119 éve született Vaszilij Iljics Litkin
Magyarországon lett egyetemi doktor, túlélte a munkatábort és sikeresen folytatta derékba tört karrierjét.
1895. december 15-én a mai Sziktivkarhoz közeli Tentyukovóban született Vaszilij Iljics Litkin (magyar kiadványokban helyenként Lütkin) – igaz, Európában ekkor már 27-ét írtak. Litkin komiul az Ilja Vas nevet használta. (Ezt a magyarországi kiadványokban általában Ilja Vasz formában találjuk leírva: a szó végi hang ugyan sem a magyar [s]-nek, sem a magyar [sz]-nek nem pontos megfelelője, de az előbbihez áll közelebb. A bennfentesek kedvéért eláruljuk, hogy az IPA által [ɕ] jellel jelölt hangról van szó.) A komiknál ugyanis hagyományosan nincs vezetéknév, az azonos keresztnevűek neve elé az apjuk nevét teszik, hogy megkülönböztessék őket. A komi keresztnevek általában orosz nevek rövidült változatai, a Vas így a Vaszilij komi megfelelője.
Litkin tanítóképzőben végezte középfokú tanulmányait, majd Moszkvában diplomázott a bölcsészkaron. 1918-tól kezdve jelentek meg versei. 1926-ban külföldi tanulmányútra ment, járt Finnországban, Németországban és Magyarországon is – a budapesti egyetemen szerezte meg egyetemi doktori fokozatát 1927-ben. Elsősorban a komi nyelv történetét kutatta. Részt vett iskolai tankönyvek kidolgozásában. 1930 és 1933 között a moszkvai egyetemen tanított, eközben közreműködött a komi tanítóképző megalapításában.
Ekkor azonban szépen induló karrierjében törés következett. 1933-ban a SZOFIN-ügy keretében koholt vádak alapján letartóztatták. (Ekkoriban lefejezték a Szovjetunió kisebb népeinek értelmiségét, volt, ahol egész írószövetségeket végeztek ki.) Öt év munkatáborra ítélték: ezt később három évre mérsékelték, büntetését a Távol-Keleten töltötte le. Szerencsével túlélte, és volt annyira előrelátó, hogy sem szülőföldjére, sem a Szovjetunió nagyvárosaiba nem tért vissza. (Akik nem így tettek, azok általában újabb letartóztatások áldozataivá váltak, és ritkán úszták meg élve.) 1939 és 1948 között az orenburgi tanárképzőben, közben rövid ideig a moszkvai tanárképző orosz nyelvi tanszékének vezetője is. 1949 és 1959 között a rjazanyi tanárképzőben dolgozott. Eközben orosz és komi nyelvtörténeti kutatásokat folytatott. 1943-ben kanditusi, 1946-ban doktori disszertációját is megvédte. 1952-ben jelent meg kutatásainak összefoglaló kötete Древнепермский язык: чтение текстов, грамматика, словарь (Ópermi nyelv: olvasókönyv, nyelvtan, szótár) – az ópermi alatt itt ókomi értendő. 1955-ben nyelvjárási olvasókönyve és komi leíró nyelvtana is megjelent. 1956-ban rehabilitálták. Ettől kezdve a hetvenes évek közepéig rendszeresen jelennek meg szépirodalmi művei, főként meséi.
(Forrás: Wikimedia Commons)
1957-ben komi történeti hangtani tankönyvet jelentetett meg. 1959-től 1972-es nyugdíjba vonulásáig Moszkvában, a Szovjet Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében dolgozott. Ebben az időben a komi-jazvai nyelvjárásról, illetve a permi nyelvek történeti hangtanáról adott ki monográfiát, 1970-ben pedig megjelent a címe szerint rövid – közel 400 oldalas – komi etimológiai szótára. 1981-ben Moszkvában hunyt el.
(Forrás: ratatoulha.chez-alice.fr)
Az alábbi film Litkin 80. születésnapja alkalmából – tehát 1975-ben készült. Komi nyelvű, de az oroszul tudók is rengeteg információt kiszűrhetnek belőle, mivel tele van orosz jövevényszavakkal. Az ilyen keverékbeszédet hívják кыдъя рочnak [kidja rocs], azaz ’korpás, ocsús orosz’-nak. Ez a jelenség általános az oroszországi finnugoroknál. Ma egy hasonló műsorban azért már nem lenne ennyire rossz a helyzet, a nyolcvanas évek óta ismét jobban igyekeznek visszaszorítani a médiában a mindent elárasztó jövevényszavakat. (Az idegen szavaknak a magyarba való beáramlásával senki se jöjjön: a kettő mértéke össze sem hasonlítható.) A hétköznapi nyelvhasználatra azonban ez jellemző, sőt a helyzet talán még romlott is.
Litkin munkásságának egy része magyarul is olvasható. Irodalmi munkásságából ízelítőt találunk a Medveének. A keleti finnugor népek irodalmának kistükre című kötetben, A vízimadarak népe című tanulmánygyűjteményében pedig egy az ókomi írásbeliségről szóló írását találjuk.
Források
Лыткин, Василий Ильич és a kapcsolódó oldalak
Лыткин, Василий Ильич. In: Коми язык. Энциклопедия.