Többet kell írniuk, mint régen
Az e-könyvek korában felgyorsult a könyvkiadás anyagcseréje. A szerzők ma már kénytelenek dupla műszakban dolgozni, novellákat, rövid történeteket vagy esetleg egy második regényt megírni évente.
A kép évekig világos, előre kiszámítható volt: a kém-, kaland- és romantikus regényekre specializálódott írók évente egy művet alkottak, és ezt mindenki elegendőnek tartotta. Azt mondták az illetőre, hogy kellően termelékeny. Ma már azonban ez nem elég...
Az írók megpróbálják kielégíteni a türelmetlen olvasókat, akik megszokták, hogy egy gombnyomással bármelyik e-könyvet letölthetik. És persze a kiadókat, akik nagyobb termelékenységre noszogatják őket abban a hitben, hogy minél többször szerepel szerzőjük neve a nyilvánosságban, annál nagyobb sztár lesz belőle.
A kultúra egy nagy éhes bendő
„Korábban az évi egy könyv teljesen rendben volt – mondta Lisa Scottoline több sikeres thriller szerzője a The New York Timesnak. – Azzal jól jelen tudott lenni az ember a piacon. Ma már azonban a kultúra egy nagy éhes bendő, amelyet táplálni kell.”
A kiadók és könyvkereskedők egyfolytában keresik a módját annak, hogyan tarthatják meg az olvasókat, akiket a szórakoztatás számos más, folyamatosan és szinte pillanatok alatt elérhető formája is csábít. A tévéshow-k órákkal az adás után már megtekinthetők számítógépen, és egyes filmeket már akkor meg lehet nézni otthon, amikor még éppen csak elkezdték játszani őket a mozik. Egy ilyen környezetben évi egy könyv megalkotása a kiadók szerint már nem elegendő.
Ráadásul az internet lehetővé teszi az olvasóknak, hogy intimebb kapcsolatban kerüljenek kedvenc szerzőikkel, akiktől elvárják, hogy elérhetőek legyenek blogokon, a Twitter kérdezz-felelek felületén és Facebook-bejegyzéseken keresztül is.
Felkelteni a közönség figyelmét
A megnövekedett terhelés okai sokszor maguk a szerzők, akik attól félnek, hogy ha túl sokáig vannak távol a változékony könyvpiactól, akkor elfelejtik őket.
Lisa Scottoline évi egy könyvről kettőre növelte a teljesítményét, amit brutális írástempóval ér el: hetente hét napon keresztül napi 2000 szót ír. Mint bevallotta, rendszerint „9 órakor kezdek és dolgozom egészenColbertig” (Stephen Colbert komikus televíziós showműsoráig, amely az Egyesült Államok keleti részén 23:30-kor kezdődik).
Lee Child brit thrillerszerző, Jack Reacher nyomozó figurájának megalkotója a kemény kötésű könyvek mellett kizárólag digitális formában megjelenő novellákat ír, ami egyre elterjedtebb módja annak, hogy egy könyv megjelenése előtt felkeltsék a közönség figyelmét. Első 40 oldalas novellája, amelynek főszereplője a tinédzser Reacher, tavaly augusztusban került piacra, néhány héttel azelőtt, hogy legújabb könyve kijött a nyomdából. Kiadója tanácsára idén nyáron újabb, csak digitálisan hozzáférhető novellát akar írni.
„Egy kicsivel mindenki többet tesz, mint korábban – fejtette ki a szerző, akinek művei a Random House-hoz tartozó Delacorte Pressnél jelennek meg. – Úgy tűnik, mindannyian gyorsabban futunk, hogy helyben tudjunk maradni.”
Még a világszerte ismert és kedvelt John Grisham is arra kényszerül, hogy többet dolgozzon. Korábban évente egy könyvet írt, ám ehhez most egy sorozat is társul, a népszerű Theodore Boone-történetek, amelyek szintén évente jelennek meg.
