Moksa tavasz
A február újdonságot hozott a moksa virtuális térben: elindult az első moksa nyelvű blog: interjúkkal, riportokkal, versekkel és anekdotákkal. A moksa tavasz eme első virágát szemléltük meg közelebbről.
Az udmurtok mellett a moksák is kezdenek feljönni a virtuális tér meghódításában. Bár gasztroblogra vagy erotikus blogra valószínűleg még egy ideig várni kell, az első kezdeményezés is izgalmasnak és tartalmasnak tűnik. A moksa blog Mokseny valgjarksz (Moksa szófüzér vagy Moksa szófürt) néven indult meg az Uralistica közösségi oldalon, eddig mindössze néhány (összesen hat darab) bejegyzésből áll, azonban ezek a posztok mind tartalmukat, mind nyelvezetüket tekintve igényes munkára utalnak, ráadásul az egyes blogbejegyzésekhez már számos megjegyzést is fűztek az olvasók. A moksa mellett oroszul, udmurtul és svédül (!) is. (A svéd nyelvű kommentet az magyarázza, hogy a blog írója valószínűleg nagy rajongója a svéd zenének, mivel számos klipet feltöltött a svédekről szóló posztjához.) Az Uralistica oldalon egyébként élénk vitát indított el a blog logójának megtervezésére kiírt pályázat, a színeken kívül a mintákon vitatkoztak a legtöbbet, volt olyan, aki famotívum helyett madármotívumot javasolt. A logók nagy része a moksa zászló színeivel operál, illetve a zászlóban is megjelenő ősi moksa motívumokkal.
(Forrás: Wikimedia Commons / Jarmanj Turtash)
A füzér gyöngyszemei
Az újonnan induló blogok esetében meghatározó lehet, milyen jellegűek az első bejegyzések. Különösen fontos és precedensértékű ez abban az esetben, ha egy nyelven korábban nem létezett ez a műfaj. A moksa blogon az aktuális ünnepi köszöntések az első szembeötlő bejegyzések, ezekhez kép is társul. Februárban a Valentin-naphoz kapcsolódóan jelent meg egy rövidke üdvözlőszöveg az oldalon, tegnap pedig a nemzetközi nőnap alkalmából köszöntötte az író a nőnemű olvasóit. Azt fontos tudni, hogy az ünnepi jókívánságoknak nagy hagyománya van Oroszországban, nem elég egy röpke boldog születésnapot üzenettel „elintézni” az ünnepeltet, illik minimum jó szerencsét, egészséget és sikereket kívánni, de minél cifrább a köszöntőszöveg, annál jobban örül majd a címzett. A nőnapnak pedig különösen nagy jelentősége van az oroszországi területeken, munkaszüneti napnak számít, és a családi ünneplés mellett nagy csinnadrattával folyik a nőkről való megemlékezés a médiában is. A Moksa szófüzérben jókívánságokkal és egy verssel is kedveskedik a szerző olvasóinak. A vers egyébként az Anyámról (Тядязенди) сímet viseli, és a mi fogalmaink szerint talán jobban beleillene az anyák napi ünnepkörbe.
(Forrás: Wikimedia Commons / 4028mdk09)
Az ünnepi köszöntések mellett egy poszt az anyanyelv szerepének, különösen a moksa nyelvről alkotott véleményeknek szentelődik. A moksa beszélőközösség különböző tagjai nyilatkoznak anyanyelvük státuszáról, szépségéről. Van köztük fiatal író, egyszerű moksa asszony, újságíró és a MAFUN elnöke is. A blogbejegyzés egy moksa költő versével indít, amely a nyelvet a tavaszi virágzáshoz hasonlítja. A poszt szerzője őszintén vall arról, hogy miért fontos számára az anyanyelve, kiemelve, hogy identitásának része, gondolkodásmódjának fontos meghatározója a moksa nyelv. A bejegyzésben közölt rövid interjúkban általában fiatalok nyilatkoznak. Ennek azért lehet fontos szerepe, mert ha valaki a nyelv fennmaradásáért kíván tevékenykedni, elsősorban az új generációt kell megszólítania és meggyőznie arról, hogy a moksa nyelvet használja. A bejegyzésben feltett körkérdés arra vonatkozott, kinek mit jelent a moksa nyelv. A bensőséges vallomások kiemelik, hogy csak moksa nyelven tudják érzéseiket megfogalmazni, imádkozni Istenhez, és hogy ez a nyelv, amelyen keresztül gyermekeik iránti szeretetüket ki tudják majd fejezni.
