Szabad névválasztást mindenkinek!
Korábban már egy MTI-s anyaggal kapcsolatban már írtunk arról, miért rossz és képmutató a magyar névszabályozás rendszere. A 444-nél bizonyára nem tudtak erről, amikor a szabad névválasztás mellett szólaltak fel. A névválasztás szabályozása mellett szóló öt tévhitet is cáfolnak. Ezek:
- Az engedélyezés célja a hagyományőrzés: ezt nehéz igazolni, hiszen egyfelől számos „ősi magyar nevet” ritkán szokás adni, tehát ezek hagyományosnak nem tekinthetőek – másfelől az illetékes bizottság számos idegen nevet engedélyez.
- Az idegen eredetű, ritka név traumatizálja a gyereket: lehet, hogy a ritka névért csúfolják, de ez igaz az ősi magyar eredetűek esetében is. (És akkor még az olyan teljesen szabályos nevekről, mint a Végh Béla, még nem is szóltunk.)
- Magyarul úgy írjuk, ahogy mondjuk: ennek az eredménye lesz a Dzsenifer meg a Brájen. (A 444 itt kihagy egy fontos ziccert: az Attila nevet hagyományosan sem úgy írjuk, ahogy ejtjük, tehát még az sem igaz, hogy a keresztnevek írásában mindig érvényesülnek a hangjelölés elvei.)
- Az idegen nevek átírása legalább pontos, hisz nyelvészek csinálják: ez nem igaz, hiszen amikor az idegen írásmódban a kettőzött mássalhangzóbetű rövid mássalhangzót jelöl, akkor hol röviden, hol hosszan írják át magyarra: Jenny [dzseni] – Dzsenni, de Jennifer [dzsenifer] – Dzsenifer; Harry [heri] – Harri (itt a magánhangzó is kérdéses – nyest), de Norris [norisz] – Norisz stb. (Meg kell jegyeznünk, hogy ebből a szempontból az idegen szavak átvétele is ingadozó: hol az íráskép, hol a kiejtés a meghatározó. Nem világos, a bizottság ilyenkor milyen elvek alapján dönt, de elképzelhető, hogy az a meghatározó, ahogy a szülők ejteni szeretnék a nevet.)
- A szabályozásnak köszönhető, hogy egy névnek egy alakja van: a 444 itt a Beatrix – Beatricse – Beatrisz változatokat említi ellenpéldaként (ezek mindegyike elfogadható), de megint csak remek példa az [atilla], melynek hagyományos Attila írásmódú változata mellett, a kiejtést szabályosan tükröző Atilla változata is elfogadható (és akkor az Etelét még nem is említettük). De említhetnénk az olyanokat is, mint az Aladdin – Aladin, Fabrícius – Fabríciusz, Fernandó – Fernándó, a női nevek között Adela – Adéla, Adriána – Adrianna, Ainó – Ajnó, Aloma – Alóma stb. Ha valami értelme lenne a szabályozásnak, akkor éppen az ilyen írásmódok egységesítése lenne.
Mindezekhez annyit tennénk hozzá, hogy már az is abszurd, hogy a törvény nem valamilyen közigazgatási hivatalra, hanem egy kutatóintézetre, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetére bízza az engedélyezést.
Végezetül örömmel vesszük tudomásul, hogy a szabad névválasztás bevezetésének következményeit a 444 is hozzánk hasonlóan ítéli meg:
Aki pedig attól tart, hogy pillanatok alatt megtelik az ország Kovács Eminemekkel és Tóth Megatronokkal, nyugodjon meg: a gyerekek többsége úgyis Bence, Máté, Hanna és Anna lesz. A divat nagyobb úr bármilyen akadémiai bizottságnál.
Hova vezetne mindez? Nagy hatása valószínűleg nem lenne. Az emberek többsége továbbra is hagyományos neveket adna gyermekének, ha pedig elszaporodnának a ma még szokatlan nevek, csak azt eredményezné, hogy kevésbé ütköznénk meg egy-egy sosem hallott név hallatán.