Miért nem lehet szavak eredetéről szóló cikkeket csak úgy lefordítani?
Azért, mert hülyeség lesz az eredmény. Hegyeshalmi Richárd írja az Indexen:
A narancs szó eredetileg az ófrancia orenge-ből származik, pontosabban a pomme d'orenge-ből. Az etimológusok azt is megfejtették, hogy ez a szó az arab és perzsa nyelvben is használt naranj-ból származik, az meg a szanszkrit naranga-ból.
A cikk magyarul íródott, de a magyar narancs szó természetesen nem az ófrancia orenge-ből származik, hanem az olasz arancia [arancsa] (korábban narancia [narancsa] valamelyik északi nylevjárási alakjából (az arab alak ejtése is [narandzs]). A franciába már az szókezdő n nélküli alak került.
Bár a cikk nem adja meg forrásait, nyilván az angolra, és nem a magyarra vonatkozik az sem, hogy a narancsárgát korábban a sáfrány színéhez hasonlították. Különösen furcsa azonban az angol különlegességeként említeni az alábbiakat:
Mellékszál, de az angol nyelvben a vöröset sokszor narancssárga dolgokra is használják, mint az őz vagy az emberi haj színére. Vagy a vörösbegy mellkasi tollazatára, pedig az olyan narancssárga, mint egy szíven lőtt naplemente.
Vajon a magyarban miért hívják a madarat vörösbegynek? Természetesen azért, mert a szívenlőttnaplemente-narancssárgaságú begyet magyarul is vörösnek nevezték. Ez egyáltalán nem furcsa, hiszen, mint korábban erről írtunk, a nyelvek csak néhány alapszínt különböztetnek meg, és csak szükség esetén vezetik be a sajátos árnyalatokat jelölő elnevezéseket.