Ősi szavak nyomában
Hogyan éltek a finnugor alapnyelv beszélői? Erről sokat elmond a rekonstruált szókincs. De hol nézhetünk ennek utána?
Valószínűleg egyik legfiatalabb olvasónktól, az ötödikes Dorkától kaptuk az alábbi kérdést:
Finnugor ősszavakat keresek a következő fogalmakhoz: vadászat, állatok, gyűjtögetés, ruházat, számok, vallás. Van ilyen gyűjtés? kala (hal)...stb.
Egyszerű dolga van annak, aki egyszerűen olyan magyar szavakra kíváncsi, amelyek finnugor eredetűek: ilyenek tematikusan csoportosítva megtalálhatóak az interneten is (időnként néhány rokon nyelvi megfelelővel).
Ha valaki az alapnyelvi szavakra (talán ezekre gondol Dorka, amikor ősszavakról beszél) kíváncsi, annak nehezebb dolga van. Ha kifejezetten azokra a szavakra kíváncsi, amelyek megvannak a magyar nyelvben is, akkor A magyar szókészlet finnugor elemei című művet érdemes forgatni. Ha az összes olyan elemre kíváncsi, akkor az Uralisches Etymologisches Wörterbuch használata javasolt. Természetesen egyik sem ötödikeseknek készült, ráadásul az utóbbi német nyelvű.
Némi segítséget jelenthet az általunk korábban már ismertetett Uralonet. Itt a Fogalomkör mezőben kiválaszthatjuk a minket érdeklő témához kapcsolódó szavakat, pl. vadászat és halászat, állatok, ruházkodás, számok, vallás. Ezekben a listákban az alapnyelvi alakot és jelentést kapjuk meg. Ahhoz, hogy lássuk, milyen mai megfelelői vannak a szónak, egyesével kell rájuk kattintani. Arra sajnos nincs mód, hogy azonnal kilistázzuk a magyar megfelelőket. (Arra azonban igen, hogy csak azokat listázzuk ki, amelyeknek van magyar megfelelőjük: ehhez a keresőfelületen meg kell nyitni a második „fiókot” is, és ott bejelölni a magyart.
(Forrás: Wikimedia Commons / Jankó János)
Bár a keresés nem bonyolult, nem hinnénk, hogy ötödikeseknek való feladat. Hiába látjuk például a leírt alapnyelvi alakokat, ha nem szakemberek, azt a felnőttek sem fogják tudni, hogy például a šȣ̈rtɜ miként értelmezendő (a szó elején [s] volt, melyet egy elől képzett – magas hangrendű –, közelebbről meg nem határozható magánhangzó követett, ezt az -rt- mássalhangzó-kapcsolat, a tő végén pedig egy ismeretlen magánhangzó – ami azonban más szabályok következtében e-szerű hang lehetett: vagy zárt [ë], vagy nyílt [ä]). Középiskolások azonban már bátrabban próbálkozhatnak.
Nagyon reméljük, hogy Dorkának magának jutott eszébe az alapnyelvi szóalakok után kutatni, és nem házi feladatként kapta. Ha mégis, akkor kérjük, küldje be a tanárát az elelnőrzőjével együtt a szerkesztőségbe.
Mivel magyar folyó és patakneveket régen "ügy"-nek is neveztek - és erre van példa ma is: Fekete-ügy (Románia területén),
s mivel az ügy az ÜDE, ÜDV szavak szinonímája volt, az ábrándos etimológia, hogy úgymond "szégyellték" húgynak nevezni a csillagot, téves.
A húgy = víz és "égi víz" - nem csillag.
A húgybanéző = egekbe néző, a Kaszahúgy pedig az égi Kasza.
Magyarázat: az emberek számtalan mondában (s a Bibliában is) az eget is víznek tartották. Annál is inkább, mert onnan jön az eső.
Szóval aki a "folyó ügyeit intézi" az nem csillagoz, hanem hugyoz.
A H több nyelvben és sok mindenről lemaradt...
@zergevirag: www.uralonet.nytud.hu/uewww/eintrag.cgi?id_eintrag=409
Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága kötetében a húgy jelentette a csillagot és a húgybanéző a csillagászt.