0:05
Főoldal | Rénhírek

Vakondok az archívumban

Vakondokat menthet meg, illetve vakondokra vadászhat – ráadásul mindkettőt egy igencsak nemes cél érdekében. Mi több, még azt is elmondhatja magáról, hogy Önnek csak játék a munka.

nyest.hu | 2012. október 3.

A régi könyvek, újságok digitalizálása igen komoly feladat. A számítógépek az úgynevezett karakterfelismerő programok (OCR-ek) segítségével próbálják átalakítani a képeket szöveggé. Ám hiába rendkívül gyorsak, a betűfelismerés pontosságát a mai napig nem sikerült olyan minőségűvé tenni, mely megközelítené az ember hasonló képességeit.Különösen nehéz a kézírás, illetve egyes régi betűtípusokkal írt szövegek karakterekké kódolása. A beszkennelt és több-kevesebb pontossággal karakterekké alakított szövegek javítása azonban unalmas és nehéz feladat.

Mit tehetünk, ha olyan munkát kellene elvégeznünk, melyhez nem fűlik a fogunk? Megpróbáljuk élvezetesnek feltüntetni, és másokat rávenni arra, hogy végezzék el helyettünk. Ehhez el kell velük hitetni, hogy a munka nem is munka, csupán játék. Így tett Tom Sawyer is, amikor kerítést kellett volna meszelnie: barátai nemhogy elvégezték a munkát, de még fizettek is azért, hogy elvégezhessék. Hasonlót eszeltek ki Tom Sawyer barátjának névrokonai, a finnek, egészen pontosan a Finn Nemzeti Könyvtár. Elhatározták, hogy a karakterfelismerő munkáját olyan önkéntesekkel ellenőriztetik, akik ezt még élvezik is.

Ehhez persze el kellett valahogy hitetniük, hogy tényleg játékról van szó. A Microtask céggel közösen olyan kis játékprogramokat fejlesztettek ki, melyekben a beszkennelt szöveg átírásával, illetve ellenőrzésével szerezhetünk pontokat. Ráadásul mindenki ízlése szerint eldöntheti, hogy segít a vakondoknak, vagy lövöldözik rájuk.

Az egyik játékban a vakondokat át kell vezetni egy szakadék vagy folyó felett úgy, hogy szavakból építünk nekik hidat. A képernyő felső szélén a beszkennelt szövegből egy-egy szó jelenik meg, és ezeket kell átírnunk – az átírt szavak a híd hosszát növelik. A vakondok nem néznek sehova, csak menetelnek, ha tehát anélkül érik el a híd végét, hogy az elérné a túlpartot, a mélybe zuhannak. Minden pályánál meg van adva, hogy hányból hány vakondnak kell átérnie. A képernyő alján levő súgó segít nekünk a nagyon hasonló betűk megkülönböztetésében. Ezeket akkor is érdemes most megszemlélnünk, ha úgy gondoljuk, hogy nem szeretnénk játszani – érhetnek minket meglepetések! A játék közben viszont már aligha lesz időnk böngészni őket.

A másik játékban nem kell gépelnünk. Itt a vakondok egy-egy táblával ugrálnak elő a túrásaikból, a táblákon pedig az eredeti szólakok, illetve a számítógép (esetleg a játékostársak?) által megadott olvasatok láthatóak. Itt csak azt kell eldöntenünk, hogy az átírás helyes-e vagy sem, és az ikszre vagy a pipára kell böknünk – ekkor a vakond eltűnik. Ha nem vagyunk elég gyorsak, a képernyő megtelik vakondokkal, és vesztettünk.

Abból, hogy a játéknak angol nyelvű felülete is van, már sejthető, hogy finn nyelvtudásra nincs is szükség – a gyors felismerésben persze segíthet az, ha ismerjük a szót. Ugyanakkor a finnül tudók sincsenek behozhatatlan előnyben, ha ritkábban is, felbukkannak más nyelvű szavak is: mi svédekkel és észtekkel találkoztunk.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!