0:05
Főoldal | Rénhírek

Magyarul tanuló csángók

Se románok, se magyarok? A szórványban élő moldvai csángók megpróbálják megszervezni a magyar nyelv oktatását, de nincs könnyű dolguk.

nyest.hu | 2010. április 8.

„...mióta járok magyarórára, már értem, hogy mit mond a nagymamám” – írja fogalmazásában egy csángóföldi kislány. Nincs egyedül azzal, hogy „újra” kell tanulnia magyarul, ha meg szeretné érteni a nagyszülei beszédét: a csángó magyarok közül sokaknak egyáltalán nincs lehetőségük az anyanyelvükön tanulni.

A Magyar Szó vajdasági napilap beszámolója szerint ma körülbelül kilencezer csángó magyar kisgyerek tud még magyarul. Ez tulajdonképpen pozitív adat: nem egy olyan hat-hétezres falu van, ahol akár 900 magyar gyerek is jár iskolába – mégis csak románul folyik az oktatás, számol be Hegyeli Attila, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének oktatási felelőse a lapnak. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy nincs elegendő tanár.

Az egyház sem ad túl sok segítséget – derül ki az oktatási felelős szavaiból. A román (egyébként katolikus) papok ugyanis ódzkodnak a magyar nyelvű szertartásoktól, a magyar hagyományok, kultúra megnyilvánulásaitól. Elég erős ellenszélben folyik tehát a magyaroktatás Csángóföldön. A gyerekek így az iskolán kívül, délutáni órákon tanulhatnak magyarul – ma már 21 településen.

A csángók elsősorban a romániai magyarság támogatására számítanak, bár Székelyföldről eddig nem sok segítséget kaptak – derül ki a szervező szavaiból. Persze magyarországi és európai uniós programok keretein belül is lenne mód a segítségnyújtásra – és a kölcsönös gazdagodásra. „Itt nem csak segítségről van szó, mert aki járja Csángóföldet, az nemcsak ad, hanem kap is” – véli Hegyeli Attila.

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (3):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
7 éve 2017. február 28. 12:29
3 Untermensch4

@Irgun Baklav: "A részben eltérő szókinccsel együtt is meg lehet érteni a csángókat, csak néhol nehezebb."

Igen. És amit nem értünk azt meg tudjuk kérdezni "magyarul", hogy ugyan írná körül. A szókincs-eltérés sztem olyan "probléma" aminek a megoldása az lenne (főleg így, az informatika korában) ha szókincset bővítenénk. Az "ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy" bölcsességének az "egynyelvű" változata ha saját szókincsével (nyelvváltozatok ismeretével) a saját nyelvén az "egy ember" teljesebb, több.

Ha a "miloft" az a "malaszt" (az archangel sztem az arkangyal) akkor ezekre is azt mondom hogy érkezésekor idegen szó, idővel "asszimiláljuk", nem kéne a nyelvőröknek idegeskedni.

7 éve 2017. február 27. 22:36
2 Irgun Baklav

@Untermensch4: Ilyen példa más nyelvekből és nyelvekben is van dögivel, a nemlatin magyar paraszolvenciától az angolul tökmást jelentő német „handy”-ig (ez bekerült még az oxfordi szótárba is, mint „európai” [nyelvjárási] szó: en.oxforddictionaries.com/definition/handy )

A részben eltérő szókinccsel együtt is meg lehet érteni a csángókat, csak néhol nehezebb. Az egyik itteni nyestes cikkhez van is beágyazott videótartalom csángó szinkronnal: www.nyest.hu/hirek/magyarul-de-megsem

Szerintem még mindig sokkal könnyebb ezt megérteni, mint a Halotti Beszédet értelmezni, pedig mindenfajta szláv meg latin idegen parazita szavak már akkoriban is betüremkedtek a szent magyar nyelvünkbe (miloſt, archangel stb.).

7 éve 2017. február 27. 21:54
1 Untermensch4

@Irgun Baklav: A mérhetőség egy humoros utalás lett volna. Vannak akik egy-egy múltbeli elképzelt aranykorbeli pillanatképnél akarnák stabilizálni/megálítani a történelem kerekét. Akik nyelvileg a nyelvújítás előtt vélik látni ezt az ideális pillanatot, azoknak a nyelvújítás előttinek leginkább mondhatóan beszélő csángók nyelvét kellene "igazi" magyarnak gondolni, "túl sok" "kigyomlálandó" román jövevényszóval a szókincsben (és hoppá, maguk válnának így az álmodozók szigorú nyelvújítókká amit ők maguk "restaurálásnak/javításnak" gondolnak...).

Azt a logikát követve amikor a legrégebbi kiásott ősemberig visszamenőleg magyarokat akar vki látni, a csángók eléggé jól állnak, a szókincs eltéréseit leszámítva tudtommal meg lehet érteni a csángókat "magyarul". A szókincsbeli eltérés meg olyan hogy pl a kb 120km-re lakó rokonom amikor "pad"-nak mondta amit én "padlás"-nak, éppen azt is lelkünkre lehet venni szókincsbeli eltérésként. Meg az angol vagy német (-eredetű) szavakat is amiket használunk ( és magyarosítgatunk apránként, ugyanezen beszélgetésnél vetődött fel hogy ami nekem "sparhelt" az is lehet "spar", ez utóbbival már sztem nehéz lenne megmagyarázni hogy ez egy német szó, még ha van is "spar" a németben, azt sztem nem kályhafélére használják.