Mit rejt Mátyás lovas szobra? - üzenetek a jövőnek
Ön személy szerint mit üzenne dédunokái generációjának? A kolozsvári Mátyás szobor e pillanatban restaurálás alatt áll, ami kiváló alkalom arra, hogy elrejtsék benne a jövőnek szóló üzeneteket. Írhat Ön is – de cikkünkben szemezgethet a már eddig elküldött kommentekből is.
Vajon mit üzenne mondjuk majdani ükunokájának, ha véletlenül jelen lenne akkor, amikor a kolozsvári Mátyás szobrot a következő alkalommal restaurálják? Ekkor bontják majd fel ugyanis legközelebb a lovas szobrot, Fadrusz János városjelképnek számító alkotását. A ló beljesébe most időkapszulát helyeznek el; ebbe írhat mindenki, aki a jövőnek üzenni akar.
Az akció ötletgazdája a restaurálást vállaló szobrászművész, Kolozsi Tibor, és a Mátyás király szellemi örökségét kutató és ápoló Amaryllis Társaság volt.
(Forrás: Jászai Csaba/MTI)
A kezdeményezéshez a Transindex nevű portál is csatlakozott, ahová május 14-ig mindenki beírhatja a jövőnek szóló üzeneteit. A kommenteket aztán összegyűjtik, kinyomtatják, és május 15-én a restaurátor „bevarrja” azokat a ló gyomrába. Az utókor címzettjei a következő restaurálás alkalmával olvashatják majd el a kapszulában rejtőző papírtekercseket.
Érdemes szemezgetni a már eddig beérkezett kommentekből, amik között komoly-patetikus éppúgy akad, mint mókás-vicces.
EszZsiSzi például sokatmondóan közli: „A málnaszörp mindennél jobb, mint a kóla!”, míg Jakab-Benke Bíborka (feltehetőleg diák) tanulságos helyzetjelentéssel szolgál: „2010-ben divat: bunkónak lenni, nem tanulni, kocsmázni és káromkodni.”
Csiki Árpád ezzel szemben felelősségre inti az utókort: „Mint egykor Trójában harcosokat rejtettek a faló belsejébe, ma magyar szavakat rejtünk a bronz lóba. Adja Isten, hogy évek múlva ne csak nyelvemlék legyen ez, hanem Kolozsvár többsége értse, beszélje, szeresse és büszke legyen erre a nyelvre. A nyelv ma is menedékünk, identitásunk. Büszkék lehetünk rá. Ti az utókor, őrizzétek tovább, adjátok fiaitoknak át. Üdvözlet a múltból.”
Némileg ehhez kapcsolható Eszenyi Gábor üzenete: „Remélem, hogy 50-60 év múlva valaki magyarul el is fogja tudni olvasni, mindazt, amit írtak.” (Bár a Matteosaurus Rex nevű kommentelő némileg szkeptikusnak tűnik ez ügyben: „Írnék valamit, de nem tudok kínaiul.”)
Sipos Zoltán a komor hangokat igyekszik tompítani, amikor azt írja: „Bárki is olvassa ezeket a sorokat, remélem, örvendezni fog, legalább egy kicsit. Vagy legalább elmosolyodik. Hogyha így a múltból adhatok egy tanácsot, akkor ez az: próbáljátok élvezni az életet és a várost, ha már úgy adódott, hogy Kolozsváron éltek. Ne küzdjetek, ne szenvedjetek, ne aggódjatok, ne beszéljetek annyit a történelmi sérelmekről, ne ápoljátok görcsösen azt a nyavalyás kultúrát, hanem üljetek ki a placcra, s egyetek meg egy fagyit a gyerekekkel. Vagy olvassatok el egy jó krimit a Sétatéren. Ne kövessétek el azt a hibát, mint a 20. századi kolozsvári magyarság, mely annyira besavanyodott, hogy már pozitív dolgokon is csak szomorkodni tudott.”
A kommentek legnagyobb része szerencsére egyáltalán nem támasztja alá az említett besavanyodott, szomorkodó hangulatot. Anita például így ír (sic.): „Szia olvaso!:) Ami igaz ertekek: baratok, szerelem, boldogsag, mosoly, csoki, setalas, hintazas, baratokkal ejjeli bujocskazas vagy csak kint logni veluk, fesztivalok, zene az elet, pillanatkepek, sajat magadon nevetni, kirandulasok, egy jo beszelgetes, nem szegyelni semmit, nemzetiseg felvallalasa, legy buszke, hogy magyar vagy!...remelem ezek meg mind fontosak minden embernek hiszen ettol boldog egy emberi elet:)”
Kiss Arnold viszont a bankszámlaszámát adja meg az utókornak, amire bármilyen valutát szívesen lát, mert „hatalmas ötleteivel megváltaná a világot, csak kéne egy jó mecénás”. És – elkerülendő, hogy olyan pénzt küldjenek, ami még vagy már nincs – azt is hozzáteszi: „A 100 lejesen most egy lila, bajszos szemüveges román úr van. Mivel ebből a pénzből kevés cigit lehet venni, hát vagy 600 darabot kérnék, és minden évben ismételjétek ezt meg.”
Egy másik hozzászóló pedig az ABC-t is leírja – arra az esetre, ha netán az utókor nem ismerné azt. S a biztonság kedvéért utóiratban hozzáfűzi azt is: „a csávó pedig a lovon, Mátyás az Igazságos. A sok népmesében mindig kibabrált mindenkivel. De mivel jó csávó volt, s az esze aranyat ért, mi is tettünk a fejébe egy kilót. Vegyétek ki!” Erre a megjegyzésre jól rímel az mf nevű regisztráló favicce: „Meghalt Mátyás, lóban az igazság!”
Összegzésnek talán mégis Haha rövid, de velős kommentje illik ide leginkább, aki arra figyelmeztet:
„Élni jó, jó?”