Elhunyt Grizelda Kristiņ
Többször bejárta már a sajtót a hír, hogy elhunyt az utolsó lív anyanyelvi beszélő. Most valószínűleg tényleg igaz a hír.
103 éves korában elhunyt Grizelda Kristiņ [krisztiny] (lettesen Grizelda Kristiņa [krisztinya], születési nevén Berthold): valószínűleg az utolsó volt az élők sorában, aki anyanyelvként beszélte a lív nyelvet. 1910-ben született a lívföldi Vaidéban, családja 1944-ben emigrált Kanadába, az Ontario tartiományben levő Campbellville-be. Hangját egy cd őrzi, melyen a Līvõ kēļ (Lív nyelv) lív nyelvkönyv olvasmányainak szövegét olvassa fel. Kristiņ 2013. június 3-án hunyt el.
(Forrás: Valts Ernstreits)
A sajtó már többször tudósított az utolsó lív beszélő haláláról: 2002-ben Pauline Kļavit, 2007-ben Valda Marija Šuvcānetet, 2009-ben Viktor Bertholdot (Grizelda Kristiņa unokatestvérét), 2010-ben pedig Erna Vanagatot gyászolták az utolsó lív beszélőként. Az adatokat azért nehéz számon tartani, mert a lív utolsó beszélői a világban szétszórtan éltek.
A lív nyelv a balti finn nyelvek közé tartozik. Leginkább az észthez áll közel, de ez inkább a földrajzi közelségnek és a folyamatos lív–észt kapcsolatoknak köszönhető: a balti-finn nyelvek közül valószínűleg a lív vált ki legkorábban, számos vonásában eltér a többi balti-finn nyelvtől. A lív az utóbbi századok során folyamatosan beolvadt a lettbe, miközben erős hatást gyakorolt rá. Ugyanakkor természetesen a lett is jelentősen hatott a lívre. A lív helyesírás is a lett helyesíráson alapul.
(Forrás: Wikimedia Commons / Jukka / GNU-FDL 1.2)
A 20. század elején a lívet már csak Lettország nyugati felének északi partjainál beszélték, a szárazföldtől elszigetelt parti halászfalvakban. Lettország függetlenné válása után nem támogatták a lív nyelv fennmaradását, az oktatás lett nyelven folyt. A harmincas évektől kezdve a szülők egyre inkább lettül beszéltek gyermekeikhez. A második világháború idején a front többször is átvonult a lív parton, a lakosságot kitelepítették. A visszatérő szovjetek elöl sokan elmenekültek. A szovjet megszállás idején a partot mint határsávot lezárták, a hagyományos életforma, a halászat lehetetlenné vált, így a lív közösség maradékát is szétverték. Ma a lív part inkább nyaralóövezetnek számít. A lett állam ma már saját kulturális örökségének részeként ismeri el a lív nyelvet és kultúrát, sokat tesz megőrzéséért. Az utóbbi években több szótár és könyv is megjelent. A lív nyelvet néhány száz fiatal tanulta valamilyen szinten, többségükben a lívek ellettesedett utódai, illetve észtek, finnek. A nyelv újjáélesztése azonban legfeljebb csak vágyálom.