Jeleld a refrént!
Mit tehet az a siket fiatal, aki naphosszat a Music Televisiont nézi és arról ábrándozik, hogy egy nap majd az ő koncertjein is ezrek fognak bulizni? Ha a tanárára és az osztálytársaira hallgat, könnyen belátja, hogy ez őrültség: a zenét kizárólag halló embereknek találták ki. De mi van, ha mégsem? Két album és számos turné után úgy tűnik, Signmark jól döntött, amikor a belső késztetéseinek engedett.
„Ha halló vagy, ha siket, mutasd meg, légy büszke arra, aki vagy, és ne félj másoknak is megmutatni. Ha más vagy, ne futamodj meg, hanem légy pozitív és higgy magadban” – üzeni önéletrajzi interjúja végén Signmark, az első siket előadó, akivel nemzetközi lemezcég – a Warner Music – szerződést kötött. Zenéjével az az elsődleges célja, hogy minél közelebb hozza egymáshoz a siketeket és a hallókat. Munkáján keresztül a halló többség megismerkedhet a siketek életével és felfedezheti, hogy gazdag kulturális és nyelvi hagyománnyal rendelkező közösségről van szó, akik számára a zenélés öröme is elérhető.
(Forrás: http://signmark.biz)
A karácsonyi daloktól a popikonokig
Hősünk Marko Vuoriheimo néven Finnországban született, siket szülők gyermekeként. Anyanyelvként a finn jelnyelvet sajátította el. Nagyszülei hallók voltak, ezért a családtagok nem tudtak mindent közösen csinálni. Karácsonykor például a nagyszülők ünnepi dalokat énekeltek, a többiek pedig legfeljebb csak vágytak arra, hogy csatlakozhassanak. Ezen a helyzeten segített Marko: a dalszövegeket lefordította jelnyelvre, így míg a nagyszülők énekeltek, ő szüleivel jelelve kapcsolódott be az ünneplésbe.
Mint azt a fenti önéletrajzi videóban elmeséli, Marko később sem vesztette el a zene iránti érdeklődését. Tizenévesen sokat nézte az MTV-t, és elhatározta, hogy belőle is sztár lesz. Az osztálytársai persze kinevették: „Hiszen siket vagy!”. Egy alkalommal szokása szerint az MTV-t nézte, amikor a tanára bejött a terembe és kikapcsolta a tévét: „siketként olyan szakmát kéne választanod, amivel eltarthatod magad. A siketség és a zene lehetetlen párosítás”. Ő azonban nem adta fel, csak nézte a klipeket és ismerkedett tovább a zene világával.
Marko kezdetben a leghíresebb sztárok dalait fordította jelnyelvre. A mély és erős hanglökéseket érzi a testével, így tanulta meg követni a ritmust (nem véletlen, hogy a basszus a saját számaiban is nagy szerepet játszik). Megtalálta a maga táncstílusát is, és amikor bulizni ment, a többség a szöveget énekelte, ő pedig a siket barátaival jelelve táncolt. Ez nagy feltűnést keltett, többeknek tetszett is. Egy barátja megkérdezte: „miért csak halló sztárokat fordítasz jelnyelvre, miért nem írsz saját számokat?” Marko kapva kapott az ötleten: másnap a saját életéről, tapasztalatairól és a siketekről kezdett számot írni. Összegyűjtötte siket és halló barátait, akik segítettek neki, hogy Signmark néven elkezdhesse a karrierjét.
Signmark számai kétnyelvűek: a hangzó nyelven történő éneklést teljes szinkronban kíséri a jelelés. Első DVD-je, amely Signmark címmel 2006-ban jelent meg, a világ első jelnyelvi hip-hop albuma. Egy angolul énekelt, amerikai jelnyelven jelelt számot leszámítva finnül és finn jelnyelven készült. Bár ez az album is feltűnést keltett, az igazi népszerűséget a 2009-es eurovíziós szereplés hozta meg Signmark számára. A dalfesztivál finn válogatójában második lett, ezt a sikert követte a Warner Music szerződése és a 2010-es Breaking the Rules (’Megszegve a szabályokat’) című angolul és amerikai jelnyelven előadott album, amelyen Signmark angol hangja egy finn rapper és hip-hop zenész, Brandon. Előfordul, hogy többen is énekelnek egy dalban, a Speakerbox című dalban például Osmo Ikonen is közreműködik: ez a szám hangzott el az eurovíziós fesztiválon. Ikonen egyébként, több más zenésszel együtt, részt vesz a zeneszerzésben is és hangszeren játszik a fellépéseken és a forgatásokon.
