(Ny)elvi kérdés: multikulti a színpadon
„Na de ki érti meg azt az előadást?” – juthat eszébe az embernek, ha az újvidéki Studio csoport ötnyelvű darabjáról hall. Csak reméljük, hogy mindenki.
Sok mindenhez hozzászokhatott már a mai színházlátogató – színház szavakkal és anélkül, mozgó vagy szinte mozdulatlan színészek, dübörgő zene vagy síri csend a színpadon… no de előadás egyszerre több nyelven? Ráadásul ötön? Nos, az újvidéki közönségnek most módja van ezt megtapasztalni.
A Gogol szövegeire építő koprodukciós darabot Allegória címmel állította színpadra a Studio csoport, az újvidéki Gyermekszínházzal és az Art klinika egyesülettel együttműködve. Igazi színházi csemegével szolgálnak az előadók a közönségnek – nem valószínű, hogy gyakori esemény lenne ugyanis a szerb, magyar, szlovák, ruszin és roma nyelveken is (szó szerint) megszólaló színdarab még a tarka nemzetiségi palettájú Újvidéken sem.
Jan Makan, az előadás rendezője úgy fogalmazott, hogy Gogol darabjában találták meg a megfelelő eszközt a különböző nyelvek közötti kommunikáció megvalósítására. „Olyan kiindulási alapot kerestünk, ami nem akadályoz bennünket abban, hogy a művészet vonzáskörzetében nyelvek és kultúrák közötti kapcsot hozzunk létre” – magyarázta a rendező a szerbiai Danas c. lapnak adott nyilatkozatában.
A darab azonban nem egyszerűen a „multikulti” ma igen népszerű kérdését tárgyalja. A XXI. század férfi-női erőviszonyait boncolgató előadás a gogoli eredetitől kissé elrugaszkodik ugyan, de az alapgondolatot – nő és férfi külön világát – központi kérdéseként tartja meg – tudjuk meg Aleksandra Pleskonjić Ilićtől, az előadás dramaturgjától.
Az előadást – mondhatni, természetesen – megtámogatta a tartomány kulturális titkársága is. Nem lenne nagy csoda, ha a premierről kifelé sétálva megfordulna egy-két néző fejében: bárcsak a színháztermen kívül is ekkora támogatottsága lenne Vajdaságban a sokszínű, soknyelvű, egymás tiszteletben tartását hangsúlyozó álláspontoknak.