész mutatja, hogy mennyire értelmetlen a nemzetiségi hovatartozást firtatni: ezekben a korokban ennek nem is tulajdonítottak jelentőséget, nem volt "nemzeteszme", következésképp nemzetiségi alapú konfliktusok sem.)
Azt mondják, szélsőséges román történészek vélik a Hunyadiakat román származásúnak, de inkább úgy tűnik, a magyarok találnak ki mindent (kun, vagy Hunyadi János apja Zsigmond), hogy ne kelljen román származásúnak mondani.
A magyar törvények a kiegyezés környékén biztosítottak viszonylag széles jogokat, de akkor sem olyanokat, amelyeket a nemzetiségek akkor vártak volna. Az egész már ott el lett tolva, amikor a magyart tették meg államnyelvnek, holott a lakosság több mint felének más anyanyelve volt. Ettől kezdve tök mindegy, hogy a módszerek mennyire voltak hatásosak: a más nemzetiségűek frusztrálva voltak, másodrendűnek érezték magukat, szabadulni akartak.
@bibi: Itt sem szabad általánosítani: Mátyás király szövetségesként tekintett Vlad Tepesre (az apja ugye meg a Sárkányrend tagja volt),állítólag Kinizsi Pál is oláh ősökkel rendelkezett.A XVIII-XIX.században a román nemesség nagy többségének magyar öntudata (pontosabban "hungarus" tudata volt,tehát lojális volt a magyar ualkodóhoz,államhoz) volt,a nemzetiségi törekvéseket nem nagyon támogatták.Még a XX.sz. elején sem hatott mindenkire a "nagyromán" eszme,román beszámolókból kiderül,hogy nem minden erdélyi román fogadta örömmel a bejövő román seregeket.
Groza román kommunista politikus megítélése sem egyértelmű:állítólag kedvelte a magyarokat,jól beszélt magyarul,magyar nőbe volt szerelmes,ugyankkor az ő parancsára szigorítottak a határellenőrzéseken,és ha a helyzet úgy kívánta,nem riadt vissza a populista-nacionalista szlogenektől sem.
( csak zárójelben egy meglepő dolog: a Vasgárda a kezdeti időkben nem volt magyarellenes,ill. a magyarellenes hangok nem voltak annyira felszínen,Codreanu sem beszélt "magyarkérdésről" { valószínűleg azért,mert ő maga is lengyel családból származott},sőt Szálasi és Codreanu ismerték is egymást.Codreanu halála után viszont zülleni kezdett a mozgalom,és ekkor már valóban megjelentek intenzívebben magyarellenes hangok { valószínűleg erre a 2. bécsi döntés is rátett egy lapáttal}).(Mielőtt valaki félreértené: csak mint érdekességként írtam ezt le,semmi más céllal.).
Az emberek különbözőek,nem lehet általánosítani (pl: nem ritka eset,hogy erdélyi magyarok románokkal házasodnak,én is ismerek ilyet).
@Fejes László (nyest.hu): "De hát maga Mátyás román volt!"
És erre mi az egyértelmű bizonyíték ??
"...ezért nem kompromisszumokat kerestek, hanem a románok asszimilációjára törekedtek"
Na igen,de azt is el kell mondanunk,hogy a magyarosítási törekvések viszonylag későn és eléggé esetlen módon zajlottak (ugyanakkor a Nemzetiségi Törvény-nek az akkori Európában nem igen akadt párja) : a Lex Apponyit a háború előtt nem sokkal (1907) hozták,így hosszútávú megvalósítására nem nagyon volt mód.A törvény elrendelte a magyar nyelv oktatását :és egyes tantárgyak magyar nyelven való oktatását,de a nemzetiségi nyelvű oktatást is engedélyezte (de azt is hozzá kell tenni,hogy nem igen támogatta az állam az ilyen törekvéseket),a gyakorlati megvalósítást viszont nem igazán vették komolyan: a statisztikák kimutatták,hogy a nemzetiségek magyar nyelvi ismerete nem nőtt ( pl:"1900-ban 227 000 szlovák tudott magyarul,míg 268 000 magyar tudott szlovákul.A századfordulón { 1900} a felvidéki szlovák lakosságnak csak 7 %-a beszélt valamilyen fokon magyarul (...).Alig valamit változott ez az arány 1910-re. (...) Írországban a lakosság 11 %-a beszélte anyanyelvét,ezzel szemben a Magyar Királyságban a nemzetiségek mindössze 12 %-a tudott magyarul !" Diószegi István - Üllő és kalapács Magyarságkut. Int. Bp. 1991. 10-11.old.),ezenkívül nem egy esetben előfordult,hogy a kirendelt biztosok megelégedtek azzal,hogy a diákok eléneklik a himnuszt,vagy magyarul mondják a jelentést.
