Többnyelvű kommunista Monopoly
Angol, német, spanyol, orosz és japán nyelven is megjelentette az év játékaként kitüntetett, a szocializmus mindennapjait felidéző Kolejka (Sorban állás) nevű társasjátékot a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN).
A „kommunista Monopolyként” emlegetett társasjáték a rendszerváltás előtti valóságba helyezi át a játékosokat. A fiataloknak képletesen mutatja be, mit érezhettek szüleik vagy nagyszüleik, akik akár napokat ácsorogtak egy üzlet előtt, majd nem jutottak semmihez, mert a várva-várt áru elfogyott, mire rájuk került a sor. Azokat, akik megélték a sorban állást, keserű, gyakran szürreális tapasztalataik felidézésére készteti.
A 2011-ben kiadott lengyel verziót már többször utánnyomatták, de mindig azonnal elkelt. Első kiadásáról több mint 150 országban tudósítottak, kiemelve a társasjáték általi oktatás innovációs ötletét. A rendkívül pozitív nemzetközi visszhangra és igényekre válaszolva jelentette meg az IPN a játék idegennyelvű kiadását, annak reményében, hogy közvetítésével a nyugati országok lakói is bepillanthatnak az egykori vasfüggöny mögé.
A játék menete igen egyszerű: minden játékos ötfős családdal rendelkezik, amelynek be kell szereznie a kisorsolt listán megnevezett termékeket. A gond azonban az, hogy a táblán feltüntetett üzletekben nincs áru, tehát senki sem tudja, mi kapható egy konkrét boltban, amikor beáll a sorba. Az érkező áru fajtáját, mennyiségét vagy árát sorsjegyek határozzák meg, így csak a „helyet a kismamának” vagy „soron kívül” című segédkártyák, illetve más fortélyok segítségével lehet szert tenni a hiánycikkre. Ugyanakkor az üzletek körül ólálkodó spekulánsokkal is vigyázni kell.
Az IPN oktatási részlege társasjátékok és oktatási csomagok kiadásával, illetve tematikus internetes portálok segítségével népszerűsíti a lengyel történelmet. A világsikert arató lengyel múltidéző társasjátékot különféle honlapokon lehet megrendelni 30 zlotyért, nem egészen kétezer forintért.
@Akva: Én sem emlékszem (Budán) sorbaállásra, csak a szokásosra, a pénztár előtt. Csak 56-ban volt olyan, hogy kifosztották a boltokat. Egy ilyenben "vettem részt" (12 éves voltam), anélkül hogy tudtam volna, minek állok sorba. De az ajtótől már nem volt sor, hanem szabad lökdösődés és lekapkodás a polcokról. Mindent ami ott van. Mire felfogtam, hogy ez micsoda, valaki már beletett a szatyromba néhány konzervet. Odakint megnéztem, aztán egy utcasarkon letettem a földre a konzerveket és otthagytam. Mondtam apámnak, hogy úgy tudom, mi rablásban nem szokunk résztvenni. Így is van, felelte. Aztán a szovjet katonák jöttek és látták, hogy hét szöke (ruszkipofijú) kisgyerek van, meg egy nagyobb lány. Nagyon megéljenezték aput, aki erre azt mondta nekik, hogy zdrasztvutye továris. (Pedig ő is inkább hazaküldte volna őket, dehát háborúban alkalmazkodunk:-) Hoztak néhány katonakenyeret, meg konzervet és elmentek... Szal a kommunizmus nem volt egy álom, de mivel nem vettük túl komolyan, kicsit sutyorogva folyton ki is gúnyoltuk a rendszer ostobaságait - legalábbis nekünk nem volt rémséges se.
"A fiataloknak képletesen mutatja be, mit érezhettek szüleik vagy nagyszüleik, akik akár napokat ácsorogtak egy üzlet előtt, majd nem jutottak semmihez, mert a várva-várt áru elfogyott, mire rájuk került a sor."
Így hamisítják meg a múltat! Semmilyen üzlet előtt nem kellet ácsorogni, legfeljebb a péknél, amikor még nem jött meg a kenyér 8 óra körül, viszont amikor megjött, valódi lisztből készült normális kenyér volt, nem olyan műkenyér, mint amit most árulnak. Aki építkezett, az belefuthatott hiánycikkekbe, de a népnek is volt pénze építkezni. Most már csak a gazdagoknak van rá pénzük, tehát ebben is a szocializmus volt jobb, mert hiánycikk ide vagy oda, felépültek azok a házak.
A "kommunista" szó használata viszont eleve minden tudományosság paródiája. Természetesen szocialista játékváltozatról volt szó, mivel kommunizmus még soha sehol nem létezett.