Kiborult? Pocsék a hangulata? Ezért látja szürkén a dolgokat!
Rossz a kedve? Szürkének látja a világot? Mindent feketének talál? Sötéten látja a dolgokat? Lehet, hogy igaza van!
Amikor rossz kedvünk van, depressziós hangulatba kerülünk, magyarul gyakran beszélünk arról, hogy a világot sokkal szürkébbnek látjuk. Angol nyelven a magát emésztő ember a kék színt emlegeti fel ilyenkor. Ezeket a gondolatokat mindeddig csupán kósza költői képeknek tudtuk be. Most kiderült, hogy a költők talán nem is annyira irracionális lények.
(Forrás: pixabay / Public Domain)
A Psychological Science folyóiratban megjelent kutatási eredmények szerint ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy a depresszió, a szomorúság valóban befolyásolja azt, ahogyan a világot látjuk. A lapban két vizsgálat eredményeiről számoltak be.
Az elsőben 127 egyetemistát kértek meg arra, hogy nézzenek meg egy filmecskét. Két filmet mutattak a jelentkezőknek: vagy egy szomorú filmrészletet, vagy egy stand-up-előadás egy részletét kellett megnézniük, ezután pedig arra kérték őket, hogy azonosítsák a felmutatott foltok színeit. Azok, akik előzőleg a szomorú filmet nézték meg, egyértelműen kevésbé voltak pontosak a kék–sárga tengely színeinek azonosításában.
A másik vizsgálatban azok, akik a szomorú videót nézték meg, kevésbé sikeresen azonosították a sárga–kék tengely színeit, mint azok, akik egy semleges képet – egy képernyővédőt – néztek előtte. A kutatók megállapították, hogy az a tényező, ami ez esetben befolyásolta a színérzékelést, a szomorúság volt. Érdekes, hogy az angol I am feeling blue kifejezés (magyarul korrektül úgy fordítanánk, hogy szomorú vagyok, ugyanakkor szó szerint valami olyasmit jelentene, hogy kékül érzem magam) egészen jól megfogja a vizsgált jelenséget.
A depressziós, szomorú barátainkat, akik a világ szürkeségére panaszkodnak, gyakran traktáljuk azzal, hogy a szürkeség csak az ő fejükben van így, és nem is ilyen a világ. Ehhez képest annak bemutatásával, hogy a hangulatunk és az érzelmeink valóban befolyásolják érzékelésünket, most már tudjuk, hogy a kopott színek valódiak – még ha az valóban igaz is, hogy csak az illető fejében történnek ezek a jelenségek.
@honestesiologist: A színek között nincsenek éles határok, nem csak egyes nyelvek térhetnek el abban, hogy egy (vagy több) színárnyalatot épp melyik színnévvel illetnek, hanem egyes beszélők is (kék-szürke, kék-zöld, barna-sárga, barna-piros, kék-lila, stb.). Az ingadozó megjelölések egyike ugyanakkor állandósulhat is bizonyos konkrét esetekben, de az már leginkább véletlen, hogy miért pont az marad, nem a színérzékelésük különbözik (pl. magyarul nem nagyon van barna ló, hanem inkább sárga, mongolul a szürke kecske és marha kék, a barna pedig piros, ahogy a növények is tudnak kékleni, oroszul nincs egységes kék: világoskék és sötétkék van, stb.). Ugyanez a helyzet a borongós hangulathoz kapcsolódó színek megjelölésével is.
@honestesiologist: Nem. A kékséget jelentő szavakban, a héberben és a finnben a fogakkal megragadás, megfojtás, kék erek, a halott-szín bujkál.
A magyarban nem, inkább még szépnek tartjuk a kéket.
Mi a poros vackokra gondolunk, hogy szürkék, a színe-vesztettre, hogy üres... tehát a szürkeség nem a halál "előszele", hanem érdektelenség.
Szerintem az befolyásol, hogy amikor a kékséget, szürkeséget, stb. jelentő szavak kialakultak az elő-elő-nyelveinkben, HOL volt éppen az a populáció és milyen természeti környezetben?
Mert a vakító napfényben (pl. itt) gyakorlatilag nincs szürkeség, Még az esős naplemente is lehet szines.
Vakító napsütés persze északon is van, ott a hó és a jégtömeg miatt. A KM populációk mindenesetre évente legalább fél évet van "szürkében"...
S az angol nem? Az nem érdekes, mert annak a szó-ősei mindenhonnan jöttek.
De most akkor kék, vagy szürke? Ha az angol anyanyelvűeknek kék, a magyar anyanyelvűeknek meg szürke, akkor miből eredhet a különbség? Vagy azért kék és szürke, mert a nyelv is befolyásolja a percepciónkat?