Repülés a Wright-testvérek előtt
Észtország ma az Unió egyik legsikeresebb állama. Ám vannak területek, melyeken az észteket folyamatos kudarcok érték.
A 19-20. század fordulóján többen próbálkoztak a vitorlázó repüléssel. Az általánosan elfogadott repüléstörténeti nézet szerint a repülőgépek története 1903. december 17-én kezdődött, amikor a Orville és Wilbur Wright az Egyesült Államokban egy motoros repülőgéppel kb. 37 métert repült – a gép 12 másodpercet töltött a levegőben. Most három észt kutató eredményei alapján valószínűleg át kell írni a repüléstörténet első fejezetét – írja az Eesti Päevaleht.
Johannes Tilk, Toivo Kitvel és Frits Gerdessen negyed századon át kutatták az észt repülés történetét. Mivel a szovjet időkben a repüléstörténetből is kihúztak fejezeteket és betoldottak másokat, a kutatóknak sok hamis adattal kellett megküzdeniük.
Hamarosan megjelenő Aeg, mehed ja lennukid (Idő, férfiak és repülőgépek) című könyvükben azt állítják, hogy az első repülő emberek közé tartozott egy Angliában élő észt, Alexander Liwentaal. Kezdetben azt gondolták, hogy ő is egy kitalált alak, később azonban igazbnak bizonyult, hogy 1868-ban született Svájcban. Apja, Juhan Liwentaal beleszeretett egy Észtországban dolgozó nevelőnőbe, és amikor az visszatért Svájcba, utána utazott, és magát Szibériából szökött politikai fogolynak beállítva menedékjogot kért. Elvette a nevelőnőt és szabóként dolgozott: négy gyermeke közül a második volt Alexander, aki később Párizsban végezte művészeti és ipari iskoláit. A kutatók szerint a fiú beszélt észtül is, habár a családban a francia volt a leggyakrabban használt nyelv.
(Forrás: pionnair-ge.com)
Alexander Liwentaal nyitotta Svájcban 1896-ban az első repülőiskolát – itt természetesen még léggömbbel repültek. Még az első világháború kitörése előtt Angliában épített léghajót. A léggömbök és léghajók mellett repülőgépekkel is foglalkozott. Levéltári adatok szerint 1898-ban Angliában a maga építette repülőgépen 80 méteres távolságra repült. A leszállás viszont nem sikerült, a gép és pilótája összetört, a motor kipufogója Liwentaal hasába fúródott, lába eltörött, és hosszú időre kerekesszékbe kényszerült.
A kudarc ellenére nem hagyott fel a repüléssel. 1906-ban a Svájci repülőszövetség egyik alapítója volt, egy helyi lap szerint 1909-ben Genf közelében bambuszból épített egy 250 kilós, 24 lóerős motorral ellátott és 24 négyzetméter szárnyfelületű repülőgépet. Az első próbarepülésen eltört a propeller, és a gép lezuhant. Még ugyanabban az évben megpróbált egy katapult segítségével szárnyra kapni, de ekkor is kudarcot vallott. Csődbe ment, és kénytelen volt visszatérni Angliába léghajót építeni.
(Forrás: laanlane.ee)
Az észt repüléstörténet egy másik szála hasonlóan kezdődik. Az első Észtország területén élő repülő egy orosz tengerésztiszt, Vlagyimir Luskov volt. Fehér tisztek egy csoportjával menekült Észtországba, észtül csak törve beszélt. 1923-ban részt vett az első vitorlázó-repülőgép megépítésében. Alaposan megfigyelte a madarak szárnyát, lassított filmfelvételeken is megfigyelte használatukat. Hollandiában egy évig tanulmányozta a repülőgép-építés fortélyait, ötletei felkeltették a híres Fokker figyelmét is. Végül 1931-ben egy emberre erősíthető szárnyapárt készített. A korabeli sajtó beszámol arról, hogy ennek kipróbálására készül – magáról a próbáról azonban nem maradt fenn semmi, Luskovot többé nem említik (de nem számolnak be arról sem, hogy balesetet szenvedett volna).
Nem Luskov volt az első, aki Észtország területén izomerővel próbált repülni. Már a 18. században is próbálkozott hasonlóval a tanulságos történeteiről és frivol verseiről ismert Peter von Mannteuffel gróf, ám miután lezuhant kastélya tetejéről, elment a kedve a további kísérletezéstől. Fiatal korában az észt sajtó atyya, Johann Woldemar Jannsen is szárnyakat kötött a karjára, és egy malom tetejéről próbált a levegőbe emelkedni. Szerncséjére a malompatakba pottyant – ráadásul a malomkerék alatt.