Régi és új Ősbuda
Ősbudavára a Millennium tiszteletére épült fel a Városligetben. Amolyan vigalmi negyed-féle volt: kaja, pia, nők és férfiak stb. Pár év múlva csődbe ment, lebontották. Műkedvelő múltkedvelők találtak helyette másikat a pilisi dombok között. Az újabb Ősbuda egykor királyi udvar volt plusz Árpád és Attila sírja. Aki nem hiszi, készüljön fel a legrosszabbra.
A Millennium idejére őseinknek már elegük lett a finnugorokból: 1888-ban mindenki az Állatkertbe járt megbámulni idehurcolt lapp rokonait. Akartak inkább más rokonokat, délceg törököket. Meg is kapták őket, ráadásként egy egész városnegyedet – a török kori Buda papírmasé mását.
Ősbuda várának (vagy Ős-Budavárának, többféleképpen írták) felépítése egy bécsi építészvállalkozónak, Marmorek Oszkárnak jutott az eszébe, aki a császárvárosban már épített egy Velencére hajazó mulatónegyedet. Konspirációs teóriák sorozatgyártói még hasonlót sem tudnának kitalálni: egy bécsi cionista zsidó ember (Herzl Tivadar barátja) erőltette ránk ezt a török–magyar giccsfészket, nyilván egyszerre szolgálván a Habsburg-ház és a kozmopolita nagytőke érdekeit. Így higgyen az ember a török–magyar rokonságban!
(Forrás: http://bfl.archivportal.hu, Klösz György felvétele)
Akármi is volt az indítóok, Ős-Budavára felépült, és a Millennium évében igen csak prosperált. Volt ott minden. A Városliget-portált idézzük:
Kis utcácskák, házak erkélyekkel, a budai pasa háremével, török bazárral, minaret müezzinnel, mecset üvöltő dervisekkel. A falak mögött vendéglők, kocsmák, borkimérések, sörözők, mulatók, lacikonyhák, török kávézók, nagykávéházak, pezsgőspavilonok (a leghíresebb közülük Wabitsch Lujzáé volt) és csarnokszerű vendéglők kaptak helyet. És sok-sok attrakció: Thompson Dilkings, a 2,34 méter magasra nőtt ír óriás, a szakállas hölgy, a nyújtható bőrű csodaember; Aelvora, a féltestű szépség, fakírok, akik üvegkoporsóban aludtak egész nap, koplalóművész, hőlégballon, izgalmas technikai csodák (telefonhírmondó, árnyékképek) és a több tucat statiszta, akik korabeli ruhákban táncoltak, vonultak, énekeltek.
A statiszták élete nem volt veszélytelen. Ezt olvastuk a korabeli sajtóban:
(Forrás: Vasárnapi Újság, 1896/31: 521.)
Ős-Budavára vendéglátó helyei egyszerre 40 ezer embert tudtak fogadni. Az épületeket Vidor Emil és Vogl Lajos tervezte. A korok és stílusok tudatos elegyítésével fölkeltett bazári hangulat, mely a Mezőgazdasági Múzeum épületein is megfigyelhető, napjainkban Makovecz Imre egy-két épületében kelt új életre (egri uszoda, piliscsabai egyetemi épületek).
(Forrás: http://bfl.archivportal.hu, Klösz György felvétele)
A magyarok törökszimpátiája akkoriban olyan mély volt, hogy azt még egy nagy biznisz szerette volna megfejni: Ős-Budavárát Lágymányoson überelték, ahol felépítették egész Konstantinápolyt, természetesen szintén vigalmi negyedként. Ez azonban olyan nagyra sikeredett, hogy nem lehetett kifizetődően működtetni. Csak fél évig bírta, 1896 őszén már be is zárták. Ős-Budavára csendes kimúlása ennél tovább tartott, a mulatóhely egészen 1908-ig működött. Maradványain jött létre az Angol Park (1950-es államosítása után: Vidámpark – 2013. szeptember 30-án ezt is bezárták).