A törvény legnagyobb hibája az volt,hogy elrendelte a nemzeti jelképek kifüggesztését,ill. nemzeti sallangokat tartalmazott,és ez kivívhatta a nemzetiségi vezetők ellenszenvét ( Benes pl. e törvény hatására hivatkozott,amikor az elmagyarosodott szlovákokról beszélt a trianoni tárgyalásokon - ami arcátlan ferdítés,mivel az egyes nemzetiségi elemek már a középkorban elmagyarosodtak bármiféle erőszakos kényszerítés nélkül).
Azt mondhatjuk,hogy elviekben valóban létezett az elmagyarosítási szándék,de valódi,gyakorlati hatása nem igen volt (ahogy azt is el kell mondani,hogy magyar kormány nem élt betelepítések,falurombolások,etnikai atrocitások vagy államilag elrendelt jogfosztottság gyakorlatával....).
De végülis mindegy,hogy ki,mikor,mit kezdett,itt Közép-Európában senkire sem lehet ráhúzni,hogy csak bűnös vagy csak áldozat.
Ahogy a politikusok cselekedetei sem tükrözik feltétlen az átlag emberek nézőpontját vagy érzelmeit.
@bibi: De hát maga Mátyás román volt! A Magyar Királyság és a román fejedelemségek hol egymás ellen, hol egymás mellett küzdöttek. Nyilván voltak konfliktusok, de valamiféle állandó ellenséges viszonyról nem beszélhetünk. A magyarok a kunokkal is hol jóban, hol rosszben voltak. E konfliktusok is inkább a vezetők közöttiek, mintsem valódi etnikai konfliktusok voltak.
"saját elképzelésem szerint a románok meglehetős magyarellenessége is bizonyos részben a valamikori kun-magyar konfliktusok maradéka" -- "amig az oláh vezetők kun származása nyilvánvaló volt, addig azokkal volt bizonyos közlekedés, de ahogyan ez az eredet elhalványult a viszony leginkább ellenségeskedő lett" Az a szép, hogy koherens, amit mondasz...
@Fejes László (nyest.hu):
"A román--magyar kapcsolatok megromlása annak köszönhető, hogy a románok egyre nagyobb súllyal jelentek meg Erdélyben, de ennek megfelelő politikai jogokat nem kaptak."
Ez is igaz, de szerintem a magyar-román viszony soha nem volt jó. Sem magasabb, sem népi szinten. A középkori Magyarország természetesen folyamatosan változó kapcsolatban állott a szomszédaival. Nyugaton kialakult bizonyos német rokonszenv, északon kialakult a lengyel-magyar barátkozás, amíg volt Halics arrafelé is történt királyi házasság is. A horvátok maguk ajánlották fel a horvát koronát a magyar királynak. Népdalaink is tükrözik ezeket a viszonyokat. Pl. "János úr készül németi Bécsbe", Anyjához készül Lengyelországba", stb. Ezek a viszonylatok persze folymatosan változtak: ellenségeskedő periódusokat bensőségesebb időszakokkal követték. Lehet, hogy az én műveltségem hiányos, de román (oláh) vonatkozásban nem nagyon ismerek ilyen hol barátkozó - hol vetélkedő viszonyrendszert. Azt képzelem, hogy amig az oláh vezetők kun származása nyilvánvaló volt, addig azokkal volt bizonyos közlekedés, de ahogyan ez az eredet elhalványult a viszony leginkább ellenségeskedő lett. Nem szabad elfelejteni, hogy a kunokkal az Árpád-ház is házasodott. Gondolható, hogy az ilyen olyan nemesség méginkább.
Ezzel kapcsolatban kíváncsi lennék, hogy a Magyarországra betelepült kunok meddig tudtak valamilyen kapcsolatot tartani a kintmaradt kun testvérekkel.
Ami a kunok kérdését illeti:
- Elképzelhető, hogy a monda a magyaroktól került a kunokhoz, onnan a románokhoz. Ez azonban nem mond ellent annak, amit a cikk leír.
- Elképzelhető, hogy a monda forrása keletebbi, a törökségtől került mind az obi-ugorokhoz, mind a magyarokhoz, mind a románokhoz. Ez esetben persze a cikk állításai tévesek, de ezzel még nem bizonyított, hogy a románokhoz a kunoktól került -- kerülhetett éppen a tatároktól is. Mindehhez azonban azt kellene feltárni, hogy a monda motívumai hol lelhetőek még fel. Sőt, először azt kéne megvizsgálni, hogy ezeket a szálakat Lükő megvizsgálta-e már. A cikk állításait e vonalak mentén lehetne kritizálni -- az eddigi hozzászólások nem tekinthetők értelmes kritikának. (Azon is érdemes lenne elgondolkodni, mennyire reális folklórmotívumokat nyelvekhez, nyelvcsaládokhoz kötni...)
