Viták a sziléziai kisebbség létezéséről
Ismét vita tárgya a sziléziai kisebbség létezése, Lengyelországban egyebek közt a jogászok és a német kisebbség képviselői kérdőjelezték meg egy helyi bíróság döntését, amely 2011 decemberében regisztrálta a sziléziai nemzetiségűek egyesületét (SONS).
Az ítélet ellen az ügyészség fellebbezett, arra hivatkozva, hogy a kisebbségi törvény még a sziléziai etnikai kisebbség létezését sem említi. A német közösség egy része pedig a sziléziaiakat saját kisebbségük hajtásának tekinti, de attól is tart, hogy tagjai átiratkoznak az új egyesületbe.
„A sziléziai identitás többé nem kelt félelmet” – hangsúlyozta Stefan Zdzuj, a SONS tagja a Polityka hetilap legújabb számában. Az egyesület az identitást, a nyelvközösséget és a közös történelmi tapasztalatot helyezte előtérbe. Elzárkózik a politikai tevékenységtől és az autonómia megszerzése elől, annak ellenére, hogy az alapító tagok nagy része a Szilézia autonómiájáért mozgalom tagja. A SONS a régió határait is átlépi, és azt vallja: mindenki számára nyitott, aki sziléziainak vallja magát. Ezt bizonyítja, hogy 2011 decembere óta csaknem kétszáz jelentkezőt jegyzett, egyebek közt Norvégiából és Írországból is.
A 2011. évi népszámlálás nem hivatalos eredményei szerint 400 ezren vallhatták magukat sziléziaiaknak. A német kisebbség körében 2010-ben végzett felmérés is arra utal, hogy tagjaik 80 százaléka a sziléziai nyelvet vagy dialektust használja otthon, szemben a német nyelv 11 százalékos arányával, és csaknem felük (48 százalék) sziléziainak vallja magát.
A lengyelországi sziléziaiak 15 évig igyekeztek regisztráltatni egyesületüket, de az ítélőtábla, és a strasbourgi emberi jogi bíróság sem fogadta el a sziléziai nemzetiségről szóló kérvényeket. Az indoklások szerint ilyen kisebbség nem létezik, és a kérvényezők csak választási előnyökért harcoltak.
Lengyelországban a kisebbségi törvényben felsorolt nemzetiségek között nem szerepel a sziléziai. A 2010. évi népszámlálási jogszabály azonban deklaratívként és szubjektívként értelmezi a nemzetiségi, illetve etnikai hovatartozást, melyet egy meghatározott nemzethez vagy etnikai közösséghez való érzelmi, kulturális vagy a szülők származására utaló kötődésnek minősít. A sziléziai kisebbség létezését vitató jogászok a népszámlálási törvényt átmenetinek minősítik, és kiemelik, hogy az ott megnevezett nemzetiségi kategóriák kizárólag kutatási célokat szolgáltak.
De még mennyi ilyen rendezetlen kérdés vagyon csak ebben a térségben: morvák, ruszinok, muravidékiek, bánsági bolgárok (ezek most olyan példák, amelyek komolyak és figyelmet igényelnek).