Rímek jelnyelven
Signmark minél többek számára érthetővé akarja tenni, milyen siketként felnőni egy halló társadalomban. Az Our Life (Az életünk) című dala kifejezetten a siket szocializációról szól. Signmarkhoz jól illik a rappelés: nemcsak az élesen megfogalmazott társadalomkritika miatt, hanem azért is, mert a rapperek amúgy is intenzíven használják a kezüket – ez esetben tehát a raprajongók által megszokott jelek helyett siket jelnyelvet láthatunk. És a közönségnek még a rímről sem kell lemondania! Egy amerikai siket nyelvész és költő, Clayton Valli eredményei alapján megtudhatjuk, hogy jelnyelven is lehet költészetet művelni. A jelnyelvek tehát nem pusztán praktikus információk megosztására szolgálnak, hanem a művészi kifejezés eszközei is. A hangzó nyelvekhez képest persze mások a lehetőségek.
(Forrás: http://signmark.biz)
A jelnyelvekben nemcsak a kézformának van szerepe (vannak egy és két kézzel képzett jelek is), hanem annak is, hogy a test körül, az ún. jelelési térben hol formálják azt meg, illetve végeznek-e valamilyen mozgást a kezekkel – emellett pedig a testmozgásra és az arckifejezésre is figyelni kell, hogy pontosan megértsük a jelelő személyt. Ez az összetettség sok alkalmat ad a művészi kombinációkra, így rímelni is többféleképpen lehet. Megismételhetünk például egy bizonyos kézformát, így különböző jeleket rímeltethetünk. Egy kézforma ugyanis több jelnek a része lehet attól függően, hogy a jelelési térben hol, milyen mozgással, milyen kontextusban alkalmazzuk. A kézmozgás ívét kihasználva rímet képezhetünk úgy is, hogy egy kézformával olyan mozgást végzünk a térben, mint korábban egy másik formával. Az arckifejezés vagy a testmozgás megismétlése is adhat ritmust a szövegnek. A jelek közötti szünetet, a jelelés gyorsaságát is lehet variálni. Signmark jelelni tudó közönsége élvezettel veheti észre a különböző megoldásokat.
Szemben az árral
Az Our Life szövege szerint Signmarkot gyakran csúfolták az iskolában, mert nem tud beszélni. Ez azonban nem hogy letörte volna, inkább megerősítette:
kids got curious, gave me the daily stare
they couldn’t understand, why am I using my hands?[…]
I couldn’t speak, but that didn’t make me weak,
I only got stronger when they ridiculed week after week
A gyerekek kíváncsiskodtak, naponta megbámultak,
nem bírták megérteni, miért használom a kezemet.[…]
Nem tudok beszélni, de ettől nem váltam gyengévé:
csak megerősödtem, miközben hétről hétre kinevettek.
A rapper számára egyébként ismerős a klipben megjelenített osztálytermi környezet és a tanárszerep is: jelnyelvtanárként, iskolai asszisztensként és edzőként egyaránt dolgozott már.
A dalban konkrét törvényszövegről is hallunk, ami rapszövegben talán szokatlan, Signmark esetében azonban nem véletlen. 1995-ben – Európában először – emelték Finnország alkotmányába azt a passzust, amely a siketeket nyelvi kisebbségként ismerte el, jelnyelvüket pedig hivatalos nyelvvé tette. Ez az intézkedés olyan mértékben javított a siketek életkörülményein, hogy Signmark fontosnak tartotta megemlíteni:
could you believe, that not until ’95
the rights of deaf man in law was not identified
but now sign language was our native tongue
so even my father could now show where he’s coming from
he used to tell me if he got caught using his hands
the teacher would take those hands and, give them a good “wham”
El tudod képzelni, hogy egészen 95-ig
a siketek jogai nem voltak törvényben rögzítve?
De most a jelnyelv az anyanyelvünk lett,
így még apám is ki tudja fejezni, honnan származik.
Szokta mesélni, hogy ha jelelésen kapták,
a tanár elkapta a kezét és egy nagyot csapott rá.
A siketeket tehát korábban nemcsak jogilag nem ismerték el, hanem anyanyelvük használatában is korlátozták, például úgy, hogy iskolában megbüntették őket a jelelésért.
A Signmark által leírt áldatlan állapotok persze más országokban is általánosak voltak. Magyarországon is csak nemrég, 2010-ben lépett életbe a magyar jelnyelvet kisebbségi nyelvként elismerő törvény. Ez azonban hatalmas előrelépést jelent: egyhangú megszavazásához szükség volt arra, hogy szakmai körökben meghonosodjon a siketség antropológiai szemlélete, amely szerint a siketség nem fogyatékosság, hanem olyan létállapot, amit tiszteletben kell tartani. Egy törvény persze nem okoz azonnali szemléletváltást a halló többség körében. Hattyár Helga disszertációjából például kiderül, hogy Magyarországon igen masszív hagyománya van az úgynevezett orális módszernek, amelynek a lényege, hogy a siketeket a hangzó beszéd elsajátítására kell oktatni, ennek érdekében az iskolai jelnyelvhasználatot korlátozzák. Bár ez a módszer nagyon sok siket gyermek esetében kevés eredményt hoz és cseppet sem segíti a siketek továbbtanulását, ma is vannak hívei.