A román--magyar kapcsolatok megromlása annak köszönhető, hogy a románok egyre nagyobb súllyal jelentek meg Erdélyben, de ennek megfelelő politikai jogokat nem kaptak. Ennek következtében Magyarországon kívül szerették volna elképzelni a jövőjüket, sőt, szívesen kiszakítottak volna Magyarországból olyan területeket is, amelyeken nem alkottak többséget. Ez persze a magyaroknak nem tetszett, de úgy gondolták, a románok sosem tudják megvalósítani elképzeléseiket, ezért nem kompromisszumokat kerestek, hanem a románok asszimilációjára törekedtek. Amikor aztán a románoknak mégis sikerült végrehajtani terveiket, nem is akárhogy, persze meglepődtek. Innentől kezdve a dolog szerepcserével folytatódott.
A román nyelvről a kommentekben írottak mind szakmai szempontból, mind stílusukat tekintve minősíthetetlenek.
@zoltar:
"Az 1600-as évek közepéig egységes nyelv nélkül élő nép hogyan őrizte meg az Ősmagyar mondát?"
Az "egységes nyelv nélkül élőt" nem kell 100% komolyan venni, de a "hogyan" az 100% jogos.
Emlézzünk arra, hogy Hunyadi János bizonyos források szerint Vajk (!) nevű, apja (megint csak bizonyos források szerint) éppen havasalföldi oláh kenéz volt. Az, hogy ennek a Vajknak fia (H. János) a magyar király szolgálatába állott, sőt feleségül vette Szilágyi Erzsébetet, mutatja, hogy milyen dinamikus kapcsolat volt a korabeli magyarság és a havasalföldi kenezség között. Hátmég a X.-XI. században, amikor a szóbanforgó ősmagyar monda verses előadása akár "napi gyakorlat" is lehetett bizonyos magyar családokban. Mindenfele feleségek és férjek, meg gyerekek, szépen meghonosították a magyar monda motívumait a kenézi udvarokban is. Fentieket alacsonyabb rangú emberekre is érvényesnek tekinthetjük, illetve, ha igaza van Szerb Antalnak, akkor az ilyen kultúrális hatások mindíg a társadalmi elitből terjednek lefelé - akkor a pásztornép a kenézektől vette át a monda motívumait.
Másik lehetőség: Az ősmagyar monda már Attila halála után, Csaba királyfi bizánci területre szakadt néptöredékével került a későbbi Havasalföldre.
Amikor észreveszem,hogy egy cikk,vagy hozzászólás indulatokat vált ki belőlem,tudom,hogy valamilyen rendezetlenségem van ott.Egóból,indulatból válaszolva újabb leckéket csinálok magamnak az utamon.
Ez a kép a románságról egy kicsit túlzó.
I.Rákóczi György fejedelem felesége,Lórántffy Zsuzsanna-a wikipédiával szemben(miért csúsztat rendszeresen a wikipédia,kinek az érdekeit szolgálja?) külföldi neves professzorokat azért hív meg magához,ahogy az akkori,nemzetbe nem szerveződött népnek nyelvet adjon.Ezek a tudósok összegyüjtötték a falvakban a szókincset ,ami olyan szegényes volt,hogy nem lehetett ebből dolgozni,ezért az egyház nyelvéből,a latinból,a diplomácia nyelvéből,a franciából sok alapszót átvéve megalkották azt,amit ma román nyelvnek mondunk.Ezért van a sok francia szó a románban,nem a rokonság miatt,és ezért a sok latinos,régiesnek,ősinek ható kifejezés.Az 1600-as évek közepéig egységes nyelv nélkül élő nép hogyan őrizte meg az Ősmagyar mondát?
@Lalika:
> "az un. románok jelentős része tkp. kun."
> un.??? jelentős része? tkp.? mi van a másik részével? azok kik?
Oláhcigányok... :D
Ezt is most hallom először, hogy az oláhok kunok lennének. Csak akkor miért bizonygatják, hogy ők a rómaiak leszármazottjai?
A szóíró ős a gúlafali írásokon közölte a földi élet szabályait. A gúlafali írások a piramisok írásai. Ezekről Plessa Elek könyveiben lehet olvasni.
Beszerezhetők /ritkán/ a Fehérlófia könyvesboltban Budapesten.
A szarvas jelentése szóírvó ős = róva: szrvs azaz szarvas.