A második Ősbuda
Mostanában az interneten kalandozva, főleg egy másik Ősbudáról találunk írásokat és képeket. Ez az újkeletű Ősbuda romantikus őstörténet-mítoszaink közé tartozik, a róla folyó diskurzus az1990-es években bontakozott ki. Az ötlet azonban már majd 80 éves. Kitalálóit az sem zavarta, hogy az Ősbuda elnevezést a millenniumi mulatóhely már lefoglalta a maga számára.
Az Ős-Buda nyomában című honlap szerint Budakalász fölött, a Nagy-Kevély keleti oldalában lehetett Ős-Buda, amely várat, kolostort, templomot, királyi fürdőt és temetkezési helyet foglalt magában. Ez volt 1256-ig a magyar királyság székhelye. Árpád, a honfoglaló magyarság vezetője nem véletlenül települt ide, hanem tudatosan kereste azt a helyet, ahol egykor Attila palotája állt. Szóval az is itt volt. A közelben temették el Attilát, majd Árpádot is. „Ebben a vélt kőbányában feltárásra vár az a föld alatti piramis(!), mely vélhetően a hun kapitányok és Attila sírját rejti, a X. század elején pedig Árpád fejedelemnek adott földi nyughelyet” – írja a honlap. Ezen elmélet megalkotója és heveny terjesztője Lánszki Imre ökológus, egykor Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter kabinetfőnöke. A Bors két évvel ezelőtt beszámolt róla, hogy Ősbuda mellett, egy hegy gyomrában Lánszki Imre és Kováts László Dezső hőkamera segítségével megtalálta Attila sírját.
A Nagy-Kevély keleti oldalán lelte meg Ősbuda várát Egyed Zoltán „Pajzsvivő” is, aki Anonymus minden szavát hitelesnek fogadván el, a Pilisben sok-sok romot (vagy valami mást) talált. Őt elsősorban az Óbudát ábrázoló régi metszetek érdeklik. A rajzokat, térképeket rávetíti a Pilist ábrázoló fotókra. Aki nem látja meg a tökéletes egyezést, az szerinte nem alkalmas a további vitára.
(Forrás: magyaristentudat.webs.com)
A pilisi rengetegben
Ahogy a zenebohóc, Eötvös Gábor mondta annak idején: van mááásik! A Pilis-hegység annyira szent hely, hogy akármerre jár az ember, Ősbuda romjaiba botlik a lába, közben pedig Dobogókő felől a Föld szívcsakrájának leheletét, mint misztikus fuvallatot érzi maga körül lengedezni. Lehet, hogy Ősbuda Pilismaróton volt? Esetleg Pomázon? Árpád és Attila sírja pedig a Holdvilág-árokban keresendő? Mielőtt végleg elvesznénk a Pilis ősrengetegében, keressünk valami vezérfonalat, amelyet felgombolyítva kijuthatunk az erdei útvesztőből.
A Várak, kastélyok, templomok című folyóiratban Laszlovszky József publikált egy háromrészes sorozatot az Ősbuda körül feltámadt viharról (Ősbuda, Ős-Budavár I-II-III. 2008/1-2-3.). Írásaira hivatkozik Kanyó Ferenc is, aki a Történelem mindenkinek című blogon három évvel ezelőtt publikálta első írását Ősbudáról (A pomázi Ősbuda). Írása az egyetemi szakdolgozatához végzett kutatásain alapult. Az idézett blog ugyan csak takaréklángon működik, lényegében megszűnt, de 2013 márciusában a szerző folytatta témáját, a pilismaróti Ősbudáról publikált posztot. (Az Ásónyomon című régészeti blogban Árpád sírjáról szóló írásai is olvashatók.) Az eddigi kutatókat és ötleteléseiket a felsorolt írásművek alapján címszavakban összefoglaljuk, hogy aztán eljuthassunk azon következtetésekhez, melyek miatt a Rénhírekben megfuttattuk ezt a témát.
Ősbuda Pomázon
Belitzky János és Sashegyi Sándor együttes elkövetőként jegyeznek egy könyvet, még 1939-ből. A mű Pomáz történetével foglalkozik (címe: Pomáz). E kötetben szerepel először a krónikák Vetus Budája Ősbuda néven, megkülönböztetendő Óbudától. A szerzők szerint ugyanis Vetus Buda nem azonos Óbudával.
