India ismeretlen fejvadászai, a nágák

A fejvadászat szokása – a meggyilkolt ellenség levágott fejének gyűjtése és kiállítása – a történelem során szinte minden kontinensen létezett valamikor, így például Európában a régi kelták között volt elterjedt. Dél-Ázsiában a nága törzsek gyakorolták a fejvadászatot, egészen a 20. századig.

Péli Péter | 2010. december 12.

Indiáról sok minden eszébe jut az embernek, de talán az nem az elsők között, hogy gyakoriak lennének Indiában a bennszülött törzsek. Pedig összesen több mint 600 jegyzett törzset ismer el India alkotmánya, a törzsi indiaiak összefoglaló megnevezése az adivaszi. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint Indiában a lakosság 8,2 százaléka nem a nagy ismert indoeurópai vagy dravida nyelveket beszélő népcsoportokhoz, hanem különböző kisebb-nagyobb törzsekhez tartozik. Ez majdnem 100 millió embert jelent összesen, és a korábban fejvadászatról híres nágákat is a bennszülött törzsek között tartják számon. A 19. századig független nága törzsek többsége ma Indiában él, bár kisebb csoportjaik a szomszédos Mianmarban is megtalálhatók.

Koponyák a nágák fejvadászó korából, a Kohimai Állami Múzeumban, Nágaföld.
(Forrás: wikimedia commons / Felhasználó: Acavnala)

Nágák történelméről kevés biztosat lehet tudni. Ma nagyjából 30 különböző törzsüket tartják számon, melynek csak fele él Nágaföldön, a többiek pedig a környező indiai államokban. A nága törzsek a tibeti-burmai nyelvcsaládhoz tartozó nága nyelveket beszélnek, melyek feltételezhetően egy proto-nága nyelvből alakultak ki. A különböző törzsek nyelvei azonban már a 19. századi brit fennhatóság idejében sem voltak kölcsönösen érthetők. A helyi rádió például 16 különböző helyi nyelven sugároz műsorokat. Minden bizonnyal a hegyes vidéknek és az ellenséges törzsi életmódnak köszönhető, hogy a nága törzsek nyelvei így eltávolodtak egymástól.

A nágák ma túlnyomórészt mezőgazdasággal foglalkoznak, és falvakban élnek. India legkeletibb, Bangladesen túli területein hét állam osztozik, Nágaföld egy ezek közül. Korábban a ma szomszédos Asszám államhoz tartoztak a nágák törzsi területei is. Valószínűleg harcos hagyományaiknak is köszönhető, hogy 1963-ra sikerül szó szerint kiharcolniuk saját államukat Indián belül. A nágák közül sokan a mai napig szeretnék, ha az összes nága törzs területe Nágaföldhöz tartozna, így a lázadó nacionalista csoportok kisebb fegyveres konfliktusai az elmúlt évtizedben sem voltak ritkák.

Nága törzsi harci tánc.
(Forrás: wikimedia commons / Sumitotimi)

A nága törzsek kölcsönösen nem érthető nyelvei megnehezítik a törzsek közti kommunikációt. Ezért választották meg 1967-ben az angolt Nágaföld hivatalos nyelvének. Ez az oktatás nyelve is. A nágáknak azonban van egy másik közös nyelvük is az angolon kívül, a legalább az 1930-as évek óta stabilnak mondott asszámi alapú kreol közvetítőnyelv, a nága-asszámi (angolul nagamese). Az asszámi a bengálival közeli rokonságban álló indoeurópai nyelv, és a Nágafölddel szomszédos Asszám államban hivatalos nyelv. Bár nágák többsége ismeri a nága-asszámit – az angol tannyelvű oktatásban gyakran ezen magyarázzák el a tanárok a bonyolultabb fogalmakat – a nyelv azonban csak nagyon kevés nágának az anyanyelve, és írott formája se létezik.

A nágáknak saját ábécéjük sincs, a misszinoáriusok a latin ábécét tanították meg nekik nyelveik lejegyzésére. A hittérítők buzgó munkájának köszönhető az is, hogy a nágák ma már szinte mind keresztények. Államuk, Nágaföld kétmilliós lakossága például 75 százalékban baptista, és india legkeresztényebb állama. Természetesen mára már a fejvadászat hagyománya is a múzeumokba szorult.