Szentkatolnai Bálint Gábor emlékezete 1.

Szentkatolnától Mongóliáig és vissza

Nyelvzseni, aki turáni nyelvismeretével lesöpörhette volna a finnugristákat, de összeesküvés hallgattatta el? Kutató, aki korának és saját magának áldozata lett? Kivételes nyelvtehetsége, alapos nyelvleíró képessége, büszke és konok elkötelezettsége az arisztokratikusabbnak vélt származás iránt, s helyenként megmosolyogtatóan naiv nyelvhasonlításai együtt alakították sorsát.

Rákos Attila | 2013. szeptember 12.

Szentkatolnai Bálint Gábor orientalista halálának 2013-ban van a 100 éves évfordulója, ami jó alkalmat teremt a róla való megemlékezéshez, munkásságának ismertetéséhez. Halálának évfordulója alkalmából november 6-án az MTA Könyvtárában kerül megrendezésre egy Bálint Gáborról szóló tudományos emlékülés, ahol az előadások azt mutatják be, ami maradandót adott Bálint Gábor a tudománynak.

Szentkatolnai Bálint Gábor 1868-ban
(Forrás: Rákos Attila)

Bálint Gábor egy kivételes nyelvtehetség volt, aki már gyerekkorában több nyelvet ismert, s néhány hét vagy hónap alatt sajátított el könnyedén nyelveket – élete során 20–30-at is. Kutatóként Ázsiával és ázsiai nyelvekkel foglalkozott, illetve a magyar nyelv és nép eredetét kereste. Véleménye szerint a magyar egy általa turáninak nevezett nyelvcsoportba tartozik a hun, a török, a mongol, a mandzsu, a japán, a finnugor, a kabard és a dravida nyelvekkel együtt (ezeket a nyelvtudomány ma nem sorolja egy nyelvcsaládba), s ennek a csoportnak egy önálló, rokon nélküli ágát alkotja. Kutatásai során előbb a mongol, majd a tamil, végül a kabard nyelvben vélte meglelni azt a kulcsot, ami a magyar, a hun és a turáni nyelvek eredetének megértéséhez vezeti. Ázsiai kutatóútjain tudományosan ma is értékes és jól hasznosítható nyelvi anyagot gyűjtött a kazáni tatár, a nyugati (kalmük) és keleti (halha) mongol, a tamil és a kabard nyelvről, ezekhez nyelvtanokat és szótárakat állított össze. A magyar nyelvhez a Czuczor-Fogarasi szótár gyökhasonlító módszeréhez hasonló módon igyekezett az általa tanulmányozott turáni nyelvekben párhuzamokat találni, s élesen kritizálta a tudományos életben időközben széles körben elfogadottá vált finnugor nyelvrokonítást. Életművének máig ápolt részét képezi az eszperantó nyelv és mozgalom támogatása, melynek első magyarországi művelője volt.

A kezdetek

Szenkatolnai Bálint Gábor 1844. március 13-án született a székelyföldi Szentkatolnán, székely katonarendű családban, s származására egész életében különösen büszke volt. Bár tanulmányai nehezen indultak, és viszonylag későn tanult meg olvasni, ifjúkorában már több nyelvet elsajátított: megismerkedett a latin, a német, a francia, az olasz, a török, a perzsa, az arab és a görög nyelvvel.

Bálint Gábor szobra és emléktáblája Szentkatolnán, illetve sírja Kézdivásárhelyen eszperantista tisztelőivel
(Forrás: Wikimedia Commons / G. Nagy Róbert / CC BY-SA 3.0)

Érettségi után 1866-ban Bécsbe utazott, hogy felvételét kérje a keleti vagy konzuli akadémiára, de nem került be. Noha példaképe, Kőrösi Csoma Sándor nyomán leginkább a keleti nyelvek, illetve a magyarok és a székelyek eredetének kutatása érdekelte volna, mégis inkább Budapestre ment, s jogi tanulmányokba kezdett. Az anyagi gondok és egy betegség miatt meg kellett szakítania tanulmányait, és nevelőként dolgozott egy vidéki családnál. Pénzügyi helyzetének rendeződése után 1868-ban Bécsbe utazott és ott folytatta jogi képzését, valamint keleti nyelveket is tanult, de ösztöndíj nélkül kénytelen volt visszatérni a budapesti egyetemre. Itt találkozott Vámbéry Árminnal, a kor ismert és népszerű utazójával és nyelvtudósával. Vámbéry gondjaiba vette a fiatal nyelvtehetséget, csiszolta török és perzsa nyelvismeretét, s megismertette korabeli neves tudósokkal, leginkább is Fogarasi János akadémikussal.