Belitzky János igen jó iskolát végzett, Mályusz Elemér tanítványa volt az egyetemen. Ha úgy tetszik, „hivatalos történész”. Munkásságának sajátosan „alternatív” elemeivel már korábban is foglalkoztunk a Rénhíreken. Sashegyi Sándor esztergályosként kezdte, később hajófűtő is volt. Konok önképzéssel bedolgozta magát a régészetbe és a történettudományba. Ő bukkant a Pomáz Klissza-dombi romokra, s ásatást végzett a Holdvilág-árokban is. Az előbbi lelőhelyet az óbudai királyi várral azonosította, a Holdvilág-árokban pedig Árpád vezér sírját kereste. Sashegyi Sándor kéziratban maradt feljegyzéseit 1998-ban kiadták, 2012-ben pedig egy emlékkönyv is megjelent a szerző tiszteletére. E mozgolódások mögött Szörényi Levente áll, akinek gyermekkori emlékei fűződnek a pilisi Holdvilág-árokhoz. Nosztalgiájából töltekezve alapítványt hozott létre a hely kutatására, és Repiszky Tamás régésszel próbálja kinyomozni, hogy a Holdvilágon kívül van-e valami egyéb is az árok aljában.
A Sashegyi Sándor működése óta eltelt időszak – összefüggésben az óbudai építkezésekkel – sok új adatot eredményezett Óbuda topográfiájáról. Több épület helyét sikerült beazonosítani. Így az óbudai királyi, később királynői vár helyét is. Óbudán, és nem Pomázon. A Klissza-dombi romok nem udvari rangú, hanem annál szegényesebb építkezésre utalnak. Feltehetőleg egy nemesi udvarház állhatott azon a helyen.
(Forrás: varak.hu)
Ősbuda Pilismaróton
1998-ban adta ki a Püski Kiadó Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben című könyvet. Szerzője Noszlopi Németh Péter, akiről körülbelül annyit tudunk, hogy megírta ezt a könyvet. Művével már 1955-ben elkészült, de a tudományos szűrőn nem jutott át. A kéziratot özvegye rendezte sajtó alá Bradák Károly és Pap Gábor segítségével.
Sashegyi Sándorral szemben Noszlopi Németh Péter nem a régészeti megfigyelésekre alapozta elméletét, hanem a történeti forrásokra. Megpróbálta bebizonyítani, hogy a forrásokat félreértelmezték, Vetus Budát tévesen azonosították Óbudával, s a Vetus Budán leírt különböző épületegyüttesek a Pilisben keresendők.
Noszlopi Németh Péter is beleesett ugyanabba a csapdába, melybe minden történelmi érdeklődésű lánglelkű magyar: komolyan vette Anonymus és Kézai Simon meséit a honfoglalás és az államalapítás körüli időkről. Persze akkor még nem ismerhette Györffy György alapos tanulmányát az Irodalomtörténeti Közleményekből (Anonymus Gesta Hungarorumának kora és hitelessége, 1970/1: 1–13.), de ismerhette volna a korábbi szerzők Györffyével egybevágó véleményét ugyanerről a témáról.
Noszlopi Németh Péter szerint Buda valójában Pilismaróton és környékén keresendő. A település a római kori Herculia romjain, köveinek felhasználásával jött létre. A közeli Szamár-hegyen temethették el Attilát, majd Árpádot is.
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0, feltöltő: Mediatus)
Akárhol is keresik Ősbudát, a lelkes kutatók abban egyetértenek, hogy ez a település azonos a középkori magyar forrásokban megjelenő Sicambriával. Ezen a néven a római korig visszavezethető települést képzelnek el, amely Ősbuda alapjául szolgált.
Sicambriát azonban kizárólag a krónikás hagyománynak köszönhetjük, a francia mondakörből került Magyarországra, alkalmasint a Párizsban tanult magyarok (például Anonymus) közvetítésével. Ilyen nevű római kori település sosem volt a Kárpát-medencében. A témát Eckhardt Sándor dolgozat fel (Sicambria. Egy középkori monda életrajza, Minerva 6. /1927/: 156–201.).
