Net és Tibet
A buddhista szerzetes hangját lehalkítva éppen a Kína tibeti részén végigsöprő tiltakozásokról és önégetésekről számolt be kolostorában, a Kína északnyugati Csinghaj tartományában lévő Tungzsen (Tongren) körzetben, amikor makacs kopogás hangzott fel. Kop kop kop... A szerzetes vendége összerezzent, ő azonban nyugodtan a hálószobáját uraló házi oltár mellett heverő laptopra mutatott. Mint kiderült, a kopogás onnan érkezett, az elektronikus jel a 700 millió kínai által használt rendkívül népszerű Tencent QQ levelezési rendszer új üzenetének érkezését adta hírül.
Manapság az iPhone összetéveszthetetlen marimbahangja és a Skype dallamos jelentkezése mind gyakrabban hallható Kína havas csúcsokban és magas fekvésű sztyeppékben bővelkedő távoli vidékein is. Még a tibeti nomád pásztorok is szatellitantennákat használnak a kínai tévéadások vételéhez – de ahhoz is, hogy a Szabad Ázsia Rádió és az Amerika Hangja műsorait hallgassák.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A mai nemzedék már sokkal merészebb
Noha jó időbe telt, mára a technológiai forradalom eljutott a tibeti fennsík legtávolabbi részeibe is, megváltoztatta a hétköznapokat, és mind fontosabb szerepet játszik a sok helybéli által fojtogatónak érzett kínai politikával szembeni elégedetlenség terjedésében. Ez a növekvő politikai tudatosság jut kifejezésre a térségben történt önégetések hátborzongató sorozatában, amelyet a hatóságoknak mindeddig nem sikerült megszüntetni. Tavaly március óta harminckét, jobbára fiatal ember gyújtotta fel magát, köztük nők is. Nagy többségük aktív – vagy egykori – buddhista szerzetes volt.
Noha a kormány igyekezett megakadályozni az erre vonatkozó hírek terjedését, öntevékeny állampolgárok és egyszerű szerzetesek számos részletet és fotót tettek közzé az önégetőkről, kijátszva Kína úgynevezett „Nagy (internetes) Tűzfalát” . Az áldozatok tűzhalálának végső pillanatait még azelőtt megörökítik és felteszik a világhálóra, hogy a rendőrség vagy a milícia közbeléphetne.
A friss tanúságtételek, amelyeket a Tibet jogaiért küzdő csoportok a külföldi médiának is gyorsan eljuttatnak, nem egyszer magukban foglalják a tiltakozók utolsó szavait is. Az önégetők nagyobb autonómiát követelnek Tibetnek, illetve a dalai lámának, az 1959 óta száműzetésben élő vallási-szellemi vezetőnek a hazatérését szorgalmazzák.
„A technológia nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy az emberek tudatára ébredjenek a helyzetnek” – fejtette ki Kate Saunders, a Nemzetközi Kampány Tibetért mozgalom kommunikációs igazgatója.
(Forrás: Wikimedia Commons / Luo Shaoyang / CC BY 2.0)
A tibeti emigráns kormány egyik minisztere, Dicki Csojang szerint az önégetők egy olyan nemzedék soraiból kerülnek ki, amely képzettebb az elődeinél, és szorosabb kapcsolatban áll a külvilággal. „Ez a nemzedék sokkal merészebb, magas fokú a politikai öntudata, és egyértelműen jelezni kívánja, hogy mit gondol a tibetiek helyzetéről” – húzta alá Csojang.
Poszter és Buddha-képek
Noha a térségbe érkező és onnan küldött híreket még erősen szűri a kínai kormány, bőséges az információ azokhoz a korábbi évekhez képest, amikor még nem volt olyan elterjedt a mobiltelefon és az internet.
Sok elemzőnek feltűnt, hogy milyen nagy a különbség a négy évvel ezelőtti és a mai helyzet között. Mint rámutatnak, ma sem lehet még pontosan tudni, hogy mi történt a Lhasszában, a Tibeti Autonóm Tartomány székhelyén 2008-ban kirobbant zavargások idején, illetve azok után. Tibeti emigráns csoportok szerint a térségben emberek százait ölte meg a rendőrség, a kínai kormány viszont csak két tucat, többségében han – kínai – nemzetiségű halálos áldozatot ismert el. A zavargásokban játszott szerepük miatt több tibetit halálra ítéltek, és kivégeztek a hatóságok.
