Szomál ízek magyar nyelvre?
Nos, a szomál egy tévedés. A nép neve ugyanis szomáli, az i ott van az angol, a francia, a német, az orosz stb. elnevezés végén is. A zűrzavart nyilván az okozza, hogy a szó végi -i a népnevek végén gyakran képző: kínai, vietnami, koreai stb. Csakhogy ez esetben a népről elnevezett ország neme nem *Szomál, hanem Szomália, ismerjük ezt és a szomáliai alakot is. Mivel pedig más népnevek nem igazán végződnek i-re, és az -ia végű országneveknek megfelelő népnevek sem végződnek i-re, hanem leginkább mássalhangzóra (Albánia – albán, Brazília – brazil, Bulgária – bolgár, Dánia – dán, Etiópia – etióp, Jordánia – jordán, Macedónia – macedón, Mongólia – mongol, Namíbia – namíb, Norvégia – norvég, Románia – román, Szerbia – szerb, Szíria – szír), éppen ezért Szomáliának a szomál megfelelőt érezzük természetesnek, ha nem tudjuk, hogy a szomáli a „helyes”.
A „helyes” természetesen azért kerül idézőjelbe, mert csak addig helyes, amíg megfelel a nyelvszokásnak. Márpedig, úgy tűnik, a szomál terjed, és lehet, hogy idővel általánossá is válik. Hasonló folyamat már végbement az olaszban, ahol a szó végi i-t a többes szám hímnemű végződésnek értelmezték, így a somal- tőhöz járulnak a megfelelő végződések: a ’szomáli nép’ popolo somalo, a ’szomáli nyelv’ lingua somala, a ’szomáli férfi’, ’szomáli macska’ vagy ’szomáli nyelv’ jelentésben pedig a somalo forma használatos.
Mindettől függetlenül is melegen ajánljuk az Index cikkét, illetve magát a Körítést.