Hányan maradtak a finnugorok?
A legutóbbi oroszországi népszámlálás óta a finnugor népek lélekszáma erősen csökkent: olyan ütemben, mintha kegyetlen népirtást hajtottak volna végre. De mi történt valójában, és mik a bársonyos népirtás eszközei?
Ismertté váltak a 2010-es oroszországi népszámlálás adatai, így ismét képet nyerhetünk arról, hányan vannak az oroszországi finnugorok (illetve azok, akik valamelyik finnugor vagy szamojéd nép – azaz eredetileg uráli nyelven beszélő nép – tagjának vallják magukat). Ha összevetjük az eredményeket a 2002-es népszámlálás eredményeivel, megdöbbentő adatokat látunk:
A bal oldali oszlop azt mutatja, hogy lélekszámát tekintve Oroszországban hányadik helyen áll az adott nép a rangsorban. Ezután következik a nép neve, illetve hogy milyen népcsoporthoz tartozókat számoltak még az adott néphez (az ilyen népcsoportokat jelölő sorokat szürkével szedtük). Ezután következik a lélekszám 2002-ben, 2010-ben, ill. a kettő különbsége főben és százalékban mérve.
Bizonyos változások drasztikusnak tűnnek, de nincs sok jelentőségük: a mezei marik tavaly bizonyára nagyobb arányban vallották magukat egyszerűen marinak, a moksák mordvinnak, az izsmai komik kominak, talán a beszermánok is udmurtnak. Érdekes azonban megfigyelni a különbséget is: míg a moksák most szinte egyöntetűen mordvinnak vallották magukat, addig az erzák jelentős része továbbra is erzaként definiálja magát – hasonlóképpen míg a mezei marik most szinte kivétel nélkül egyszerűen marinak vallották magukat, addig a hegyi marik jóval többen vallották magukat határozottan hegyinek.
Más esetekben azonban már nehezen magyarázhatóak ezzel a változások. A finnek, a vepszék és a karjalaiak lélekszámának drasztikus csökkenése bizonyára összefügg azzal, hogy az etnikai hovatartozásukat számon tartó idősek kihalnak, míg a fiatalabb generációk egyre inkább orosznak vallják magukat. A nyelvet már nem beszélő, de az etnikumhoz a szülőkön keresztül valahogyan mégis kötődő középgeneráció viszont a szülők halála után is újraértékelheti saját identitását.
(Forrás: Wikimedia Commons / Bartolo di Fredi)
Nehezen magyarázható azonban a komik és a komi-permjákok negyedének eltűnése. Az ő lélekszámukban nyilvánvalóan nem következhetett be természetes módon ilyen változás, sőt, a mordvinok és az udmurtok lélekszámának 10% feletti csökkenése is meglepő.
Ha a számok mögé nézünk, további érdekességeket is találunk. A nemzetiségek lélekszámának csökkenése elsősorban saját köztársaságukon kívül figyelhető meg, miközben lélekszámuk és arányuk a saját területen még nőtt is. Mordóviában 2002-ben a lakosság 32%-a vallotta magát mordvinnak (ill. erzának vagy moksának), 2010-ben már 40% (eközben az oroszok aránya 60%-ról 53,5%-ra esett. Mariföldön a marik aránya 42,8%-ról 44%-ra nőtt, az oroszok aránya 48% maradt.Udmurtiában az udmurtok aránya 28%-ról 29%-ra nőtt, de az oroszok aránya is emelkedett: 60%-ról 62,5%-ra. Komiföldön viszont tovább csökkent a komik aránya: 25%-ról 23,5%-ra. Még nagyobb az esés Karjalában: a karjalaiak aránya 9%-ról 7%-ra esett.
A számarány növekedése elsősorban annak köszönhető, hogy az adott területek lélekszáma folyamatosan csökken, a gazdaságilag elmaradottabb régiókból folyamatosan átköltöznek a fejlettebbekbe, és az orosz lakosság hajlamosabb a migrációra. (A viszonylag fejlett Komi Köztársaságban ezért látjuk a komik visszaszorulását.)
(Forrás: uralistica.com)
Összességében azonban így is döbbenetesek az adatok. A lélekszám csökkenése olyan arányokat mutat, mint a legnagyobb népirtások idején. Természetesen szó sincs arról, hogy tömegével végeznének ki embereket. A lélekszám csökkenésének elsődleges oka az asszimiláció. A népük nyelvét nem, vagy csak rosszul beszélő fiatalok egyre kevésbé érzik magukat szüleik, nagyszüleik népéhez tartozónak. (A fent ismertetett adatokból nem derül ki, hányan beszélik a finnugor és szamojéd nyelveket.) Az asszimiláció mellett torzíthatják az adatokat a csalások is. Mint korábban beszámoltunk róla, az oroszok sem vallják magukat szívesen orosznak, ennek ellenére az oroszok lélekszáma alig 4%-kal csökkent, míg az Oroszország európai felén élő finnugorok közül a leglassabban fogyó marik számaránya 9%-kal.
Érdekes módon a lélekszám 7-8 százalékos növekedését figyelhetjük meg szibériai nyelvrokonainknál, a manysiknál, a hantiknál és a nyenyeceknél. Ennek feltehetően az az oka, hogy a kisebbségeket védő törvények mindenféle előnyöket (pl. halászati és vadászati jogot, szociális támogatást) biztosítanak azoknak, akik az őshonos népekhez tartózónak vallják magukat. Ennek köszönhetően olyanok is szívesen veszik fel az „őshonos identitás”-t, akiknek származásuk, életformájuk, kultúrájuk egyáltalán nem kapcsolódik ezen népekéhez. Ugyanakkor az identitás és a nyelv megőrzését semmi nem támogatja. Ezek a nyelvek, különösen a hanti és a manysi, végóráikat élik.
Oroszország nem biztosítja a nemzetiségi kultúráknak a túlélés alapvető feltételeit, az anyanyelvi oktatást, a saját kulturális intézményrendszert (ide értve a rádiót és a televíziót), az anyanyelv használatához való jogot a nyilvánosság széles területein. Ennek köszönhetően akkor is irtja a terület nem orosz népeit, amikor éppen nem divatosak a deportálások és a tömeges kivégzések.
Források
Результаты переписи: Финно-угры сохраняются только в своих республиках
Результаты переписи населения 2010
По данным Всероссийской переписи численность финно-угров сокращается