0:05
Főoldal | Rénhírek

Palmüra titka

A római korban a százezer lakosú Palmüra a kelet-nyugati kereskedelem egyik legfontosabb csomópontja volt, ám a tudósok sokáig nem értették, hogy miként boldogult ilyen sok ember a sivatagban, és hogyan biztosította a város az élelem- és vízellátást – a rejtélyt norvég és szír kutatók fejtették meg.

MTI | 2012. június 19.

A Bergeni Egyetem kutatói szír kollégáikkal nem magát a Damaszkusztól 240 kilométerre északkeletre lévő romvárost, hanem a tágabb környékét vizsgálták és műholdfelvételek alapján rengeteg római kori majorság, falu maradványait sikerült azonosítaniuk olvasható a PhysOrg (http://phys.org) tudományos hírportálon.

A legérdekesebb felfedezésük a kétezer éves víztározók és ciszternák voltak, amelyek az esővíz gyűjtésére szolgáltak. A római korban Palmüra térsége még nem sivatagosodott el, hanem füves sztyeppe volt. Bár az éghajlat száraz volt, az időnként lezúduló csapadékot a fű gyökérzetének köszönhetően nem tudta azonnal elnyelni a talaj.


A tározókban, ciszternákban összegyűjtött esővíznek köszönhetően tudták élelemmel ellátni a környező falvak a várost. A földművelők jó kapcsolatokat ápoltak a beduinokkal is, megengedve nekik a legeltetést a nyári hónapokban, a kecskék, birkák ürüléke viszont megtrágyázta földjeiket.
Tanulságos számunkra Palmüra példája, hiszen a növekvő népesség ellátásához egyre több földre van szükség. Ha kétezer éve termővé tudták tenni a földet egy száraz régióban, nekünk is sikerül a 21. századi korszerű eszközök segítségével megművelni a sivatagot” – hangsúlyozta a kutatásokat irányító Christian Meyer, a Bergeni Egyetem professzora.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!