Testbeszéd: 3 trükk arra, hogyan ébresszen tiszteletet
Azt szeretné, ha tisztelnék? Nos, akkor úgy is kell viselkednie – nem csak a szavak, hanem a testnyelv szintjén is. Apró trükkök arra, mit érdemes tenni, hogy tiszteletet ébresszünk másokban.
Talán nem lepődnek meg: a tisztelet másokban akkor születik meg, ha önmagunkat is tiszteljük. Ha látjuk, hogy valaki komolyan veszi magát, nagyobb valószínűséggel fogjuk őt mi is komolyan venni. A tisztelet felébresztésére tehát a kulcs: testbeszédünkkel azt sugározni, hogy erősek, magabiztosak vagyunk. Ha ezt sikeresen teljesítjük, a társaságunkban lévők kényelmesen hátradőlnek – ígéri a The Daily Telegraph cikke. Olyan ez, mint amikor a színházban a színész egyszer csak elfelejti a szövegét: ilyenkor semmi probléma nincsen, ha elég magabiztos ahhoz, hogy kezelje a helyzetet.
Mi kell tehát ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk?
1. Először is, gondosan kell megválasztanunk az öltözékünket. Semmi nem sugározza jobban, hogy „tiszteletet követelünk”, mint a ruhánk. Nem tanácsos a túl csiricsáré, feltűnő és extravagáns szerelés viselete – ebben ugyanis azt az érzést keltjük a körülöttünk lévőkben, hogy nem vesszük magunkat komolyan. Ám ha toalettünk tekintélyt parancsoló, minket is sokkal nehezebben utasítanak el.
2. Tartsuk magunkat helyesen: hát egyenes, áll fölfelé néz, a gesztusok pedig egytől egyig szándékosak. Képzeljük el, hogy kívülről nézzük magunkat: vajon azt az érzést keltjük, hogy félünk önmagunk lenni? Gyakorolhatunk akár tükör előtt is – ha belekerülünk egy számunkra rémisztő helyzetbe, legalább nézzünk ki úgy, mint aki tudja, mit csinál. Hasznos gesztus például, ha tenyereinket kifelé fordítjuk, miközben mosolygunk: így a megfelelő önbizalommal párosítva azt a benyomást kelthetjük, hogy egyszerre vagyunk megközelíthetőek és magabiztosak.
3. Tartsuk kordában a gesztusainkat: az olyan apró jelzések, mint az önkéntelen babrálás a hajjal, ruhaszegéllyel, kezeinkkel, mind-mind a belső bizonytalanságunkat közvetítik. Különösen érdemes kerülni azt, hogy a kezünket a szánk elé tegyük: ez ugyanis azt sugallja a külvilágnak, hogy idegesek vagyunk, netán hazudunk.
Mindez különösen igaz akkor, ha gyengébb pozícióban vagyunk, például ha éppen fizetésemelést kérünk, vagy arról akarunk tárgyalni, hogy rosszul bánik velünk a főnök. Olyan szituációkban tehát, ahol azt akarjuk, hogy komolyan vegyenek bennünket, a testbeszédünknek is ezt kell sugároznia.