Lyukak a fejbe
Bár a siketek helyzetének jogi rendezése megtörtént, Signmark – és vele együtt sokak – számára sértő, hogy még mindig erős pozíciói vannak a siketséget betegségként kezelő nézetnek. Eszerint a siketeket, amennyire csak lehet, hallóvá kell tenni, de legalább is meg kell őket tanítani, hogy hangzó nyelven kommunikáljanak. Ennek egyik eszköze az úgynevezett cochleáris implantátum, amely hallásélményt ad, bár erősen korlátozott mértékűt. Egy implantátumot kapott személy hallása korántsem egyezik a hallókéval, ennek ellenére az implantátumot kapott kisgyerekek meg tudnak tanulni hangzó nyelven beszélni, ezért egy részük nem tanul meg jelelni. Ennek köszönhetően nem tudnak igazán bekapcsolódni a siketek életébe, miközben korlátozott hallásuk miatt nem számítanak egyenrangú hallóknak sem. Signmark ezért amellett érvel az Our life-ban, hogy a siketeket meg kell hagyni siketnek, és nem kell erőltetni, hogy hallókká váljanak. Mivel az implantátum beültetése igen drága mulatság, az orvosokat hősi pózban tetszelgő, valójában azonban igen pénzsóvár embereknek ábrázolja a rapper, akik kihasználják a többség körében elterjedt tévhitet, hogy a siketség betegség:
docs drilling holes in our head tryin’ to be heroes
but if you look into their eyes you can see the sign of euros
but really they don’t care
they just trying to make a profit, out of makin’ the deaf hear
A dokik lyukakat fúrnak a fejünkbe, megpróbálnak hősök lenni,
de ha a szemükbe nézel, csak euró-jeleket látsz,
valójában nem érdekli őket az egész.
Csak profitot akarnak csinálni, meg a siketekből hallókat.
Signmark nézeteivel feltehetően még a siketek körében sem ért egyet mindenki, hiszen az implantátumok mellett is hozhatók fel érvek, például az, hogy a sikeres műtéten átesettek jeltolmács nélkül is képessé válhatnak arra, hogy hallókkal kommunikáljanak. A véleménye azonban lényeges, mivel nem a többségi halló társadalom nézőpontját veszi figyelembe, hanem a siket identitás egyik központi elemét hangsúlyozza: a teljes értékű élethez nem szükséges a hallás. Mivel ez a gondolat sokak számára még napjainkban is furcsa, lényeges, hogy népszerű – hallók és siketek által egyaránt élvezhető – formában tálalja.
Signmark egy, a médiában szinte láthatatlan kisebbség, a siketek életéről, vágyairól, lehetőségeiről kezdeményezett párbeszédet. A munkájával bátorítja a siketeket, hogy sajátos adottságaikra büszkék legyenek, higgyék el, hogy megvalósíthatják az álmaikat, és ne vegyék át a halló többség gyakran lesajnáló, korlátozó attitűdjét. A halló emberek többsége számára elgondolkodtató és szemléletváltoztató lehet az az öntudat és büszkeség, amely a dalaiból árad. Következő cikkünkben annak járunk utána, hogyan reagál a közönség a nemegyszer provokatív rapperre.
Ajánlott olvasmány
A színekkel való analógia ott bukik meg, hogy a fény hullámhosszát csak a szem látja, más érzékkel ez az információ elvész. Bár az is igaz, hogy a mi hangélményünket nem fogják megismerni.
És itt a döbbenet: a vak festő! A falujában élő emberek magyarázták el neki, hogy mihez melyik festék való. Sajnos csak arra emlékszem, hogy török, a nevére nem. Erős a kompenzáció azoknál, akiknél hiányzik valamelyik érzékük.
Egy másik érzéküket használják, és valóban, elég kevesen jutnak hozzá a zeneélményhez, ami számukra nem hallható, de vibrációval észlelhető hangokból áll. A zene nem csak hangélmény lehet.
@Szalakóta:
Az nem ugyanaz, és főleg nem általános.
Ez nem így van. Fejlett vibrációs érzéküknek köszönhetően képesek érzékelni a hangrezgéseket, és így hallgatni a zenét.
" Munkáján keresztül a halló többség megismerkedhet a siketek életével és felfedezheti, hogy gazdag kulturális és nyelvi hagyománnyal rendelkező közösségről van szó, akik számára a zenélés öröme is elérhető."
Nem akarok megsérteni senkit, de egy nemhallónak annyi elmagyarázni a zenét mint a vaknak a színt.
Meg kellene őket kérdezni, hogy akkor hogyan gondolják a kommunikáció megvalósítását a jelnyelvet nem ismerő hallókkal, ha nem hangzó beszéddel és szájról olvasással.
Arra gondoltam, hogy lehetne szemléletes jeleket tanítani nekik, hogy a jelnyelv ismerete nélkül is megértsék.