Szigorítás az európai szerzői jogvédelemben
Még messze nincs vége, de a lobbiérdekek és a képviselői hozzá nem értés, nemtörődömség elvezetett addig, hogy egy sok vitát kiváltó tervezet ment át az Európai Parlamenten.
Némi meglepetést okozott szakmai körökben, hogy az Európai Parlament (EP) képviselői tegnap elfogadták a hamisítás elleni nemzetközi szerződés tervezetét. A meglepetés oka, hogy a tizenegy tárgyalási fordulót megért egyezmény már korábban is – főként a kiszivárogtatott anyagoknak köszönhetően – igen nagy viharokat kavart. A probléma gyökere az, hogy valójában nincs széles körű egyetértés a szerzői joggal védett alkotások esetében, ráadásul a globális részvétellel zajlott tárgyalások alig voltak képesek egymáshoz közelíteni a világ különféle államainak eltérő szabályozásait. És akkor arról még nem is esett szó, hogy a tervezett új egyezmény (Anti-Counterfeiting Trade Agreement – ACTA) kialakítását természetes módon lobbiérdekek befolyásolták, ám nagyon úgy tűnik, hogy igazán hangsúlyosan a hagyományos, konzervatív, az idők változásaira kevéssé érzékeny csoportok voltak képesek érdekeiket érvényesíteni.
A november 15-én véglegesített szöveget az EP 11 tartózkodás mellett 331–294 arányban fogadta el. Ez persze még nem a végleges állapot, de az adminisztráció eddigi gyakorlata arra utal, hogy komoly változásokra már nem lehet számítani.
Az ACTA létrehozásának körülményei – függetlenül az egyezmény tartalmától – azért voltak aggályosak, mivel túlságosan konspiratív keretek között, a nyilvánosság maximális kizárásával zajlottak, és ez mindenképpen dühítette a demokratikus elvekhez ragaszkodókat. Ezen a helyzeten némiképp javítottak az utóbbi időkben, ám az ACTA mindig valami „sötét ügy” maradt. A tervezet megszavazása után az EP még felkérte az Európai Bizottságot (EB) egy törvényességi vizsgálat lefolytatására, ám – bár az EB-ben valóban nagyon sok elkötelezett demokrata szerepel kulcspozícióban – ez már könnyen válhat formalitássá.
Két fő gond van az egyezménnyel: egyrészt láthatóan képtelen a szöveg egységes alapra hozni a világ különböző országainak különféle, szerzői jogot érintő szabályozását. Másrészt – ahogy korábban említettük – szinte nyomát sem találni benne annak a törekvésnek, hogy új módon szemléljék a digitális kor, az internet miatt új kihívásokkal küszködő szerzői jogvédelmet, összességében úgy tolódik el a szigorítás felé az új rendszer, hogy a megalkotói fekete szemüvegen át néznek a mai világra, csak az emlékeikből élnek.
Az ACTA EU-s elfogadása azért is meglepetés, mert az unió mint szervezet a kezdetektől fogva ellenzi például az illegális letöltőket büntető, a „három dobásod van” jelszóval elhíresült szabályozást – az alapjog sérelme mellett azt sem tartották elfogadható európai normának, hogy a szolgáltatók visszaéljenek az előfizetők adataival –, ám az új egyezmény elfogadja ezt. A történtek azért is érthetetlenek, mivel például a szoftverhamisításra, -lopásra eddig is szigorú törvények vonatkoztak, vagyis ezen nem volt mit keményíteni. Nagyon úgy tűnik, hogy az ACTA mögött egy igen erős jogvédő lobbi (zene, film, könyv stb.) áll.