0:05
Főoldal | Rénhírek

Mély hangja volt a gyilokmadárnak

Egy csőrkoppintással leterített volna egy embert – mély hangon „trillázott”.

MTI | 2015. április 12.

Egy gyilokmadár 3,5 millió éves, csaknem teljes csontváza került napvilágra Argentínában, a lelet rekonstrukciója alapján a Córdobai Nemzeti Egyetem paleontológusai feltételezik, hogy a csúcsragadozónak mély hangja volt.

Az argentin kutatók eredményeiket a Journal of Vertebrate Paleontology legújabb számában ismertették.

A Phorusrhacidae családhoz tartozó gyilokmadarak főleg Dél-Amerikában éltek. A dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalása után jelentek meg és a 2 millió évvel ezelőtti eltűnésükig a kontinens csúcsragadozói voltak. A legnagyobb gyilokmadarak magasság elérte a 3 métert – írta a tanulmányt ismertető összefoglalójában a BBC.

Olvasónk bizonyára nem tartott volna gyilokmadarat kalitkában
Olvasónk bizonyára nem tartott volna gyilokmadarat kalitkában

 

„Egyedülálló anatómiai sajátosságokkal, rendkívül hosszú hátsó lábakkal, hatalmas koponyával rendelkeztek, kampós csőrük egyetlen csapásával képesek volt elintézni a prédát” – ismertette a Phorusrhacidae-család jellegzetességeit Federico Degrange, a tanulmány társszerzője.

A 3,5 millió éves, 90 százalékban ép fosszília Mar del Plata közelében, az Atlanti-óceán partján került napvilágra. Közepes méretű gyilokmadárról van szó, amelynek magassága 1,2 méter lehetett, testsúlya nem haladta meg a 18 kilogrammot. A most felfedezett faj a tanulmány vezető szerzője, Fernando Scaglia tiszteletére a Llallawavis scagliai, azaz Scaglia csodálatos madara nevet kapta.

A feltételezések szerint a Llallawavis scagliai faj egyedei kisebb  emlősökre és madarakra vadászhattak. A lelet legfőbb érdekessége a madár épségben fennmaradt koponyája, amelynek alapján a tudósok következtethettek a Llallawavis scagliai egyedeinek érzékelőképességére.

A paleontológusoknak sikerült rekonstruálniuk a belső fül anatómiáját, és jelenkori madarakkal történő összehasonlítása alapján azt vélelmezték, hogy a gyilokmadár az alacsony frekvenciájú hangokat érzékelte.

„Ebből logikusan következik, hogy a hangjuk is mély lehetett, olyasféle hangokat hallathatott, mint a strucc vagy az emu” – fogalmazott Federico Degrange.

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!