Régi szép világ
A sehol sem volt Ősbuda kutatásának története a fenti írásokból maradéktalanul megismerhető. Számunkra mindez egyetlen szempontból érdekes: lehetséges-e valaha is egy egészségesebb nemzeti tudat kialakítása, vagy a magyarság mindörökké őstörténeti mítoszainak foglya marad. A magyar nemzeti tudat kialakulásától kezdve vergődik a múltat megszépítő mítoszok béklyójában. A legelső ilyen mítosz a hun–magyar rokonság volt. Első terjesztője, Anonymus a hunokkal törököt fogott, s az a kutya török azóta sem enged el minket. Attól függetlenül, hogy a hun–magyar rokonság igaz-e vagy sem, a múltba temetkezés a haladásnak csak kárára szolgál. Szontagh Imre ez irányú megjegyzéseit 150 évvel ezelőtt vitapartnerei pökhendi módon utasították vissza (a vitát lásd a Rénhíreken). Azóta semmi változás.
A hunok nemcsak az egykor volt történészeket ejtették rabul, sőt és hanem azokat is, akik még csak nem is értik a történelem működését, de annyira nem, hogy ezt fölmérni sem tudják. Nem véletlen, hogy Kanyó Ferenc már sorozatának első írásához belinkelte Pálfi Zoltán összefoglalóját a történettudományról és arról, ami csak annak látszik (Mi a történettudomány és mi nem az). Egyed Zoltán „Pajzsvivő” találva érezhette magát, mert hozzászólásaiban rendkívül ingerült módon reagált Kanyó Ferenc tárgyilagos írásaira.
Tiszteletre méltó és meglehetősen logikus lépés, hogy identitásának keresésekor mindenki a dicsőséges múlt felé fordul. Na de ennyire? Hogy értéket másban ne is találjon? Hogy magát és népét csak abból építse föl, hogy ki, hol és mikor lovagolt be a Kárpát-medencébe, és a magyarok ősi jussuk folytán hogyan uralkodtak mindenek felett? Lassan ott tartunk, hogy bármilyen témáról jelennek meg írások az interneten (lásd a Rénhíreken is), a hozzászólók előbb-utóbb eljutnak a magyar nép és nyelv őstörténetéhez, a gyökökhöz és génekhez, a hunokhoz, sumérokhoz, etruszkokhoz, s néha néhány becsmérlő bekezdés erejéig szegény vogulokhoz, osztjákokhoz is. És mindig jönnek újabbak, akikkel elölről kell kezdeni a már százszor lefolytatott vitákat.
Pedig megvan annak a rejtett logikája, hogy a reklámokban miért a fogorvosok ajánlják a fogkrémeket, a mosógépszerelők a vízkőoldókat, s nem fordítva.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (62):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Mr. Fusion: Semmi temetkezéssel kapcsolatos dolgot nem találtatok! Amíg pedig így van, semmi jogotok a népet hülyíteni!
Sashegyi Sándor nemcsak kereste Árpád sírját, hanem meg is találta azt! A holdvilág-árok kaptárfülkés sziklamonstruma, a háromszög alakú barlangbejárat, a kultikus tűzhely a rovásvésetek egyértelműen Pártus Mithraista szentélyt és temetkezőhelyet jelöltek. Továbbá talált két sírjelző kőbabát egy Mágus süveget kőből, holló és bika csontokat, valamint 2db emberi csontvázat egy nőit és egy nemben férfi, korban 60-70 év, társadalmi státuszban fejedelmi sír. A sírt a 13. században kifosztották. Akkor volt a tatárdúlás és Gertrúdisz bohóckodása is.
Árpád fajtája TAURID volt, ez pedig Észak-Mezopotámia tájaira utal. A finnugor mesével összeegyeztethetetlenül. Gondolom az is véletlen, hogy a térségben Árpád , Nimród, Emesa városok és Nimród-hegy is van. Bulcsú és Tormás helyrajzi közlésében a Sabarto e Asfaloi bizonyosan nem Szubartu és vagy a zab al asfal folyó akart lenni. . .
