Mi is az a „kiegyensúlyozatlan" tudósítás?
Ismét a magyar belpolitikai fejleményekkel, elsősorban a médiatörvénnyel foglalkozik keddi, A demokrácia veszélyeztetése Magyarországon című cikkében a The Washington Post.
A tekintélyes amerikai napilap írásának szerzője Anne Applebaum amerikai történész, újságíró, Kelet-Európa-szakértő, Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter felesége, akit – mint cikkében maga is megemlíti – két hete a budapesti Terror Háza Múzeum és a Mol Nyrt. közös Petőfi díjával tüntettek ki a szovjet Gulag-táborok és a kelet- és közép-európai kommunizmus történetének kutatásáért.
Applebaum Fehéroroszországot és Magyarországot összevetve megállapítja, hogy míg az előbbiben egyáltalán nem történt meg a kommunizmusból a demokráciába való átmenet, addig Magyarország a NATO és az Európai Unió teljes jogú tagja, működő politikai pártokkal és húszéves múltra visszatekintő szabad választásokkal. A kommunizmusból a demokráciába való átmenet Magyarországon egyértelműen sikeres volt – írja.
Az elmúlt néhány hónapban azonban – folytatódik a cikk – Magyarország arról adott példát Európának, hogy milyen törékeny dolog a demokrácia – még ott is, ahol működik. Miközben Fehéroroszországot olyan vezetővel verte meg a sors, aki nem elég népszerű ahhoz, hogy erőszak nélkül hatalmon maradjon, Magyarországnak olyan vezetője van, aki túlságosan népszerű – vagy túlságosan nagy a többsége – és aki képes megváltoztatni országa törvényeit és alkotmányát, hogy hatalmon maradhasson mindenféle erőszak nélkül.
Az elmúlt nyolc évben – írja – Magyarországot az egyik legalkalmatlanabb európai kormány irányította. A magyar szocialisták feltornászták az államadósságot, elmulasztották a reformokat, és külföldi bankszámlákra síbolták az ország pénzét. A szerző felidézi az őszödi beszédet, az azt követő budapesti zavargásokat és a szocialisták megsemmisítő választási vereségét. De – folytatja – a győzelem nem volt elegendő Orbánnak, aki ellenzéki éveit arra használta, hogy előkészítse a revansot az őt nem támogató újságírók, a rá nem szavazó választók, minden „korrupt és alkalmatlan" ellenfele ellen. Hivatalba lépése óta kinevezett egy testületet az új alkotmány kidolgozására, megfosztotta a költségvetési tanácsot ellenőrzési jogától, és megkurtította az alkotmánybíróság jogköreit. Legutóbb törvénycsomagot fogadtatott el a média irányításáról. A Médiatanács kizárólag fideszes kinevezettekből áll, akik 1 millió dollárig terjedő bírságot szabhatnak ki a „kiegyensúlyozatlan" tudósításokra, és a testület feladatául kapta „az emberi méltóság" védelmét is, „bármit is jelentsen ez".
A törvény – célja szerint – nem csupán a magyar médiát fogja ellenőrizni, hanem a magyarok számára az interneten vagy bárhol másutt elérhető minden médiát, ami lehetetlen feladat, hatalmas megfigyelő és ellenőrző rendszer létrehozását feltételezi. Ezenkívül korlátot szabtak a bűnügyekkel összefüggő tudósításokra, amelyek terjedelme nem haladhatja meg az adásidő 20 százalékát, jóllehet a törvény nem definiálja, hogy mit kell érteni „bűnügyek" alatt, s hogy ebbe például a kormányzati korrupció is beleértendő-e.
Megemlíti, hogy a Fidesz támogatói „nagyon utálják", ha a liberálisok „lefasisztázzák" őket. Az amerikai újságírónő véleménye szerint sem a „fasizmus" a probléma ezzel a kormánnyal, hanem az, hogy határtalanul lenézi a „liberális elitet" és a „fősodratú médiát". Ez nem magyar sajátosság, sok amerikai politikus is szívesen megbüntetné a „kiegyensúlyozatlan" újságírókat, akik nem tisztelik az „emberi méltóságot" – jegyzi meg.
„Az a hajlam, hogy ellenőrizzék, mit hallhatnak és mit írhatnak az emberek, a világnak ezen a táján a régi baloldalban, s nem az új jobboldalban gyökerezik. Egy barátom, akit a minap a Magyar Rádióban felfüggesztettek állásából a médiatörvény bírálata miatt, azt mondta, hogy egy közelmúltbeli szerkesztőségi értekezlet légköre olyan volt, mintha ’az ötvenes évekbe mentünk volna vissza’. Azzal a különbséggel, hogy mulatságos volt, nem félelmetes, s hogy utána senkit sem kínoztak meg" – fejeződik be az amerikai lap cikke.