NyEK(K): árt vagy használ a középiskolai nyelvi előkészítő évfolyam?
A nyelvi előkészítő évfolyamok a 2004-es tanévben indultak országszerte. A középiskolák kilencedikeseinek szóló „egyéves intenzív nyelvtanfolyama” azóta egyre népszerűbb, mára szinte minden középiskolában találni NyEK-es osztályt. De megéri-e mindezért egy évvel tovább középiskolásnak lenni?
Azok kedvéért, akik már régen kimásztak az iskolapadból, a gyermekeik pedig még nem ültek be oda: a NyEK nyelvi előkészítő évfolyamot jelent. Ez a középiskoláknak már nem is annyira különleges „nulladik” évfolyama. Az ilyen osztályokban a diákok képzése nem 4, hanem 5 évig tart, mivel tanulmányaik első évében a NyEK-es osztályok idegen nyelvet tanulnak intenzíven, legalább heti tizenegy órában, egyéb „tölteléktantárgyakkal” kiegészítve. Az ötlet – tekintve például a felsőoktatásban végzők mostanában fókuszba került gyenge idegennyelv-tudását – mindenképp támogatandó. De mi a helyzet az eredményességgel?
(Forrás: MTI/Kálmándy Ferenc)
Világ–nyelv
A nyelvi előkészítő évfolyammal induló középiskolai képzést a 2004/2005. tanévben vezették be (LXXIX. törvény 2003-as módosítása alapján) az Oktatási Minisztérium által kidolgozott és a kormány által jóváhagyott Világ–Nyelv, az idegennyelv-tudás fejlesztése programban. A leírt cél az, hogy az ilyen osztályba járó tanulók használható nyelvtudáshoz jussanak és még a középiskolás éveik alatt letegyék az emeltszintű érettségit. Valamint kicsit kevésbé kézzelfogható célként megfogalmazódott „a kedvező attitűd”, „a motiváció” és a „tanulási stratégiák elsajátítása”.
Ingyenes intenzív nyelvtanfolyam?
Az elképzelés mindenképp sikeresnek bizonyult. Már az első évben 407 iskola csatlakozott a programhoz. Öt év elteltével pedig szinte alig találni olyan középiskolát, ahol ne lenne előkészítő évfolyam. Sőt általában ezek a legnépszerűbb tagozatok, vagyis ide magasabb pontszámmal lehet bekerülni, mint a többi osztályba. Nem véletlenül: az egyéves, heti tizenegy órás „ingyen” intenzív nyelvtanfolyam elég csábítóan hangzik. Így az esélyegyenlőség terén nagy előrelépést jelent a NyEK, mert általa a szegényebb családok gyermekei is használható nyelvtudáshoz juthatnak. (Összehasonlításképp: egy tíz hónapos, hasonlóan intenzív nyelvtanfolyam, óvatos becslések szerint is legalább 200 ezer forintba kerül.)
A nyelvtanárok is nyernek az ügyön, az intenzív nyelvoktatás módszertanán keresztül új munkaformákat sajátítanak el, jobban össze kell dolgozniuk. Általános tapasztalat, hogy az itt tanító idősebb tanároknak is nőtt a kísérletezési kedve.
A NyEK-es osztályok maradék óraszámát kitöltendő a diákok legalább négy órában informatikát, valamint magyart, matekot tanulnak, ezen kívül az Oktatási Minisztérium javaslata alapján az iskola választhat például tanulásmódszertant, önismeretet, viselkedéskultúrát és egészségnevelést, ami szintén nagyon dicséretes és támogatandó, hiszen ha másról nem, a mai fiatalok viselkedéskultúrájáról biztos mindenkinek megvan a véleménye. A tanulásmódszertannal, önismerettel megkínált osztályok az általános vélemény szerint jobb közösséget alkotnak, és együttműködőbbek az átlagnál. Az ilyen osztályokban a nem nyelvszakos tanárok is nyerhetnek a dolgon. A magyar- és a matektanulás egy teljes évvel kitolódik. Lehet kényelmesen haladni, hosszan ismételni, felzárkóztatni, egy-egy problémánál elidőzni.
