0:05
Főoldal | Rénhírek
Tanárok és a web

Internet: mik a korlátlan lehetőségek korlátai?

Bár egyre több tanár használja az internetet, a netes lehetőségek és tanítási eszközök még nem épültek be rutinként a mai magyar tanórákba. Mi ennek az oka? Történt-e fejlődés? Egyáltalán, hogyan használja a tanácstalan tanerő a webet? Prievara Tibort kérdeztük.

nyest.hu | 2010. április 7.

Eszközök, tananyag, megfelelő  képzés – ennyire lenne szükség ahhoz, hogy a tanárok sokkal jobban kiaknázhassák az internet adta lehetőségeket. A karnyújtásnyira lévő – és ma már gyakorlatilag nélkülözhetetlen – segítséget mégsem használják ki igazán a magyar pedagógusok. Bár az sem mindegy, mit értünk egyáltalán internethasználaton, mondja Prievara Tibor nyelvtanár, a Motiváció – a tanulás hajtóereje című konferencia egyik előadója, a TanárBlog szerkesztője. Hiszen a tanárok egyre többen használják a napi kommunikációjuk során az internetet, ez tehát fejlődésként értékelhető. Ugyanakkor azokat az eszközöket, amelyek egy kicsit mélyebb tudást vagy több időt igényelnének – ilyen például az interaktív tábla szoftverével készült saját tananyag – egyelőre nagyon kevesen vetik be az óráikon.

Az elsősök és az interaktív tábla
Az elsősök és az interaktív tábla
(Forrás: MTI/Balaton József)

A gyakran elhangzó aggodalom, hogy az internetes források megbízhatatlanok lennének, a szakember szerint nem megalapozott. Hiszen – mondja a szakember – ez ugyanolyan, mint ha egy könyvesboltban válogatunk gyengébb és minőségibb kiadványok között: egy tanár azért szakember, hogy el tudja dönteni, melyik tananyag, interneten talált feladatsor vagy példamondat használható és melyik nem. Általánosságban mindenesetre egyelőre az jellemző, hogy a pedagógusok inkább konkrét anyagokra tartanak igényt, „fogyasztóként” állnak hozzá az internetes forrásokhoz. A kreatív hozzáállás ezen a téren (is) igencsak időigényes.

Prievara Tibor szerint a net biztosította lehetőségek óriásiak. „Én szinte sportot űzök abból, hogy különféle módon integráljam ezeket az oktatásba” – magyarázza. Ugyanakkor megjegyzi, a tanárnak vigyáznia kell az órák megtervezésekor arra, hogy ne a csábító, színes-vicces animáció határozza meg az óra menetét: „csupán” eszköz legyen. „Ha nincs meg a módszertani háttér és a pedagógiai cél, nem viheti el az órát egy segédanyag” – mondja.

A gyakorló tanárról nem lehet mondani, hogy azt a bizonyos vizet prédikálná – blogot vezet, és maga is a legkülönfélébb módokon használja és használtatja diákjaival az internetet a tanulás segédeszközeként. Legyen szó online alkalmazással letölthető szókártyacsomagról (a gyerekek ki is nyomtathatják, vagy a felszereltebbek iPod segítségével biflázhatják a szavakat), csetelésről vagy az órán kívül is elérhető hanganyagról – az ő óráin általában megtalálhatók.

Az persze már a diákokon múlik, hogy ki mennyire él a lehetőségekkel. És a tanárokon, hogy mennyire mernek az új – és egyre kevésbé kuriózum – eszközökkel dolgozni. A körülmények ugyanis egyre több helyen adottak: szélessávú internet már a legtöbb magyar iskolában van, és már az interaktív tábla sem számít olyan ritkaságnak, mint néhány évvel ezelőtt. Kétségtelen: a tanári feladatok megváltoztak, és az oktatástechnika új irányt vett – hangsúlyozza Prievara Tibor.

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!