Kifelé! – tévétlenítik az ausztrál gyerekszobákat?
Alig van szókincse, nem tud összpontosítani és kissé agresszív a gyerek? Lehet, hogy csak túl sokat tévézett...
Öl, butít és nyomorba dönt – nem, ezúttal nem az alkohol káros hatásairól lesz szó. Ehelyett ugyanis mindennapi társunk, a televízió okozta károktól tartanak a gyermekes szülők és a hatóságok, legalábbis Ausztráliában. A Guardian beszámolója szerint az ausztrál kormány hamarosan részletes információkkal fogja ellátni állampolgárait azzal kapcsolatban, hogy mennyire káros a két év alatti kisgyermekek számára a televíziózás.
Legyinthetünk is, hiszen nem először hallunk ilyesmiről – a tévé előtt bambuló gyerek látványa amúgy sem feltétlenül szívderítő, de hát mit tegyen az elfoglalt szülő? Ennél olcsóbb bébiszittert aligha találna. És mit árthat az a kis képernyőbámulás? A felmérések eredményei azonban elrettentőek. Az adatok szerint ugyanis ausztrál gyerekek például ez a legtöbb időt lefedő tevékenység. Már a négy hónapos babák is háromnegyed órányit töltenek képernyő előtt naponta. Az Egyesült Államokban hasonló a helyzet: ott a két év alattiak tévénézési idejét vizsgálták – ők 1,2 órát „foglalkoznak” ilyesmivel, míg például a nagyobbacska brit gyerekek már több mint öt órát is eltöltenek a televízió és a számítógép képernyője előtt együttvéve.
A tiltakozó, túlzásra hivatkozó szülőket valószínűleg a bűntudat vezérli az efféle kijelentésekben – véli a Guardian. Mostmár viszont kénytelenek szembesülni a tévézés nem túl biztató következményeivel. Jo Salmon professzor, a kormány támogatta felmérésben és kutatásban részt vevő ausztráliai szakértők egyike kifejtette: nemcsak az aktív játék, de a szociális kapcsolatteremtés és a nyelvfejlődés lehetőségétől fosztja meg a tévézés a kicsiket. A két év körüli tévéző gyerekeknél megfigyelhető, hogy szókincsük kisebb társaikénál, a figyelmüket kevésbé képesek összpontosítani, ráadásul agresszívabb viselkedést is tapasztalni náluk.
Dr. Michael Rich, a bostoni gyermekkórház szakértő orvosa szerint a megoldást az jelenthetné például, ha a tévé visszanyerné korábbi megbecsült státuszát – elvégre nem önmagában káros, pusztán nem tudjuk megfelelően használni. A korlátozott és tudatos tévénézés kifejezetten hasznos, sőt tanító célzatú lehet, akárcsak egy kirándulás vagy egy színházelőadás. A szülőknek azonban komolyan kell venniük a veszélyeket, és kár azzal takarózniuk, hogy nekik sem okozott maradandó károsodást a tévé – hiszen a most felnövekvő generáció összehasonlíthatatlanul nagyobb dózisban, és egészen más tempóban kapja a napi tévé-táplálékot.