Nem a nyelv, hanem a mentalitás a fontos
A „Kolumbiai Pumák” nevű röplabdacsapat tagjai három kontinensről vannak összeválogatva, a meccsen viszont meg kell tudniuk érteni egymást.
Hogy a női röplabdacsapat játékosai hogyan küzdenek meg a nyelvi választófal okozta problémákkal, arról a columbiamissourian.com számolt be.
A csapat idén 8 új játékost szerződtetett. Fontos, hogy megértsék egymást, ezért a Kenyából, Egyiptomból és más országokból érkező csapattagok, akik közt arab, portugál vagy épp szuahéli anyanyelvű is van, mind igyekeznek elsajátítani az angolt. Egyikük, aki Brazíliából származik, kifejezetten kérte, hogy a legkisebb hibáját is korrigálják.
A pályán azonban mégsem az angol nyelven van a hangsúly. A sportnak saját nyelve van: „az intenzitás és az ünneplés mindenhol ugyanúgy fejeződik ki” – mondja Melinda Wrye-Washington, a csapat edzője. És nemcsak a sportnak, a csapatnak is saját jelnyelve van.
Ha valaki megnézné őket edzés közben, néhány szót vagy szótöredéket hallana, de észrevenné a karhasználattal való kommunikációt is.
Az edző szerint a gördülékeny kommunikáció kialakulása mindig nehéz folyamat, és ez független attól, hogy egy csapat csak amerikaiakból áll-e, avagy nemzetközi. A játékosoknak jelszavakat kell kiáltaniuk egymásnak hangosan, amik a teremben visszhangoznak is, de ez sportnyelv, aminek a megtanulása és helyes használata mindenkinek ugyanolyan erőfeszítés.
A legfontosabb a játékosok beilleszkedése és a helyes morál. „Mindenkinek egyvalamit kell igazán megértenie: a bajnoki mentalitást” – mondta az edző.