A blogon szerepelnek még humoros bejegyzések, például arról a jelenségről, hogy az autókon milyen vicces feliratok jelennek meg – persze főleg orosz nyelven –, és hogy miként lehetne ezeket „moksásítani”. A szerző fájlalja, hogy tatár nyelven már feltűntek ezek a feliratok, azonban egyik mordvin nyelven sem látni hasonlókat. Így hát elébemegy a folyamatnak, és némi fotósoppal különböző autók hátsó szélvédőjére illeszti a viccesnek szánt feliratokat: például a következő képen is látható „Az apám az isten” vagy „Ha sietsz – előzz meg”.
(Forrás: Мокшень валгярькс)
Egyelőre az igazán elterjedt felirat az autók szélvédőjén a Ja – mordvin vagyis ’Mordvin vagyok’, ironikus módon orosz nyelven, amely vészjósló is lehet abból a szempontból, hogy aki már mordvinnak vallja magát, és nem moksának vagy erzának, valószínűleg már nem beszéli ősei nyelvét. (Ez persze nem zárja ki, hogy vannak olyan erza vagy moksa anyanyelvűek, akik a közös mordvin identitást vállalják fel.). A moksa blogon megjelent poszt szerzője is említette ezt a feliratot, amely aztán ürügyet adott a megjegyzéseket íróknak, hogy újra felhozakodjanak az erza–moksa egység kérdésével.
A nyelv–nyelvjárás vitára itt most nem térnék ki újra. A feliratokkal kapcsolatban azonban azt még érdemes megjegyezni, hogy a közösségi oldalakon (a Facebookon és különösen ennek orosz változatán, a Vkontaktyén) már egyre gyakoribb, hogy az egyébként általában orosz eredetű mémek megjelennek a kisebb finnugor nyelveken is. Az új – legalábbis a kisebbségi helyzetben élő finnugor közösségek nyelve szempontjából új – műfajok megjelenése tehát nem ritka jelenség, remélhetőleg hamarosan az igazi autókon is feltűnnek ezek a humoros feliratok. A szuvenírboltokban már kaphatók kétnyelvű feliratos emléktárgyak, például a Vszjo bugyet pek vadrja ’Minden jó lesz majd’ öngyújtók nagyon népszerűek, ezeken a felirat egy része (Vszjo bugyet) oroszul, másik fele (pek vadrja) erzául szerepel, és a népszerű orosz mondásra: Vszjo bugyet haraso ’Minden jól lesz majd’ játszanak rá. Ezek az erza-moksa feliratos hétköznapi tárgyak nagymértékben hozzá tudnának járulni ahhoz, hogy a nyelvi tájkép is soknyelvűvé váljon Mordóvia-szerte, tükrözvén a köztársaság beszélőinek sokszínűségét. A feliratok megsokasodása ugyanakkor a kisebbségi nyelv presztízsét is emelhetné.
A másik hosszabb lélegzetű bejegyzés a Moksany Pravda című újság egyik szerkesztőjéről, a költő-író Ilja Petrovics Veskinről szól, kiemelve, hogy milyen fontos szerepe van annak, hogy Veskin alkotásaiban a moksa falvak szépségét és értékeit hangsúlyozza, és ezáltal vonzóbbá teheti a fiatalok számára a „divatos”-nak egyáltalán nem mondható, sokszor lenézett falusi életet. Ehhez hozzájárulhatnak azok a humoros történetek, amelyek a moksa blogon a Veskinről szóló bejegyzéshez kapcsolódva meg is hallgathatók. Sztorijai anekdotaszerűek, és annyira népszerűek a moksák körében, hogy számos humoreszkjét az iskolai tananyagba is beemelték, sőt színpadra is vitték. Veskint nemcsak alkotóként, emberként is megbecsülik, mert szívesen járja az iskolákat és szerepel a médiában, ahol felvállalja a moksa nyelv képviseletét és propagálását.