Tabuk az indiai családokban
Mit beszél meg egymással szülő és gyerek? Ez kultúránként változó lehet – Indiában igencsak keveset, mondja egy friss kutatás.
„Mi volt ma az iskolában?” – valószínűleg elég sok gyerek hallja a kérdést nap mint nap, és ad rá kitérő vagy éppen kimerítő választ. Hogy melyik kultúrában mennyit osztanak meg a gyerekek a szüleikkel mindennapjaik eseményeiből és örömeiből, gondjaiból, igencsak eltérő lehet. Indiában például, számol be az ELTE társadalomtudományi hírlevele, igencsak mély a kommunikációs szakadék a szülők és gyerekeik között.
A felmérések szerint az indiai gyerekek számára vannak „biztonságosabb” témák és ingoványosabb területek. Általános, hogy leginkább iskolai előmenetelükről, teljesítményükről tudnak és akarnak szót váltani a szüleikkel. A legkényelmetlenebb téma pedig a párkapcsolat, a felnőtté válás és a gyermeknemzés – ezekről a fiúknak és a lányoknak is csak töredéke beszélget otthon az idősebb generáció képviselőivel.
Pusztán kommunikációs probléma lenne? A megkérdezettek szerint nem igazán. Az információcserét ugyanis leginkább az gátolja, hogy jórészt rosszalló vagy ellenző válaszokat kapnának a gyerekek egy-egy felvetett problémára, mondja a kutatás. A társas érintkezést és a párválasztást ugyanis komolyan felügyelik a szülők. A későbbi szerelmi házasságot pedig egyenesen ellenzik.
Általában az északi régiók lakói konzervatívabbak, a déliek valamivel kevésbé – derül ki a felmérésből. Abban azonban nemigen talált régiók szerinti különbséget a kutatás, hogy mit sikerül megbeszélni a szülőkkel a fiataloknak. Gyakorlatilag a munkához kapcsolódó témák maradnak meg kommunikációs térként: a bizalmas beszélgetések a barátokkal zajlanak le.