@Mr. Fusion: Köszönjük a videót. További helyszínek?
Az ŐSBUDA Attila király városa Esztergom Szamárhegyen volt.
A cikk meg félretájékoztató !
Attilát nem a Szamárhegyen temették el ,hanem a hegy lábánál. Oda ahol Keve és Kadosa van eltemetve a köves út mellet. Nem a Tiszába. Az a csóka aki Attilát egy folyómederbe temette el egy másik Német-római császárt is pont ugyan így temette el egy folyóban 1400 körül.
Azokat a metszeteket ami 1595 előtt készült Budáról az mind a Szamárhegyen lévő várost ábrázolja és turistatérképként lehet használni ,mert a nagyobb romok pont úgy és ott helyezkednek el.
www.youtube.com/watch?v=bHZZUZow4oQ
Ha kicsit keresgéltek Fehérvár városát is megtudhatjátok hol volt.
Fehérvár sem fehér folt ! dvd-n csak erős idegzetűeknek!
@Krizsa: És a nyelvészek is!
@zegernyei: A holtak mind udvariasak.
@Krizsa: "Annyit sem válaszolnak, hogy nem kell. Egy szót sem." - Mert udvariasak!
Az indoeurópai és finnugor nyelvészet teljességében tudománytalan. Nincs mit megugorni, csak felcserélni lehet.
Amíg az elfogadott "tudományos módszereket" követelik meg attól, aki az egészet úgy, ahogy van, érvénytelennek tartja, nincs lehetőség arra, hogy egyáltalán válaszoljanak az új felfogást bemutatni kívánó kutatónak. Annyit sem válaszolnak, hogy nem kell. Egy szót sem.
Amíg az IND és finnugor nyelvészet kereken megtagadja e két "osztályba sorolt nyelveknek EGYMÁSSAL, továbbá a sémi, az észak-afrikai, a tonális (pl. kínai) nyelvekkel való összehasonlítását, addig nincs szó történeti nyelvtudományról.
Amíg a hivatalos nyelvészet makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a nyelvek kifejlődését csak max. 6000 éven belül lehet kutatni, holott az emberi nyelv minimum 2 millió, az artikulált (mai értelemben vett) nyelvek is több tízezer éves múltra tekntenek vissza, addig nincs történei nyelvtudomány.
Amíg az európai őstörténet kutatás is illeszkedikk az indoeurópai és finnugor nyelvelméletekhez, addig a történelem kutatása is nagyon keveset ér.
@Fejes László (nyest.hu): "A tudományban nem kellemetlen, ha valaki új eredményekkel áll elő.
A kellemetlen az lenne, ha egy új eredmény felforgatná az uralkodó paradigmát. Ilyenkor aztán a bírálók mindenfélét kitalálnak, hogy ne lehessen publikálni.
"Science and Nature are prestigious journals, yet they are now so conservative about ideas that challenge dominant assumptions, that they reject ground-breaking papers because those papers challenge the dominant meme, not because the evidence or the reasoning is suspect or weak."
joannenova.com.au/2013/02/peer-review-failure-science-and-nature-jou
@mondoga: Mi az, hogy nem engedik? Ez a tudománytalan nézetek képviselőinek örök védekezése, holott a tudományos folyóiratokban rengeteg olyan cikk jelenik, meg, mely mások kutatásait cáfolja. A tudományban nem kellemetlen, ha valaki új eredményekkel áll elő. A megjelenés előtt azt bírálják, hogy a kutatás a tudományos módszereknek megfelel-e, a a cik formailag megfelel-e az elvárásoknak stb. És ha valamelyik folyóirat visszautasítja, lehet menni egy másikhoz. És épeszű kutató még nem volt, aki azután, hogy nem volt képes közölni a cikkét, nem átdolgozta volna, magába fordult volna vagy elhagyta volna a pályát, hanem a sajtóhoz fordult volna szétkürtölni, hogy képtelen megfelelő tudományos teljesítményt nyújtani.
