Ki az a magánénekes?
Az összetett szavaknak megvan az az előnyük, hogy tagjaikból ki tudjuk találni, mit is jelenthetnek. Ez azonban nem mindig van így, sőt, az összetételek többértelműségéből következhet, hogy különböző beszélők különbözőképpen értelmezik őket.
Eszter nevű olvasónk szembetalálkozott a magánénekes szóval, és nem érti. Az a gyanúm, hogy sokan nem értjük, pontosabban mást-mást sejtünk mögötte, ezért utánanéztem.
Arra szeretnék választ kapni, hogyan határozná meg a magánénekes fogalmát. Józan paraszti ésszel azt gondolná az ember, magánénekes az, aki nem áll (köz)alkalmazotti munkaviszonyban, ill. „magában” énekel, nem kórusban. De mi az igazság?
Eszter mindjárt két lehetőséget sorol fel: ’szabadúszó énekes’, vagy ’szólista’. Találtam egy anekdotát, amelyben Sárközy Endre volt hadbíró emlékezik vissza (Kubinyi Ferenc volt a riporter, a szöveg 1990-ben jelent meg kötetben):
„Egy súlyos kimenetelű autóbalesetet tárgyaltam. A Honvéd sportegyesület egyik neves labdarúgója, aki természetesen katonatiszt is volt, Kecskemét környékén gázolásos balesetet okozott. A gázolásnak véletlenül két tanúja is volt, az egyik Joviczky József, a másik Báthy Anna, neves operaénekesek. Tanúként idéztem Puskás Ferenc és Rákóczi László futballistákat, akik a gépkocsiban ültek. Puskás nem jött el a tárgyalásra az idézés ellenére sem. Amikor Báthy Annát illő tisztelettel tanúként kihallgattam, [...] és kérdeztem a foglalkozását, mondta, hogy az Operaház magánénekese. Szerezsán ügyész kolléga felpattant és azt mondta, ilyen kapitalista dolgokat maga ne emlegessen.”
A tudatlan ügyész tehát úgy értelmezte a kérdéses szót, hogy ’maszek’, vagyis magánvállalkozóként dolgozó énekesről van szó. (Az ügyész szerintem többszörösen is tudatlan volt, hiszen maszek énekesek abban az időszakban, 1956 előtt nem lehettek.)
A magánénekes története tudtommal nincs dokumentálva (az etimológiai szótárak nem járnak utána minden összetett szónak). A történeti korpuszban 1947-es az első előfordulása, és ebből az előfordulásból egyértelmű, hogy nem ’szabadúszó’ vagy ’maszek’ értelemben használják, hiszen ott az áll, hogy a moszkvai operaháznak 130 magánénekese és 205 karénekese volt. Ezek a magánénekesek tehát az operaház alkalmazásában álltak, nem pedig szabadúszók voltak, viszont szembe vannak állítva a karénekesekkel, vagyis kórustagokkal.
(Forrás: Wikimedia Commons / James Gillray)
A 60-as években megjelent hétkötetes értelmező szótár is a ’szólóénekes’ szinonimájaként sorolja fel a magánénekes szót. Azokban az előfordulásaiban, amelyeket megtaláltam, mindig színházi és operai énekesekkel kapcsolatban használták a magánénekes-t, de talán más műfajokra is ki lehet terjeszteni. Például a pop-műfajokban is vannak vokálok, és ezeknek olyan tagjai, akik nem énekelnek szólót. Ezzel szemben szerintem magánénekes az is, aki – bár egy zenekarral, együttessel lép fel – nem a vokál tagja.
A válasz tehát az, hogy kevés előfordulása, ismeretlen története ellenére nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy ez a szó a ’szólista’ magyar megfelelőjeként jöhetett létre.
@Loddi: @Sigmoid: Szólista lehet hangszeres művész is, nem csak énekes.
Sőt a szavak listája is lehet. Hű de nagy gondban lehet, aki a pontos jelentésére kíváncsi...
@Sigmoid: Szólista lehet hangszeres művész is, nem csak énekes. A pop és a rock műfaja viszont még nem is létezett, amikor a "magánénekes" szó már igen. Azt pedig még mindig nem látom, szerinted melyik idegen szót magyarítottuk volna ily módon. Még kevésbé értem, mitől lenne a "magánénekes" szavunk "szó-gnóm". Mint a történeti korpuszból látható, a XIX. sz. közepe óta használatos szó, és eleinte valószínűleg nagyon hasolíthatott a többi "magán-" kezdetű szó használatára.
Érdemes megnézni az Értelmező kéziszótár "magán-" kezdetű összetételeit. Mi a véleményed pl. a magánzárkáról? Az is maszek lenne? Vagy a magánvád? Hát a magánközlemény?
Egyszóval, szerintem semmi gond a "magánénekes" vagy a "magántáncos" szavakkal, legfeljebb az anekdotában emlegetett műveletlen emberek akadnak fenn rajta (én egyébként úgy ismertem a történetet, hogy a Gregor Józsefet még fiatal korában igazoltató rendőr tette fel a kérdést, hogy "Maga maszek? Itt az áll, hogy magánénekes!").
@Loddi: Komolyzenében, operában "szólista" (a szólista az nem a kar tagja tudtommal), pop-rock közegben "lead", nem? :)
@Sigmoid: Melyik jövevényszó magyarítására gondolsz? Hirtelen legfeljebb a szólóénekes jut eszembe, az viszont nem ugyanaz, mint a magánénekes: a szólóénekes az énekkar tagja, a kórussal köteles énekelni, de alkalomadtán kisebb szólókat is énekel(het). Másrészről pedig nem ismerek olyan potenciális átadó nyelvet, amelyikben a magán+énekes összetétel szerepelne. Ez persze nem zárja ki annak lehetőségét, hogy van ilyen.
Haha. Na ez történik ha mindenáron magyarítani akarják a jövevényszavakat, ilyen szerencsétlen szó-gnómok születnek.
1. Létezik természetesen magántáncos is a kartáncos ellentéteként.
2. A történeti korpuszban az első előfordulás 1844-es: "Az asztal körül ülő dalárdnokok mind magányénekesek voltak, ámbár ezuttal legnagyobb egyetértéssel mind össze-vissza énekeltek, mit különben magányénekeseknél nem igen tapasztalhatni." (8324011 1844 Nagy Ignác: In Magyar titkok. [= Magyar titkok. 2.] Hartleben, Pest, 1844., 37. o.). Igaz, a korpuszban a következő valóban 1947-ből származik.
A pesti Hírlapban azonban van még más, viszonylag is adat, pl.: "Emlitetett továbbá, hogy valamint már korábban a honi szinházakhoz énekiskolánk több növendéke, ugy legközelebb a pesti városi szinházhoz Pawlowszky Emilia magánénekesnek vétetett fel; melly körülmény nemcsak az intézetben adatott oktatás czélszerűségét, hanem az intézet azon egyik felaata teljesülését is tanusitja" (Mátray Gábor énekiskolai igazgató közleménye).
A Pallas nagy lexikona (1893–1897)
mek.oszk.hu/00000/00060/
„Magánénekes
az olyan, aki nem az énekkarban működik, hanem azon kivül magánénekrészeket szokott előadni.”