Időutazás az eszperantó történetében
Egy évszázadnyi emléket őriznek azok az eszperantó mozgalommal kapcsolatos tárgyak, amik mostantól két hétig láthatók Nagyváradon.
Levelek, képek, kéziratok, könyvek, emléktárgyak: ezek is láthatók azon a több száz anyagot tartalmazó kiállításon, amelynek megnyitója a Nagyváradi Eszperantó Egyesület százéves születésnapja alkalmából szervezett kétnapos rendezvény nyitómomentuma volt – számol be az erdely.ma hírportál.
A legelterjedtebbnek számító mesterséges nyelvet egy lengyel orvos, Ludwik Zamenhof dolgozta ki az 1800-as évek végén, így próbálván közelebb hozni az egymással ellenséges népcsoportokat. Az eszperantót ma világszerte több százezren beszélik, Magyarországon még olyan család is akad, ahol ez az otthoni társalgás nyelve.
A Nagyváradon kiállított, részben könyvtári, részben magántulajdont képező tárgyak között olyan érdekességeket is láthatnak az érdeklődők, mint például az eszperantó nyelven íródott Szentírás vagy Kertész Imre Sorstalanság (Sensorteco) című Nobel-díjjal jutalmazott regénye. Emellett azt is megszemlélhetik a látogatók, hogyan mutatnak ismert versek eszperantó nyelven, és milyen eszperantó tankönyvek léteznek.
A Gheorghe Sincai Megyei Könyvtárban megrendezett tárlat mostantól két hétig látogatható. A kiállítást eszperantó nyelvű előadások és programok is kísérik.
Zamenhof meghatározó jelentőságű az eszperantóban, kezdeményezője, megalapozója és javarész kiművelője a nyelvnek; lényeges tudni, hogy Zamenhof nemcsak "korpusztervező" volt, hanem sikeres szervező is volt, az eszperantó státuszát a nyelvtervezetétől elvitte addig a pontig, hogy a nyelvnek letagadhatatlan nemzeközi beszélőközössége volt már a 20. század elején.
Jelentékeny fordítói programot teljesített: a fordításra kiszemelt művek között a korban klasszikusnak tartott szerzők és szövegek mellett (Biblia, Shakespeare, Schiller) mellett kortárs (korai?) feminista regény is szerepel. Szóval, Zamenhof igen sokat tett,
alig érthető, hogy fért bele annyiaz életébe (1857-1917).
Mindamellett Zamenhof csak az Ószövetséget fordította le (héberből), nem pedig a teljes Bibliát A Prédikátor fordítása már 1906-ban készen volt és megjelent (a La Revuo c. első irodalmi jellegű folyóiratban), a teljes Ószövetség azonban csak 1917-re volt kész, kéziratban. Zamenhof aztán 1917-ben meg is halt.
Az Ószövetség ellenőrzött fordítása csak 1926-ban jelent meg. Vagy: már akkor megjelent., hiszen a még és a már használata ilyen esetkben kissé szempontfüggő.
Jóval korábban, 1907-ben Biblia-bizottságot alakítottak (az Ószövetség fordításának elfogadására és tkp. az Újszövetség fordításának megszervezesésére: 1909-ben pedig végképp döntöttek az Újszövetségnek a fordításáról. A fordítás nagy részét John Cyprian RUST és A, E. WACKRILL végezte, a kész fordítás 1921-ben jelent meg. (Előbb tehát,. mint az Ószövetség). Gerrit BERVELING (1944- ) újrafordította az Ószövetséget, lefordított számos apokrif evangéliumot,, ókeresztény szöveget is (Péter evangéiuma, Mártiroknak bátorítása).