És igen, mint céloz rá, nem minden szakmai folyóirat színvonala olyan nagyon magas. Ennek köszönhető, hogy a mérce megugorható. Aki mégsem képes rá, magára vessen.
@Fejes László (nyest.hu):
"El lehet gondolkodni a dolgon, de azt észre kell venni, hogy a gondolatmenetben van logikátlanság és következetlenség. Sőt, ezekkel van tele."
Ez csak általánosító kötözködés. A hozzászólásom az általad feszegetett kérdésre (miért lenne Attila városa) vonatkozott, ennek a logikáját vázoltam. Nyilván jobb lett volna, ha ő adja elő, de én ezt olvastam ki az általa leírtakból.
Lehet, hogy mindez empátia és akarat kérdése? :-)
"Pajzsvivő sok mindent állít – publikálja mindezt tudományos folyóiratokba..."
Elég nyilvánvaló, hogy ezt nem teheti, (nem engedik,) ezért is fordul a nyilvánossághoz. A szakma - ebben az esetben is, mint általában - olyan módon elutasító, hogy az egészet nem létezőnek állítja be. Pedig hatásosabb volna tán - ugyancsak nyilvánosan - cáfolni, nem pedig nyavalyogni a rengeteg alternatív "ökörség" megjelenése miatt. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy mindenre reagálni kell, de ha a szakma képtelen disztingválni, akkor az a szakmáról állít ki bizonyítványt.
Egyébként rengeteg szakmai "ökörség" is terjed, publikációkban, könyvekben, tananyagban, sajtóban, neten - majd adandó alkalommal felhozok néhányat...
@mondoga: „Lehet a következtetést túlzónak tartani, de azt észre kell venni, hogy a gondolatmenetben van logika és következetesség.”
El lehet gondolkodni a dolgon, de azt észre kell venni, hogy a gondolatmenetben van logikátlanság és következetlenség. Sőt, ezekkel van tele.
Pajzsvivő sok mindent állít – publikálja mindezt tudományos folyóiratokba, győzze meg a szakértőket. Megvan ennek a módja, az pedig nem az, hogy szétkürtöljük zseniális felfedezéseinket a sajtóban meg a neten.
Pajzsvivőnek ide kellett volna jelentkeznie:
regeszet.org.hu/wp-content/uploads/2013/11/S%C3%B6t%C3%A9t-Id%C5%91k
A felsorolásban az utolsó témakör:
- A kontinuitás kérdése az írott források tükrében és ezek régészeti nyomai
:-)
.
@Fejes László (nyest.hu):
Lehet a következtetést túlzónak tartani, de azt észre kell venni, hogy a gondolatmenetben van logika és következetesség.
Pajzsvivő állítása szerint a krónikáinkban leírtakkal egyezően képes volt beazonosítani az összes fontos objektumot. Azt is állítja, hogy minden elérhető határjárási dokumentum ezt a beazonosítást alátámasztja.
Ha az épületeket illetően igaza van, akkor jogos lehet az a meggyőződése is, hogy a feltételezéséhez és a bizonyításhoz is felhasznált krónikák hitelességét az ő eredményei megerősítik. (Vagyis a más módszerekkel, mint pl. határjárás, térképek, stb. bizonyított feltételezés a kiindulási alapot /krónikák/ hitelesítik.)
Ha a krónikák ebben a vonatkozásban hitelesek, akkor feltételezhető a hitelességük abban a vonatkozásban is, hogy Árpád Attila várába vonult be.
Szerintem ebben a logikában nincs hiba, de ez Attila várát/városát illetően nem bizonyíték, csak több-kevesebb sikerrel megerősített feltételezés.
@Avatar: Én nem azt vitatom, hogy van ott valami, én a következtetését tartom túlzónak. Ő arra hivatkozik, hogy azért kell feltárni, mert mert az Attila városának maradványa.
Az ásatás meglehetősen drága dolog, így elég alapos ok kell ahhoz, hogy valahol feltárást kezdeményeznek. Ha a szakemberek úgy vélik, hogy Pajzsvivő egy 18. századi présházat talált, amit a filoxérajárvány idején elhagytak, akkor nyilván nem fognak több tucat millióért ásatni.