(Forrás: Wikimedia Commons / Nathan Freitas / CC BY-SA 2.0)
A tibeti emigráns csoportok mind gyakrabban kapnak telefonhívásokat az előre be nem jelentett utcai megmozdulások idején. A kommunikációs kapcsolat mindkét irányban működik. Márciusban a Kína londoni nagykövetsége előtt rendezett tüntetés egyik résztvevője Skype-on, élőben közvetítette tibeti barátainak a megmozdulást.
A csinghaji Kumbum kolostorban élő 23 éves, Dordzse nevű szerzetes jellegzetes képviselője a modernizálódó új nemzedéknek. Szobáját Kobe Bryant amerikai kosárlabdázó posztere mellett az általa nagyra becsült élő Buddhák képei díszítik, és ott tartja az akusztikus gitárt is, amelyet néha késő este szólaltat meg. Mindazonáltal legféltettebb kincse a számítógép, amelyet hol arra használ, hogy Celine Dion balladáit hallgassa, hol arra, hogy a tibetiek jogait követelő csoportok híreit kövesse. „Mindannyian tudjuk, hogyan kell átugorni a falat – jegyezte meg arra a számítógépes programra utalva, amely lehetővé teszi a kínai internetkorlátozások megkerülését. – Ma mindannyian jobban tudatában vagyunk tibeti identitásunknak, mint valaha.”
(Forrás: Wikimedia Commons / Sgt. Joseph A. Lee, JoeJohnson2)
Ez azonban nem éppen veszélytelen. Két hónapja a szerzetes egyik társát őrizetbe vette a rendőrség, alig néhány nappal azután, hogy egyik barátja Szecsuan tartományból telefonon tájékoztatta a legújabb önégetésről.
Dordzse szerint kollégája azzal követte el a hibát, hogy túl sok emberrel osztotta meg a hírt, ugyanis „a rendőrség mindenütt jelen van”.
A hatóságok kérlelhetetlenek azokkal szemben, akik politikailag kényes információt terjesztenek. 2008-ban egy osztrák AIDS-ellenes szervezet alkalmazottját kémkedés címén életfogytiglani börtönre ítélték, mert e-mailben részletesen beszámolt arról, hogy mit látott Lhászában. Az emigráns csoportok szerint a kormány erőfeszítései az információk ellenőrzésére meglehetősen eredményesek voltak a tibeti autonóm tartomány legnagyobb részében. A hatóságok drákói biztonsági intézkedéseket léptettek életbe, és megtiltották a külföldi újságírók beutazását a térségbe. „A zavaró berendezések a legtöbb lhászai lakos számára lehetetlenné teszik a Szabad Ázsia Rádió adásainak a hallgatását” – árulta el Dan Southerland, a rádió ügyvezető igazgatója. Ám a keletebbre fekvő tibeti területeken, amelyeken a legutóbbi időkig lazább volt a felügyelet, a büntetés lehetősége még nem fojtotta el teljesen az információt. A hajdani szélesebb értelemben vett Tibet Amdo és Kham néven ismert része viszonylag gazdagabb, ez a vidék régóta melegágya az értelmiségi erjedésnek és különvéleménynek. Ebben a ma Csinghaj, Kanszu (Gansu) és Szecsuan tartományokra eső térségben került sor a legtöbb önégetésre és tüntetésre a jelentős kínai katonai erő jelenléte ellenére is. A hatóságok a legkülönbözőbb módszerekkel próbálják fékezni a vitatott információk terjedését. A tibetiek a témától függetlenül csak a helyi rendőrség engedélyével készíthetnek fotokópiát, az internet-kávéházak vendégeinek fel kell mutatniuk az állam által kiadott személyazonosítási kártyájukat. Helyi lakosok felfedték, hogy Kanszu tartományban a rendőrsége márciusban őrizetbe vette mindazokat, akik tanúivá váltak egy piaci önégetésnek, begyűjtötte telefonjaikat és kitörölte belőlük az esetet ábrázoló felvételeket.
„Ha valakit torkon ragadsz, nem lepődhetsz meg, ha az illető visszaüt”
(Forrás: Wikimedia Commons / Ariel Steiner / GNU-FDL 1.2)
Az amerikai lap munkatársa az egyik szerzetestől megkérdezte, nem gondolja-e, hogy az önégetések hullámát éppen az ilyen eseteket bemutató képek váltották-e ki. A Loszang nevű pap azonban fejét rázta, szerinte nem a halottakról készített fotók, hanem a kormány vaskezű intézkedései idézték elő a fiatal emberek öngyilkosságait. „Ha valakit torkon ragadsz, nem lepődhetsz meg, ha az illető visszaüt” – jegyezte meg.