Kutatóút Oroszországban és Mongóliában

Fogarasi János a mongol-magyar nyelvi kapcsolatok lelkes szószólója volt, s a Magyar Tudományos Akadémia az ő 1868-as kezdeményezésére egy fiatal kutatót kívánt Oroszországba és Mongóliába küldeni, hogy tanulmányozza az ottani mongol, török és finnugor nyelveket, s viszonyukat a magyarral. Fogarasi Bálint Gábort javasolta az útra, s ellátta a mongol nyelv előzetes tanulmányozásához szükséges könyvekkel. Bálint oroszul és mongolul is tanulni kezdett, de indulás előtt még jogi tanulmányait is befejezte. Végül 1871. június 1-én indult útnak, s költségeit Fogarasi János és az Akadémia fele-fele arányban finanszírozta.

Fogarasi János, a mongol-magyar nyelvi kapcsolatok lelkes híve, s Bálint Gábor támogatója
(Forrás: Wikimedia Commons)

Bálint terve az volt, hogy először Kazánba utazik, ahol az ottani egyetem keleti nyelvekkel foglalkozó neves tanszékén mongol és tatár tanulmányokat folytat, majd gyűjtést végez a tatárok és a kalmükök (nyugati mongolok) között, s végül ellátogat Mongóliába. Csak 1871. június 17-i Kazánba érkezésekor derült ki, hogy a tanszéket elköltöztették Szentpétervárra, de ő mégis Kazánban maradt, ahol a helyi tatár nyelvet tanulmányozta, s egy ott élő mongol nyelvtanártól kalmükül is tanult. Érdeklődése a beszélt nyelvre irányult, kevésbé az írott szövegek vizsgálatára, s hatékony módszert dolgozott ki a nyelvtanulásra és anyaggyűjtésre. Kazánban egy keresztény tatár iskolát választott ki, amit napi rendszerességgel látogatott, s gyűjtött a tanulóktól különféle szövegeket, amiket leírt, majd a kiejtést és a fordítást anyanyelvi adatközlőivel újra és újra egyeztetve ellenőrizte azokat.

A kazáni kreml tornya
(Forrás: Wikimedia Commons / Ерней)

1871 szeptemberéig maradt Kazánban, majd elutazott a kalmükök mellett fekvő Asztrahánba, s ott is egy helyi kalmük iskolában végezte gyűjtőmunkáját. Népdalokat, népmeséket, találós kérdéseket, közmondásokat, a hagyományos kalmük életről szóló szövegeket gyűjtött, s összeállított egy kalmük nyelvtant is az iskola számára. 1872 áprilisa végén Szentpétervárra utazott, s az ottani Tudományos Akadémia tudósaival konzultálva további tanulmányokat végzett a mongol és a mandzsu nyelv terén, valamint tanulta a finnt és más finnugor nyelveket. Noha eredeti feladatában szerepelt a mongóliai út is, levelei alapján egyre kevesebb kedve volt ehhez, s csak Fogarasi János nyomására szánta rá magát.1873. február 21-én indult el, s jórészt szánon tette meg az utat Szibérián át Urgáig, a mai Ulánbátorig. Április 20-tól szeptember 12-ig 151 napot töltött Urgában, ahol – a korábbi módszerének megfelelő iskola nem lévén – jórészt egy lámával konzultálva tanult mongolul, népköltési anyagokat gyűjtött, s egy helyi hivatalnoktól mandzsu ismereteit is bővítette. Itt is a beszélt nyelv érdekelte, aminek kedvezett, hogy lámája nem is ismerte a mongol írást.

Az urgai orosz konzulátus épülete a 20. század elején – pár évtizeddel korábban Bálint Gábor is az orosz képviselet védelmében és segítségével dolgozott Mongóliában
(Forrás: Wikimedia Commons)

Bálint 1873 novemberének közepén érkezett vissza Szentpétervárra, ahol még csiszolta finn nyelvismeretét, majd 1874 februárjának közepén indult haza Magyarországra. Oroszországi tartózkodása során rendszeresen küldött leveleket Fogarasi Jánosnak, amiket aztán az Akadémia ülésein is felolvastak.

