Könnyen kinyírhatjuk magunkat az interneten
Érdemes meggondolni, mielőtt megint kommentelünk egy idiótát, vagy esetleg újra letöltjük a bombakészítők kézikönyvét a netről: egyáltalán nem egyszerű eltüntetni a nyomainkat aweben. Az is lehet, hogy mind jogilag, mind technikailag egyszerűen lehetetlen.
Ön 2005-ben szexi képeket keresett a Google-ön? Forró hangú csevegést folytatott partnere legjobb barátnőjével 2010-ben a Facebookon? Sajnos, az internet egészen régi dolgokra is jól emlékezhet, még akkor is, ha ön azt hiszi, minden kompromittáló dolgot rég törölt.
Nem tökéletes láthatatlanság
Azt, hogy hogyan létezhetünk névtelenül, azonosítatlanul az interneten, uniós szabályok biztosítják. Az Európai Unió azon is dolgozik, hogy kikényszerítse a szolgáltatókból azt, hogy kérésünkre teljesen törölni lehessen minden náluk tárolt adatunkat. Azonban ez a dolog koránt sem egyszerű kérdés – mutat rá a New Scientist.
A brit tudományos lap arra próbált választ kapni, hogy mit jelent a fiókunk törlése a gyakorlatban. A válasz akár sokkoló is lehet: alapvetően nem sokat.
A Facebook esetében a fiók törléséről a Súgóközpont annyit mond el, hogy
- „...a fiók végleges törlése azt jelenti, többé nem fogod tudni újra aktiválni a fiókot, és nem tudsz semmit lekérni, amit hozzáadtál.”
- „Ha törlöd a fiókodat, többé senki nem fogja látni azt a Facebookon.”
- „Az adatok a törlés ideje alatt nem érhetők el a Facebook többi felhasználója számára.”
Mindez azt jelenti, hogy míg az adataink valóban elérhetetlenné válnak a világ számára, semmi sem garantálja, hogy a Facebook szerverein ne lennének jelen továbbra is. A New Scientist által megszólaltatott kutató, Brendan Van Alsenoy szerint a közösségi portál esetében egyáltalán nem világos, hogy a törlés valamennyi adatra vonatkozik-e, vagy csupán az adatok nyilvános elérhetőségére. A lap kérésére a Facebook maga is megerősítette, hogy egyes anyagok példányai technikai okokból valóban az adatbázisban maradhatnak, azonban ezeket az adatokat leválasztják a személyes azonosítókról – az uniós előírások szerint pedig, ha az adatokat megfelelően anonimizálták, a felhasználó már nem is kérheti törlésüket.
Hasonló a helyzet a Google esetében is. Annak érdekében, hogy életlenül se lehessen valakinek a fiókjába betörve törölni a teljes előéletét, a Google lehetővé teszi, hogy visszaállíthatóak legyenek az adatok. Míg a keresési előzményeinket például törölhetjük, a keresési naplókat megtartják, leválasztva a Google-fiókról – azaz anonimizálva ezeket.
Dárdával repülőre
Az egyetlen baj mindezzel, hogy a szabályozás egyszerűen képtelen követni a technológiai fejlődést. Az anonimizált adatok újraazonosítása ma már nem okoz komoly problémát és kutatók számtalanszor demonstrálták is ezt. Sokak szerint a teljes anonimzálás egyszerűen lehetetlenség. „Az, hogy valaki azonosítható-e vagy sem, nem kérdés, hanem tény” – mondja Van Alsenoy.
Az, hogy a nagyvállalatok ennyire nehézkesen reagálnak ezekre a kérdésekre, egyszerűen anyagi kérdés is lehet. A University of East Anglia jogászkutatója, Paul Bernal szerint az a tény, hogy például a Facebook az adatait több, földrajzilag igen eltérő helyen található adatközpontokban replikálja újra, bőven elegendő problémát jelenthet: egyszerűen túl sok pénzbe kerülne a teljes törlés. „Azt hiszem, hogy talán már a rendszer felállítása is összetett probléma lenne, az adatok visszakeresése pedig nemkülönben.”
Ész nélkül a neten
A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy már most is számos gyilkossági ügyben ítéltek el embereket olyan bizonyítékok alapján, amelyeket részben webes keresési előzményeik szolgáltattak (olyan keresésekre gondoljunk, mint „hogyan kövessünk el gyilkosságot” vagy „kimutathatatlan méreg”).
A probléma másik fele tehát a felhasználó – pontosabban az, hogy mennyire könnyelműek az internetezők. Egy-egy online megnyilvánulás is komoly károkat okozhat nekünk a jövőben vagy, ahogy David Dunning, a Cornell University in Ithaca, New York kutatója megfogalmazta: „a hosszútávú hatások elhanyagolása” az, ami az embereket sokszor bajba sodorja.
Egyáltalán nem biztos, hogy ezek az információk biztonságban vannak, mondjuk, a Facebook szerverein, pláne, ha anonimizálásuk amúgy sem teljesen megoldott (avagy talán egyáltalán meg sem oldható). Gondoljunk csak arra, hogy bármikor bekövetkezhet egy addig hihetetlennek és teljességgel elképzelhetetlennek tűnő betöréses adatlopás (emlékezzünk csak a Citibankos adatok meghekkelésére). No és ha már hosszútávról beszélünk, azt is érdemes végiggondolni, hogy míg ma egy összeomló, a felhasználók által elhagyatott Facebook teljesen elképzelhetetlennek tűnik, azért ez a jövőben egyáltalán nem lehetetlen. Ki garantálhatja, hogy valamikor nem pont ezek az adatok lesznek a Facebook vagy a Google legértékesebb árucikkei? No és ki garantálja, hogy e Facebook- vagy Google-naplófájlok alapján mikor állít majd össze valamilyen kompromittáló dossziét rólunk egy rosszakarónk?
Legyen szó akár egy 2004-es, kompromittáló Facebookos üzenetváltásról, esetleg késő esti Google-keresések sorozatáról, mondjuk, merevedési zavar témakörben – sokan valószínűleg nem is sejtik, hogy adataik meddig maradnak az interneten, hogy a vállalatok mihez kezdhetnek velük, vagy hogy mennyire könnyen lehet betörni hozzájuk és ellopni őket – mondja Dunning.