0:05
Főoldal | Rénhírek
Nehezebb lett a kilogram

Súlyos probléma

A szakember szerint csak ugyan kevesebb mint 100 mikrogrammal, de nehezebb lett a kilogramm hivatalos mércéje.

MTI | 2013. január 12.

A légszennyezés miatt nehezebb lett a kilogramm hivatalosan elismert mércéje ahhoz képest, amikor 1875-ben bemutatták a világnak – vélik tudósok.  A kilogrammnak a franciaországi Sévres-ben lévő súlyok és mértékek nemzetközi hivatalában őrzött, henger alakú, platina alapú prototípusára a légszennyezés parányi részecskéi tapadtak, ezáltal a kilogramm valószínűleg néhány tizednyi mikrogrammal nehezebb lett – írták a szakemberek a Journal of Metrologia szaklapban megjelent tanulmányukban.

A kilogramm nemzetközi prototípusát (IPK), egy gyufásdoboznyi nagyságú platinadarabot üvegbúra alatt őrzik a sévres-i intézményben. 1884-ben 40 hivatalos másolat készült róla, amelyeket a világ különböző tudományos intézeteiben tárolnak a mértékegység hitelesítése érdekében. A Newcastle-i Egyetem szakértői azonban úgy vélik, hogy az iparosodás, a modern élet a hivatalos mércét is „károsította”, mivel szennyeződések rakódtak le a felszínén. Ráadásul a prototípuson és minden egyes másolaton különböző nagyságú a lerakódás mértéke.

Peter Cumpson és Naoko Sano speciális röntgen-fotoelektronspektroszkópiát használt, hogy elemezze a másolatok felületét. Megállapították a szénhidrogének lerakódásának nagyságát, és azt is megnézték, hogy miként lehetne eltávolítani a szennyeződést. Úgy találták, hogy az ultraibolya és ózonsugárzás hatékony lehet abban, hogy a másolatok visszanyerjék eredeti tömegüket.

„Az egyezmény kimondja, hogy az IPK a kilogramm. Tulajdonképpen mindegy, hogy mekkora a súlya, ha mi valamennyien ugyanazon pontos standarddal dolgozunk. A probléma az, hogy vannak parányi különbségek. Világszerte a hivatalos mérce és negyven másolata különböző mértékben növekszik, és eltér az eredetitől” – idézte Cumpson professzort a The Daily Telegraph című brit napilap. A szakember szerint csak igen kicsiny változásról van szó, kevesebb mint 100 mikrogrammról.

„Newcastle-ben azt csináltuk, hogy »megnapoztattuk« a szóban forgó felületeket. Ultraibolya és ózonsugárzásnak kitéve el lehet távolítani a szénalapú szennyeződést, és visszaadni a kilogramm prototípusának az ideális súlyát” – közölte a professzor.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (4):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
11 éve 2013. január 13. 19:27
4 Fejes László (nyest.hu)

@Yogi: Köszönjük ezt a megtisztelő bizalmat, de sajnos mi sem vagyunk hibátlanok vagy tévedhetetlenek, ráadásul a mi energiáink is végesek.

Én az „úgy találták” fordulatot itt úgy értelmezem, hogy ezt tartották a megfelelő módszernek, semmiképpen sem úgy, hogy ezt a módszert fejlesztették ki. :)

11 éve 2013. január 13. 00:43
3 Yogi

@Fejes László (nyest.hu): „ez egy sima MTI-s hír” - persze, látom, csak ezek szerint én sem tudok fogalmazni: úgy értettem, hogy más híroldalon nem kötnék bele, de a Nyest ennél sokkal több, itt nagyon szemet szúr egy ilyen cikk. (És igen, állítja: az „úgy találták” egészen pontosan ezt jelenti. Ezen nincs mit úgy találni, évtizedek óta létező, jól ismert és bevált módszer, nem kell találni.)

11 éve 2013. január 12. 20:38
2 Fejes László (nyest.hu)

@Yogi: Nem szeretnénk senkit kiábrándítani, de ez egy sima MTI-s hír. Arra sajnos nincs kapacitásunk, hogy minden hírt összevessünk az eredetijével.

Az ózonsugárzás valószínűleg úgy értendő, hogy ózonsugárral tisztították – tény, hogy ez elég furcsa megfogalmazás, elvégre azt sem mondjuk, hogy vízsugárzással távolítottuk el a sarat a gumicsizmánkról. Viszont ez a cikk semmit nem állít arról, hogy az eljárást ki találta fel vagy fejlesztette tovább, csak azt mondja, hogy alkalmazták.

Ettől függetlenül köszönjük a pontosítást.

11 éve 2013. január 12. 17:17
1 Yogi

Néhány alapvető és nagyon durva baki:

- a lap neve Meteorologia (Journal of nélkül),

- nem néhány tized, hanem néhányszor tíz szerepel a cikkben (ez ugye százszoros különbség, nagyon nem mindegy),

- az ózon egy gáz, nem sugároz,

- a tisztításnak csak egy része az UV/ózon módszer, ami önmagában nem is a szerzők találmánya, a hetvenes évek óta ismert metódus,

- ezzel szemben ők továbbfejlesztették a módszert, ezt írja le a cikk, amely mindenki számára elérhető (iopscience.iop.org/0026-1394/50/1/27/pdf/0026-1394_50_1_27.pdf de azt hiszem, regisztrálni kell hozzá).

Bocsánat, egy sima MTI-hírbe nem kötnék bele, de itt a Nyesten ne legyenek már ekkora böszmeségek.