Mindez szép, de...
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium 2006 tavaszán egy átfogó felmérést készített a nyelvi előkészítős évfolyamot indító iskolákról. Ennek során megkérdezték a diákokat, a szülőket és a tanárokat is. Ebből a két évvel ezelőtti tanulmányból és az azóta gyűjtött tapasztalatokból úgy tűnik, hogy ami olyan szépen hangzik az elvek szintjén, az gyakorlatban nem mindig működik tökéletesen: a NyEK sok problémát, kérdést vet fel és sokakban kételyeket ébreszt. Persze a NyEK-et indító középiskolák igen különbözőek mind az ezzel elérendő céljaik, mind a tanítási folyamatban résztvevő tanárok és diákok tekintetében, ezért nem lehet általános véleményt mondani róluk, de egy-egy probléma mégis általánosan jellemző a nyelvi előkészítő évfolyamosokra.
Egy nyelv nyeremény vagy egy év veszteség?
A kérdőívben megkérdezett szülők által említett leggyakoribb probléma, hogy a nyelvvizsga nem követelmény. Az emeltszintű érettségire való felkészítés is csak egy kijelölt cél. Egyévnyi tanulás után egy átlagos osztályban csak két-három gyerek tesz nyelvvizsgát. Gy. Antónia, akinek NyEK-es osztálya tavasszal fog érettségizni, ezen nem csodálkozik. „Sokszor nem a nyelvtudással, hanem az éretlenségükkel van baj. A tizenöt éveseknek a nyelvvizsgán ugyanúgy a nyugdíjrendszerről vagy a munkanélküliségről kell beszélniük, mint a felnőtteknek.” Probléma az is, hogy az előkészítő év után rohamosan csökken az óraszámuk. „Idén, az érettségi évében csak egyetlen nyelvórájuk van. Aki eddig nem vizsgázott, annak szerintem idén csak kopik a tudása.” mondja a nyelvtanár.
Nem veszik komolyan a többi tantárgyat
Sok diák számára ez a legboldogabb középiskolás év, hiszen a heti tizenegy nyelvóra mellett nemigen kell tanulniuk. A néhány matek- és magyaróra mellett tanult egészségtan, viselkedéskultúra, önismeret vagy gépírás tantárgyak igazán nem terhelik le őket. (További, e cikk keretein túlmutató probléma, hogy ezeket a tantárgyakat általában képzetlen, éppen ráérő tanárok tanítják tankönyvek és a módszertan ismerete nélkül.) Ráadásul ebben az évben megbukni sem lehet. Sok tanár panaszkodik, hogy csak lógnak a gyerekek, elszoknak a tanulástól és a „pihenőév” után nehezen veszik fel újra a ritmust. F. Zsuzsa is csalódott „Nagyon örültünk ennek a nyelvi évnek, de a fiam nem szerzett nyelvvizsgát, és az osztálytársai közül is csak kettőnek sikerült. A lányom, aki idén érettségizett, most önkéntes Angliában, simán megtanul angolul. Szerintem ő jobban járt.”
Húszévesen érettségiznek
Tavaly végeztek az első NYEK-es osztályok, úgyhogy igazán frissen megtapasztalt probléma az is, hogy a 18. életévüket betöltő diákok már nehezen tűrik az iskolapadot. Az ilyen osztályokban tanító tanárok a diákok motiválatlanságára, „nyegleségre” panaszkodnak, és a koruk alapján már érett érettségizők is berzenkedve viselik a korlátokat. „Most vagyok 19, érettségin már húsz leszek. A haverjaim idén kezdtek dolgozni, meg egyetemre járnak. Nagyon mennék már el én is a suliból” – panaszolja egy diák.