Könyvek nélküli könyvtár
A könyvtárépületek helyett jönnek a beépített könyvtárosok? Vigyázzon, Önt is inzultálhatják egy büfében!
A Magyar Információbrókerek Egyesülete november 13-án tartja a Könyvek nélküli könyvtár – Tájékoztatás elektronikus forrásokból című konferenciáját. A cím sokféle értelmezésnek ad teret, és azok mindegyike felveti a hagyományos „könyv-tárral” kapcsolatos elképzelések tarthatatlanságát, a könyvtáros szakmán belüli értékválságot. Nem mintha a tudomány könyvtárnak nevezett csarnokában való csendes elmélyülés, építkezés vagy éppen kikapcsolódás ne hordozna továbbra is értéket! Ugyanakkor a használói igények – melyek kielégítésére a könyvtár intézményét több ezer évvel ezelőtt létrehozták –, átrendezik a hangsúlyokat.
(Forrás: Wikimedia Commons / Jorge Royan / CC BY-SA 3.0)
Az amerikai Columbus Metropolitan Library (közkönyvtár) nem reprezentatív, de elgondolkodtató 2014. októberi használói felmérése szerint a hagyományos könyvtárfelfogáshoz képest a fogalmi imázstérképen
- a „könyv” jelentősen, az „olvasás” és a „kutatás” némileg visszaszorult, a „csend” kifejezés eltűnt;
- növekedett valamelyest az „információ” fontossága;
- markánsan megjelent a „közösség” és a „technológia” fogalma.
Amennyiben a könyvtárak továbbra is a köz intézményei kívánnak maradni, komolyan figyelembe kell venniük ezeket a jelzéseket. A könyvnélküliség azonban továbbra sem egyértelmű… Az alábbiak mindegyikére gondolhatunk a fogalom kapcsán:
- nyomtatott könyvek nélkül? (tehát csak e-könyv?)
- folyóiratokból? (csak kurrensebb szakirodalom?)
- nyomtatott dokumentumok nélkül? (akkor fizikai tárolóhelyiség sem kell?)
- könyvtári épület sem kell? (csak virtuális tájékoztatószolgálat?)
(Forrás: Wikimedia Commons / Arild Vågen / CC BY-SA 3.0)
Akárhogy is, úgy tűnik: fizikai kötöttségektől mentesebb, naprakészebb szolgáltatást várnak a felhasználók. S e szolgáltatást nyújthatja a könyvesboltok és az elektronikus média mellett akár a többnyire közpénzből fenntartott könyvtár is. Annak ellenére, hogy minden könyvtárban végzett munkafolyamatnak komoly, tőkeerős, nemzetek feletti szintű konkurense van, kezdve a dokumentum-kiválasztástól (pl. Amazon) az gyűjteményépítésen keresztül (pl. Elsevier kiadó, Thomson-Reuters, Google, Netflix) a tájékoztatásig (pl. Google, tanácsadó vállalkozások).
Az USA-ban kb. 2000-től beszélhetünk könyvek nélküli könyvtárról. Első megjelenései a műszaki könyvtárak (Kansas, Stanford, San Antonio, Drexel egyetemein), a vállalati információs központok (itthon is, ahol nincs idő és pénz a nyomtatott könyvek iránti nosztalgiára). A jelenség a közkönyvtárak esetében is megjelent, például a texasi Bexar megyében, ahol a „könyvtár” gyakorlatilag szakképzett és kisegítő személyzetből, számítógépteremből, internetből és előfizetett (e-könyv)-adatbázisokból áll. Korábbra datálódnak a tudományos és üzleti kiadók elektronikus folyóirat- és könyv-tárai, ahol az e-dokumentumokat közzéteszik A helyesírási szabályzat alapján: Periodikaarchívum és -adatbázis. (A szerk.)(például a Magyar Elektronikus Könyvtár, Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis), és ahol számos fizetős értéknövelt szolgáltatást kínálnak témafigyeléssel, algoritmusalapú referensszel, azaz tájékoztató szolgáltatással – pl. a magyar tudományos közösség számára az EISZ-en (Elektronikus Információszolgálat) keresztül is elérhető ScienceDirect. És ide tartoznak a magánemberek (torrent)gyűjteményei is – melyek intézményi szinten nem jelennek meg, ugyanakkor fontos forrásai az személyes informálódásnak.
