Tudd meg, milyen gazdi lennél!
Sokan nem tudnak ellenállni, amikor egy kiskutya, kiscica csábosan néz rájuk „vigyél haza”-szemekkel. A hirtelen döntés azonban nem szokott jól elsülni. Most segítünk végiggondolni, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy jó gazdinak.
„Annyira cuki! Vigyük haza!” – Puha, selymes szőr, feldolgozhatatlanul kicsi tappancsok, óriási fej, okos szemek, amelyek csak minket fixíroznak... Ismerős az érzés, amikor meglátunk egy annyira aranyos kiskutyát, kismacskát vagy más kisállatot, hogy úgy érezzük, azonnal magunkhoz kell őt vennünk? Amikor megrohan minket az érzés, hogy evilági vándorlásunk folytatása elképzelhetetlen a csöppség nélkül, nélküle e földi élet valóban siralomvölgy. A szívünk szakadna meg, ha ott kellene hagynunk...
Ilyenkor nem szokott eszünkbe jutni, hogy a cuki kiscica, kiskutya nem marad örökké kölyök, túl hamar meg fog nőni. És nem elég, hogy rengeteget eszik majd, az emésztésének a végterméke is minket illet majd. Megbetegedhet, baleset érheti, és a lakásunk, kertünk lesz az ő lakóhelye is, aminek lesznek bizonyos következményei. Cukiság ide vagy oda, ezek a tények. Nem árt tehát végiggondolni, hogy a szerelem első látásra elegendő-e ahhoz, hogy összeköltözzünk és hosszú távra kapcsolatot kössünk egy állattal. Erre ugyanis nem mindenki van fölkészülve. A Womanitely 9 kérdésből álló összeállítása alapján most is végiggondolhatja, hogy alkalmas gazdi lenne-e.
(Forrás: Tumblr)
1. Valójában miért szeretnénk kisállatot?
Sokan, akik hirtelen felindulásból vásárolnak kisállatot, elmulasztják föltenni maguknak ezt a nagyon egyszerű kérdést. Pedig a válasz igen fontos lehet hosszabb távon. Ha például azért szeretnénk kisállatot, mert társaságra vágyunk, vagy azért, mert futni, sétálni akarunk járni vele, vagy egyszerűen azért, mert nagyon szeretjük az állatokat: ezek mind jó válaszok. Az már kevésbé, hogy megsajnáltuk a kis édest, ahogy ott magányoskodott az állatkereskedés kirakatában. Ez a fajta érzés ugyanis hamar elmúlik, az állat viszont megmarad...
2. Rá tudunk-e szánni naponta néhány órát mondjuk a következő 10 évben?
A háziállat olyan, mint egy gyerek: meg kell etetni, tisztába kell tenni, társaságra, mozgásra, játékra vágyik stb. Mindehhez bizony idő kell. Ha valakinek összeszorul a szíve a gondolattól, hogy napi másfél-két órát kell rászánnia a kis kedvencre az elkövetkezendő 10-15 évében, az tudhatja, hogy még nem elég fölkészült az állattartásra. Ha viszont ettől a gondolattól fölujjong a lelkünk, akkor tudhatjuk, hogy érettek vagyunk a feladatra.
3. Van-e elég pénzünk?
Ma sokkal drágább mulatság állatot tartani, mint régebben. A kisállatok táplálására, tisztítására, szórakoztatására, egészségére teljes iparágak települtek rá, amelyek újabb és újabb borsos árú szolgáltatásokat kínálnak. És hát ki ne akarná a legjobbat a kis kedvencének? Jó minőségű táp, környezetbarát és szagelszívós alom, vesekő kialakulása elleni speciális, fehérjementes diéta? Néhány rutinbeavatkozás az orvosnál? – Jobb ha tudjuk, hogy súlyos tízezrekről beszélünk. Szóval, ha valaki úgy érzi, hogy nincsen minden hónapban minimum 10-20 ezer forintja az állatára, az jobb, ha nem gondolkodik azon, hogy gazdi legyen...
