Magukat jó cigányoknak nevezik
(Forrás: ELTE)
Bakó Boglárka előadását a kulturális antropológia fogalmának meghatározásával kezdte: néhány vezető antropológus definíciójával illusztrálva felvázolta a hallgatóságnak mivel is foglalkozik a kulturális antropológia tudománya, ezen belül pedig milyen módszerekkel dolgozik az adott kutató. Ahogy a kulturális antropológusok általában, úgy az eladó is olyan társadalmi fogalmakat és kisközösségi sajátosságokat kutat és tár fel, amelyek összességében az adott kulturális térben másságként jelennek meg. Bakó Boglárka felhívta a figyelmet rá, hogy ez a másság – az antropológia egy alapvető fogalma, a relativizmus szerint – korántsem az alacsonyabb rendűséget jelöli, sokkal inkább egy értékes sajátosságot. A kutatási módszerek közül a résztvevő megfigyelést emelte ki, melynek lényege, hogy a kutató a vizsgált közösséggel hosszabb-rövidebb időt együtt élve térképezi fel annak működési mechanizmusait, szokásait és mikrotársadalmát. Az első kézből származó élmények segítségével, a helyben megfigyelt eredményeket aztán utólag értékelik ki: Bakó Boglárka kutatása egy OTKA-projekt keretében valósult meg, melynek eredményei hamarosan könyv formájában is elérhetők lesznek.
A kutatások közel tíz évig, 2006 és 2015 között folytak egy Pest megyei, a fővároshoz közel eső, kárpáti cigányok által lakott településen. A kárpáti cigányok a roma kisebbségen belül egy sajátos csoportot képviselnek: magukat romungro cigányoknak, azaz magyar cigányoknak tartják, de saját nyelvüket – habár mára már csak három-négy faluban beszélik – megtartották. A vizsgált csoport tagjai egy alapvetően soknemzetiségű falu lakosai, akik korábban szegkovácsként és kőfaragóként dolgoztak a környékbeli településeken.
Bakó Boglárka a cigány nők munkavállalási lehetőségeit és szokásait vizsgálta: előadásában négy különböző korosztályba tartozó asszony életútjának egyes állomásait mutatta be, interjúrészletekkel illusztrálva. Az interjúk végén, azokat összegezve az asszonyok különböző, önmaguk által meghatározott stratégiát vázolta fel: arról beszélt, hogy a különböző helyzetekben a nők milyen viselkedési formákat követnek annak érdekében, hogy minél könnyebben asszimilálódjanak a magyar többségű munkahelyeken, illetve minél gördülékenyebben tudjanak együtt dolgozni munkatársaikkal úgy, hogy saját cigány identitásukat és szokásaikat is megtartják, illetve munkatársaik tiszteletben tartják azokat.
A megkérdezett alanyok a cigánysággal kapcsolatos bevett sztereotípiákat elfogadják, azonban verbálisan ezekre igyekeznek minél nyomatékosabban rácáfolni: magukat jó cigányoknak nevezik, akik dolgosak és dolgoznak, olyan kisebbségnek, akik törekednek arra, hogy egyenlőnek fogadják el őket. A külső – elsősorban magyar – közösségekben dolgozó cigány nők önmagukat különbnek tartják az otthon szintén dolgozó, de férjük felügyelete alatt tevékenykedő nőknél, a rániknál: habár önálló jövedelmük a családi kasszába kerül, mégis függetlenebbek, több mozgásterük van, így a hierarchiában is egy szinten állnak a közösség férfi tagjaival. Az előadás zárásaként Bakó Boglárka egy filmet vetített le, a riport szintén az általa vizsgált közösség két tagját mutatta be: egy házaspár beszélt a kárpáti cigány közösség munkavállalási szokásairól, valamint saját tapasztalataikról.
Forrás: ELTE