(Forrás: Wikimedai Commons / Remi Mathis & Marie-Lan Nguyen / GNU-FDL 1.2)
A könyvnélküliséget felfoghatjuk úgy is, hogy a legfrissebb információra van szükség, amelynek még nem volt ideje papírra kerülni, amely emberek fejében vagy webes tartalmakban jelenik meg. Ezekhez a hozzájutást a telefon (ismerősök, szakemberek felkeresése) és az internet jelenti. Az ilyen információk szolgáltatását információs tanácsadók, információbrókerek kínálják.
A fizikai könyveket, sőt, adott esetben a könyvtárépületet is kikerülő szolgáltatás a chat-referensz (pl. Corvinus Egyetem Könyvtárában), a telefonügyelet (tudakozók, ügyfélszolgálatok esetében), az email-referensz (pl. a magyar Libinfo vagy nagy testvére, az Ask a Librarian). Izgalmas gyakorlat az embedded librarian, azaz ’beépített könyvtáros”, aki a hegy és Mohamed hasonlatát komolyan véve – ha a használó nem megy a könyvtárba, akkor a könyvtáros megy a használóhoz – maga keresi fel a célcsoportokat, és épül be munkafolyamataikba. Az ilyen könyvtáros természetes előfordulási helye a vállalati kutatórészleg, a rektori titkárság, az osztályterem, a hírszerzőcsapat, a hallgatói büfé, ahol a hallgatókat „inzultálva” egy laptoppal kezében segít nekik aktuális tanulmányi feladataik megoldásában.
(Forrás: Wikimedia commons / Abc10 / CC BY-SA 3.0)
A Magyar Információbrókerek Egyesületének konferenciája a téma összetettségének megfelelően kínál előadásokat a térítéses információszolgáltatás folyamatában jelentkező használói elvárások azonosításáról, az archív tartalmak digitális központi szolgáltatásáról, a könyvtárak helyismereti digitalizált anyagainak szolgáltatásáról, egyetemi könyvtári és nagyvállalati könyvtári jó gyakorlatokról, a webes források tájékoztatásban való használatáról, valamint a naprakész és archív sajtóinformációk szolgáltatásáról.
A szerző a Magyar Információbrókerek Egyesületének elnöke.
Ki kell mondani: a hagyományos, dohosodó, poros, szétmálló könyvek kora lejárt!
Elektronikus könyvek kellenek, de az olvasásukon még dolgozni kell. A jelenlegi 5-10 hüvelykes e-könyvolvasók az olvasóközönség megcsúfolását jelentik. Dolgozni kell még a technikán. Most nem olyanra gondolok, hogy a papír szagát is visszaadják (meg fogják ezt is csinálni az őrült tudósok! :-), hanem a fizikai könyvolvasás élményét kell visszaadni, sőt, annál is többet. Mire gondolok? Például, olyan nagyobb, vagy kivetítővel kombinált e-könyvolvasóra, amelynél az épp olvasott oldal mellett bele tudok kukkantani az előtte vagy utána lévő oldalakba is. Olvasás közben most is megteszi az embert, hogy bedugja az ujját a lapok közé, majd vissza/előre lapoz, hogy egy olyan táblázatot/képet/szöveget megnézzen, ami kapcsolódik az aktuális oldalhoz. Ugye?
A másik: az e-olvasó előnye, hogy a lap egy-egy részletét ki tudom nagyítani. Gyakorlatilag, ha elég nagy az olvasó, az olvasószemüveget el is lehet felejteni. Most olyan dolgokról nem ebszélek, hogy kijelölök egy részletet, például személynevet, földrajzi nevet stb. és a Wikipédián azonnal rákeresek az infókra, így csekkolva, hogy a szerző nem kamuzik-e.
Hadd ne soroljam!