Oroszországi és mongóliai kutatóútjának eredménye

Visszaérkezése után az Akadémia további anyagi támogatásban részesítette, 1000 forint éves díjazást biztosított számára, valamint az alkönyvtárosi szolgálati lakást, s szerzői díjat megírandó könyveiért. Feladata a gyűjtött kazáni tatár és mongol anyagainak kiadásra való előkészítése volt, amivel kezdetben jól is haladt, s az Akadémia kiadásában három kötetben megjelent a Kazáni-tatár nyelvtanulmányok című munkája (1875: Kazáni-tatár szövegek és fordítás; 1876: Kazáni-tatár szótár; 1877: Kazáni-tatár nyelvtan). Tatár anyagait később Berta Árpád is feldolgozta, s egy vaskos kötetben német nyelven jelentette meg 1988-ban.

Részlet Báling Gábor kalmük gyűjtéseinek kéziratából
(Forrás: Birtalan Ágnes: Kalmyk Folklore…)

Mongol anyagainak feldolgozásával is haladt, de jóval lassabban. 1877-ben nyomtatásra leadott nyugati-mongol szövegeit az Akadémia félkésznek ítélte és visszautasította. Bálint elismerte a hiányosságokat, s megígérte a kiegészítést, de munkáját végül nem fejezte be. Az Akadémia elvárása a kazáni-tatár anyagokhoz hasonló kiadvány lett volna (szöveggyűjtemény, szótár és nyelvtan), de Bálint ekkorra csak a szöveggyűjteményig jutott, amit végül soha nem fejezett be, bár készített egy keleti-mongol szövegeit tartalmazó kéziratot is (szintén nem készült el). Ez a két kézirat ma az MTA Kézirattárában van, s nyugati-mongol kéziratát jegyzetekkel és fordítással ellátva Birtalan Ágnes adta ki. A keleti-mongol gyűjtés feldolgozása és megjelentetése a közeljövőben várható ugyanezen szerzőtől.

Bálint mongol nyelvtanának egy kéziratoldala a mongol ábécé ismertetésével
(Forrás: Birtalan Ágnes: A Romanized Grammar…)

Bálint végül a tervezett mongol kiadvány egyetlen kötetével készült el, egy angol nyelvű mongol nyelvtannal, de csak évekkel később, 1882-ben, amikor már megromlott a viszonya az Akadémiával, s évek óta elhagyta Magyarországot. Ez a műve is csak kézirat maradt a maga korában (nincs információ róla, hogy próbálkozott-e a kiadásával), pedig a legelső mongol nyelvtan volt, amely nem az írott, hanem az élő beszélt nyelvvel foglalkozott (a kettő óriási távolságban van egymástól) – ilyen mű még évtizedekig nem jelent meg sehol. A szintén az MTA Kézirattárában található mű bevezetővel ellátott hasonmás kiadását 2009-ben jelentette meg Birtalan Ágnes, s 2012-ben Obrusánszky Borbála magyar fordítása is megjelent Mongol-turáni nyelvkönyv címen (a számos sebből vérző fordítás bizonyára a kiadó által megcélzott olvasóközönség miatt kapta ezt az eredetitől eltérő címet).

A cikk következő részéből kiderül, hogyan tört meg Bálint Gábor pályájá.

Hivatkozott irodalom

Berta, Árpád: Wolgatatarische Dialektstudien. Textkritische Neuausgabe der Originalsammlung von G. Bálint 1875–76. (Keleti Tanulmányok – Oriental Studies 7.) Ed. Éva Apor. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest 1988

Birtalan Ágnes (szerk.): A Romanized Grammar of the East- and West-Mongolian Languages. With popular Chrestomaties of both dialects. By Gábor Bálint of Szentkatolna. (Budapest Oriental Reprints B3) Library of the Hungarian Academy of Sciences, Csoma de Kőrös Society, Budapest 2009

Birtalan Ágnes: Kalmyk Folklore and Folk Culture in the mid-19th Century. Philological Studies on the Basis of Gábor Bálint of Szentkatolna’s Kalmyk Texts. (Keleti tanulmányok / Oriental Studies 15) Library of the Hungarian Academy of Sciences, Kalmyk Institute of Humanitarian Studies of the Russian Academy of Sciences, Budapest 2011.

Obrusánszky Borbála (szerk., ford.): Szentkatolnai Bálint Gábor: Mongol-turáni nyelvkönyv. Püski, Budapest 2012

Szentkatolnai Bálint Gábor, Kazáni-tatár nyelvtanulmányok I-III. MTA Könyvkiadó Hivatala, Budapest 1875–1877