Új év, újév, új évi, újévi?

Év elején sem feledkezhetünk meg a helyesírásnácikról – elég boldog újévet kívánnunk, és máris megjelennek. Egyáltalán nem biztos, hogy igazuk van, és jobb lenne, ha a saját házuk táján is körülnéznének.

A nyelvművelők nem általában vizsgálják a nyelvi jelenségeket. Ötletszerűen jelölnek ki bizonyos formákat, melyeket hibásnak, vagy éppen egyedül helyesnek jelölnek ki. Ítéleteiket aztán mantraszerűen ismétlik, egyáltalán nem jellemző az, hogy felülvizsgálnák őket. (Legfeljebb idővel kénytelenek belátni, hogy a nyelvszokás teljesen megváltozott, és a helyesnek hirdetett alakot már senki nem használja.)

Hasonló a helyzet a helyesírással is, annyi különbséggel, hogy ebben az esetben tényleg vannak lefektetett szabályok, szótár által előírt írásmódok – abban tehát vita sem lehet, hogy mi a „helyes”. Az viszont vitatható, hogy a helyesírás vajon megfelel-e a nyelvnek, azaz értelmesen tükrözi-e a nyelv szerkezeti vagy hangzó tulajdonságait.

Népszerű helyesírási vesszőparipa, hogy meg kell különböztetni az újév ’az év első napja’, illetve az új év ’az év eleje, éppen kezdődő év’ szerkezeteket. Az akadémiai helyesírási szótárak, így A magyar helyesírás szabályai szótári része is azt írja, hogy „újév (= január 1-je) [...] de: új évet kezdünk”. Az Osiris-féle Helyesírás még az új év jelentését is megadja: „’rövid idő óta tartó év’”. Ebben sem lennénk biztosak, hiszen könnyen találunk olyan receptet Újévi lencsefőzelék címen, mely így kezdődik: A nyelvekben nem ritka, hogy a különböző időszakokat jelentő szavak jelentése hasonlóképpen módosul. A böjtöt megelőző mulatozás, a farsang időszakát több nyelvben is a ’hús elhagyása’, eredetileg a farsang utolsó napjára vagy napjaira vonatkozó szó jelöli.  „Az év utolsó napja nem telhet el anélkül, hogy ne ennénk lencsefőzeléket”. Ez pedig arra utal, hogy – legalábbis a nyelvhasználók egy részénél – az újév (vagy az új év?) fogalma kiterjed(het) december utolsó napjára, esetleg napjaira is.

Lencsefőzelék – jól kifőzték nekünk
(Forrás: Wikimedia Commons / Lucyin / CC BY-SA 4.0)

A problémával persze elsősorban akkor szembesülünk, amikor boldog újévet kívánunk valakinek – írásban.  Akárcsak a helység – helyiség esetében, aligha tud bárki is felidézni olyan esetet, amikor szóban javítottak ki valakit azért, mert nem a „megfelelő” formát használta. De érdekes módon nem futhatunk bele az újévi – új évi különbségéről szóló kioktatásba sem.

Mi több, az Osiris-féle helyesírás egyenesen az újévi malac, újévi üdvözlet alakokat jelöli meg helyesként. Azt nehéz lenne eldönteni, hogy a december 31-én vagy január 3-án tálalt malacot lehet-e újévinek (vagy új évinek?) nevezni, de az egészen biztos, hogy újévi üdvözletet már az óév végén szoktunk küldeni, de előfordul, hogy csak az új év elején érkeznek meg. A példák alapján újévi jókívánságot, újévi köszöntést kell írnunk, még akkor is, ha január közepén hangzik el – és annak ellenére, hogy boldog új évet kell kívánni, boldog újévet tilos. Hol itt a következetesség?

Újévkor is jó, ha malacunk van!
(Forrás: Wikimedia Commons / Joe Mabel / GNU-FDL 1.2)

Ezzel azonban a bonyodalmaknak nincs végük: a szabályzat szótári része a 107 b) szabályra hivatkozva írja, hogy az újév ’január elseje’ egybeírandó. A szabály így szól:

A minőségjelzős összetételeket egybeírjuk.  Ezek tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag összege: gyorsvonat (vonatfajta), hidegvérű (= nyugodt), melegágy (a kertészetben), kispárna (párnafajta), söröspohár (sörnek való pohár), forgószél (szélfajta), holtág (folyóé) stb.

Láthatjuk, hogy ebben az esetben a szószerkezet és a szóösszetétel megkülönböztetésének kizárólag jelentésbeli kritériuma van. Márpedig ha az ’az év első napja’ jelentés „más, mint az előtag és az utótag összege” – bármit is jelentsen ez –, az ’az év első napjai’ vagy ’az év első hetei’ jelentés miért nem az? Az érvelés itt bizony megbicsaklik.

Abban, hogy az újév ’év eleje’ jelentést vett fel, nyilván nagy szerepe van annak, hogy ellentétpárjaként az óév ’év vége’ áll: analogikusan szóösszetétellel szemben szóösszetétel. Ezeket egyébként mindig az évfordulóhoz kapcsolódva, mintegy egymással szembeállítva használjuk: nem beszélünk például óévi hajtásról év végi helyett. Magát az óév és az új( )év kifejezéseket lényegében nem is használjuk máskor, mint év elején és végén – vagy amikor kifejezetten az évváltás a téma. 

Óév és újév
(Forrás: Wikimedia Commons / John T. McCutcheon)

A boldog újévet hibáztatásával még egy további gikszer is akad: a kifogás eleve feltételezi, hogy az egész esztendőre szeretnénk jókat kívánni, nem csupán egy napra. Márpedig semmi különös nincs abban, hogy ha egy bizonyos napra szól az ilyen kívánság (ami természetesen nem jelenti, hogy azt szeretnénk, hogy a címzett többi napja kellemetlen vagy boldogtalan legyen). Különösen valószínű, hogy éppen erről van szó az olyan kapcsolt jókívánságokban, mint a kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet! Ezt az értelmezést természetesen január másodikától el kell vetnünk, ám mint fentebb rámutattunk, az újév szó a magyar nyelvben bizony vonatkozhat az év elejére, sőt az óév végére is – tehát ez a forma értelmezhető az év elejére vonatkozó jókívánságnak is. Sőt, az Osiris meghatározása alapján a boldog új évet sem jelenthet mást.

És magyarul? Á, hagyjuk, túl bonyolult lenne...
(Forrás: Wikimedia Commons / Magyar Posta)

Nincs tehát más hátra, mint hogy olvasóinknak boldog újévet kívánjunk!

Kapcsolódó tartalmak:

• Heti szakasz vagy hetiszakasz?
• Változik a helyesírás –
  vagy rontjuk vele tovább a nyelvünket?
• 12 hiba, amit a nyelvhasználatot hibáztatók rendszeresen elkövetnek
• Főnökasszony vagy főnök asszony?
• Bomba nő?

Hasonló tartalmak:

• Átverés a „légiósbetegség”
• Barátok közt
• Buddhistavallású kollektívemlékezet
  és a jóhírnév
• De mi az a hivatalos sport?
• Fajtiszta vagy fajtatiszta,
  avagy a vessző a nyelvben

Hozzászólások (24):