A kiadók úgy vélik, hogy egy körültekintően megjelentetett, a nagy kemény fedelű könyv előtt hat-nyolc héttel piacra dobott rövid történet új olvasókat nyerhet meg, akik hajlandóak 99 centet kifizetni egy novelláért, de kétszer is meggondolják, hogy hírverés nélkül adjanak-e 14 dollárt egy e-könyvért vagy 26-ot egy kemény kötésűért. A novellás megoldás ellenben ahhoz vezethet, hogy nő a nagy regényre feladott előrendelések száma, sőt a szerző régebbi, e-könyv formájában könnyen hozzáférhető művei is jobban fogynak.
Nyaggatják őket
Jennifer Enderlin, a St. Martin Paperbacks társkiadója szerint a stratégia sok szerzőjük esetében működik, akik azt tapasztalják, hogy jelentősen megnőtt kemény kötésű könyveik eladása azután, hogy elkezdtek többet írni.
„Majdnem sajnálom a szerzőket azért, hogy a kiadók olyan sokat követelnek tőlük. Egyre-másra nyaggatjuk őket, és csak azt kérdezzük tőlük: mit szólna egy újabb, 99 centért eladható novellához?” – fogalmazott.
A legjelentősebb szerzők közül néhány olyan termékeny lett, hogy az szinte már követhetetlen. A repülőtéri könyvesboltokban például most már nem egy kupac James Patterson-könyvet talál a vásárló, hanem egy egész polcra valót, sokszor egyszerre több mint hat különböző művet. Az Alex Cross pszichiáter-nyomozó filmvásznon is többször felbukkant figuráját megteremtő Patterson tavaly tizenkét könyvet írt, egy részüket társszerzővel. Idén tizenhármat akar írni.
„Jó néhány kiadó és szerző is figyelte, hogy mit művel James Patterson, és közben azt gondolta: én megjelentetni nem tudnék kilenc könyvet egy év alatt, legfeljebb kettőt” – fedte fel Brian Tart kiadó.
Nem elsősorban pénzért írnak
A kiadók abban is szentül hisznek, hogy az a fajta visszavonultság, amely a Zabhegyezővel világhírűvé vált J. D. Salingert jellemezte, és amely számottevően növelte iránta az érdeklődést, ma már nem tartható fenn.
„A közösségi médiának köszönhetően a szerzők állandó kapcsolatban vannak olvasóikkal úgy, ahogy korábban soha” – magyarázta Liate Stehlik könyvkiadó.
Úgy tűnik, hogy a szerzők nem elsősorban pénzért írják a csak digitálisan hozzáférhető novellákat. Előleget általában nem kapnak értük, és olyan olcsón kerülnek forgalomba, hogy nem sok jövedelmük származik belőlük, még ha több hétig vagy hónapig írják is őket. Néhány szerző állítja, hogy bár a könyvpiac követelményeként elfogadja, megerőltetőnek tartja őket.
Steve Berry, a népszerű thrillerszerző például azért nem szereti a digitális formában kiadott, rövid történeteket, mert elszívják az energiáját. „Az ember nem szívesen fogad el olyan szituációt, amelyben a termékenysége határozza meg, hogy mennyit ér” – szögezte le.
Az első belinkelt képen a Kindle-en a Dance with Dragons-ból látható egy oldal, kissé spoileres szöveggel. Gondoltam megemlítem.
Na ja, de akkor így nem-e romlik az irodalom minősége? Én is szeretnék már egy regényt megírni, viszont a kezdet elég nehéz, sőt nem hiszem, hogy príma mű kerül ki elsőre a kezemből. Úgy érzem, ha meg is jelenik nyomtatásban évek múltán átírom. Balzac is ezt tette. Egy muravidéki író (aki megjegyzem bértollnok volt) igen termékeny életművet tudhat maga mögött, dicsérik is hejde Szlovéniában, pedig elismerése éppen pártjától származott többnyire az áldozatos, másokat bemocskoló propagandától. Ő úgy tartotta amit egyszer leír, az szent és tökéletes, nem kell átgondolni. Szép kis írói magatartás, nagyot esett a szememben már ezzel is.
A Biblia könyvei is sokat csiszolódtak az idők folyamán, azért is tökéletesek. Nem kell aggályoskodni, ha már egyszer nyomtatásban megjelent a regényünk, a mi alkotásunk, amíg élünk dolgozhatunk rajta, s ha úgy rendelkezünk engedjük meg az utódoknak, hogy tökéletesítsék. Egy gyémánt is akkor ékes ha csiszolják.