4. Tudunk-e vigyázni kis kedvencünkre?
Az persze sok más tényezőn múlik, hogy tudunk-e vigyázni kisállatunkra, de van néhány olyan munka, ami mellé nem nagyon javasoljuk az állattartást. Ha például valaki egészségügyi dolgozó, és 12 órás műszakokban dolgozik, hetente akár többször kell ügyelnie, akkor nagyon nehezen tud rászánni kedvencére napi 1-2 órát. Ha újszülött gyermekünk van, akkor sem kifejezetten ajánlatos beszerezni egy állatot is. Minden évben sok baleset történik abból, hogy a háziállat megharapja a kisgyereket. Szóval, mielőtt elhamarkodottan állatot vennénk, érdemes elgondolkodni, mennyire tudunk rá és a környezetére vigyázni.
5. A lakóhelyünk kész egy állat befogadására?
A különböző típusú lakóhelyek különböző típusú állatoknak kedveznek. Úgyhogy nem árt az állat kiválasztása előtt egyeztetni az állat szükségleteivel a lakókörnyezetünk lehetőségeit. A kisebb testű kutyák például mozgékonyabbak, nekik nagyobb térre van szükségük ahhoz, hogy ne érezzék magukat rosszul. A nagyobb testű kutyák viszont kisebb helyen is jól megvannak, mert nem olyan nagy a mozgásigényük, elücsörögnek egész nap. De nem mindegy, mekkora és milyen a kert – ha van. És ha emeleten lakunk, azt is meg kell oldanunk, hogy az állat ne tudjon kimászni az ablakon, erkélyen...
(Forrás: Wikimedia Commons / Hermann Luyken / CC0 1.0)
6. Van türelmünk egy állathoz?
Ha egyszer túllépünk a cukiságon, akkor megmarad egy idegesítő, értelmetlen kis lény. Ő a kedvencünk, akit jobb, ha megtanítunk néhány alapvetőbb szabályra, különben nem lesz túl kellemes az együtt eltöltendő 10-15 év. Az állatok trenírozása azonban sok időt és még több türelmet követel. Melyikből hogy állunk? – Nem árt ezt végiggondolni, mielőtt bevásárolunk egy kutyát.
7. Engedélyezik az állattartást ott, ahol lakunk?
Még az állat megvásárlása előtt érdemes megnézni azokat a törvényeket és szabályokat, amelyek az állattartásra vonatkoznak szűkebb és tágabb lakóhelyünkön. Ha például béreljük a házat vagy a lakást, tudjuk meg, hogy a tulajdonosnak milyen kikötései vannak az állattartással kapcsolatosan. Nehogy későn derüljön ki, hogy ő mégsem engedélyezi a macska- vagy kutyatartást. Aztán vagy a kis kedvenc röpül, vagy mi is röpülünk vele együtt... De azt sem árt tisztázni, hogy ha veszélyes vagy egzotikus állatot akarunk tartani, akkor arra milyen szabályok vonatkoznak. Manapság már egy tyúkólat sem lehet bárhol fölhúzni!
(Forrás: Wikimedia Commons / H. Krisp / CC BY 3 0)
8. Tudunk-e örülni az állatunknak hosszú távon?
A háziállatok túlnyomó többsége hosszabb ideig, évekig él. A kutyák legalább általában 10-12 évig, a macska akár 15-16 évig is. Mert azt nyilvánvalóan senki nem akarja, hogy az állata fiatalon elpusztuljon... Szóval arra érdemes készülni, hogy ez egy hosszabb távú viszony lesz, amely alatt nem hagyhatjuk magára a kis állatot. Ha mi költözünk, ő is jön velünk. Ha nyaralni akarunk menni, meg kell oldanunk az elhelyezését. Tényleg ezt akarjuk?
9. Képesek leszünk felelősséget vállalni az állatunkért?
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél” – mondja a kis hercegnek a róka. Az állattartás ténylegesen felelősség. Ha felelőtlenek vagyunk, ha az állatot csak játékszernek tekintjük, ha képtelenek vagyunk rá hosszú távon odafigyelni, és nem vállaljuk el a vele kapcsolatos feladatokat, akkor jobb, ha be sem szerezzük őt!
Forrás