Szovjet erotikus ábécé
A szovjet propagandaszobrászat nagy alakja nem csak a lenini eszmékért és a sztálini rendszerért lelkesedett. A tipográfiától valósággal felizgult!
A Szovjetunióra mint meglehetősen prűd államra emlékezhetünk.Az oroszban a коммуна [kommuna] sem elsősorban a hippik közösségét jelenti, hanem elsősorban gazdasági közösséget jelöl: a Hadrovics–Gáldi-féle nagyszótár szerint a сельскохозяйственная коммуна [szelszkohozjajsztvennaja kommuna] – szó szerint ’mezőgazdasági kommuna’ –„a kolhozgazdálkodás legfeljettebb formája”. A szónak persze más jelentései is vannak, így pl. ’kommün’, de nevezik így bizonyos országok közigazgatási egységeit is.
A prűdség azonban kezdetben nem jellemezte a szovjethatalmat, sőt egyes irányzatok a forradalom hevében a kispolgári szexuális erkölcsöket is el kívánták söpörni. Ennek az emléke Szergej Merkurov Szovjet erotikus ábécé című, 1931-ben készült rajzsorozata, mely az orosz ábécé betűinek megfelelő pozitúrákat mutat be – nem egyszer kettőnél több résztvevővel.
(Forrás: Facebook / Denis Masharov)
A teljes sorozat egy nyilvános Facebook-albumban, illetve egy blogbejegyzésben tekinthető meg. Érdemes észrevenni, hogy bár a sorozat a Szovjet erotikus ábécé címet viseli, és csaknem másfél évtizeddel a forradalmat követő helyesírási reform után jelent meg, tartalmazza a reformmal eltörölt betűket is (і, ѳ,
ѣ, ѵ).
Ha azt gondolnánk, hogy Szergej Merkurov avantgard szovjet művész volt, aki később a Gulágon végezte, tévednénk. Merkurov a sztálini korszak egyik reprezentatív szobrásza, egy sor Sztálin- és Lenin-emlékmű alkotója, két Sztálin-díj birtokosa.
Merkurov 1881-ben született a mai Örményország területén, Alekszandropol (ma: Gjumri, 1924 és 1990 között Leninakan, 1991 elején rövid ideig Kumajri), mely akkor Tbiliszi és Baku után az Orosz Birodalom Kaukázuson túli területének harmadik legnagyobb városa volt. Iskoláit Tbilisziben végezte, majd a Kijevi Műszaki Főiskolán tanult, ahonnan azonban politikai tevékenysége miatt kizárták. 1902 őszén Svájcban, a zürichi egyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait, eközben részt vett a szintén Svájcban tartózkodó Lenin részvételével folyó politikai vitákban. Filozófiai tanulmányai mellett szobrászatot is tanult Adolf Mayer svájci szobrásztól. Mayer tanácsára tanulmányait Münchenben, Wilghelm von Ruman műhelyében folytatta. 1905 és 1907 között Párizsban élt, elsősorban August Rodin és Constantin Meunier művészete hatott rá.
1907-ben visszatért Oroszországba, Tbilisziben és Jaltában élt. 1910-ben Moszkvába költözött. Ekkor hívták meg, hogy készítse el Lev Tolsztoj halotti maszkját. Később a halotti maszkok készítési technikáját művészi fokra fejlesztette, ő készítette többek között Alekszej Tolsztoj, Mihail Bulgakov, Makszim Gorkij, Anton Makarenko, illetve számos pártvezető, köztük Lenin halotti maszkját.
1918-ban Lenin meghirdette a monumentális (értsd: emlékmű-) propaganda tervét. Ennek lényege az volt, hogy a szobrászatot az állami propaganda szolgálatába kell állítani, a szobrászokat állandó állami megrendelésekkel kell ellátni, és a szovjet ideológiát sugárzó emlékművekkel kell elárasztani az országot. (Az akkor készült szobrok többsége a nem tartós anyagok használatának köszönhetően azóta elpusztult.) Az emlékművek ábrázolhatták az orosz irodalom „haladó szellemű” klasszikusait is, így Merkurov a program meghirdetése után azonnal felajánlotta két, már korábban elkészült szobrát: egy Dosztojevszkij- és egy Tolsztoj-szobrot.
(Forrás: Wikimedia Commons / Shakko)
(Forrás: Wikimedia Commons / Szovjet Posta, V. Mikosa)
Források